Cseke Gábor kolléga 80. születésnapjára

Posted by

Ágoston Hugó

>Én azt mondom, Gabi drága
– hogy jó korban éltünk. Nem volt semmi nekünk világháború idején születni, ki inkább az elején, ki inkább a vége felé, de ami az utódainkra vár, az sajnos sokkal rosszabb. Azért mondom…

Jó korban éltünk, mert mindenért meg kellett küzdeni. És mert tudtuk a kereteket. De nagyjából esélyegyenlőség alakult ki. Nagyjából ki lehetett válni a képességnek, a szorgalomnak. A matematikusnak, a művésznek, még az újságírónak és a szerkesztőnek is. (Amikor végeztél az egyetemen, én akkor mentem – életemben először – Kolozsvárra.)

Ide akartam elérni, ehhez a fogalomhoz, a szerkesztőhöz. A kiváló szerkesztőhöz, akinek lenni méltóztatol! Alkotónak, írónak-költőnek is fontos; de míg az alkotótól eltérően a szerkesztő nem mindig látszik – ahogy az ember az evolúciót vagy a földtörténeti korok váltakozását nem tudja „tetten érni” –, a szerkesztésnek is más a „léptéke”; az alkotás egyedi, a szerkesztő munkája – mint a karmesteré, mint a rendezőé, a hadvezéré – abban áll főleg, hogy a rész(let)ek álljanak össze: úgy, ahogy kell. Mert az emberek, az olvasók ugyan szintén csak részleteket látnak, mozaikszerű kép a mentális térképük, de amikor összeáll… amikor összeáll, akkor fényesen felragyog vagy homályosan feldereng – mégis –, hogy a műegész: a nagy szervező, a szerkesztő kreációja.

Túl keveset találkoztunk eddig és túl keveset beszélgettünk is – nem keveset, de túl keveset –, de úgy érzem, ha nem mondtuk ki, akkor is sok mindenben hasonlítunk. A munkabírás, a részletekre való figyelés képessége… amiben erősen különbözünk, az a rendszerességed szemben az én szétszórtságommal (sem rendben tartani, sem eldobni nem vagyok képes semmit); de a legfontosabb mibennünk, azt hiszem, valamiféle teljességigény. Igény? Ezekben a korokban? Helyesbítek – teljességvágy. Tudod, Karinthy Enciklopédiája…

Jó korban születtünk és éltünk – ezt persze csak ironikusan lehet mondani és érteni. Már csak azért is, mert korunk a korunkon is nyomot hagy. Nem egyformán viselnek meg nélkülözések, frusztrációk, igazságtalanságok, ordas eszmék. Akadnak is, tudjuk, fiatalabbak, akik nem győznek emlékeztetni rá, hogy megbillogozott minket a korunk. És nem tudják, hogy őket most milyen kor billogozza, mit süt beléjük a példátlan fő koreszme, a féktelen gyűlölet, ami a lelkekben tombol a vég előjeleként.

Úgyhogy mit kívánjak neked, büszke nyolcvanévesnek, kedves Gabi barátom? (Kint ítéletidő az éjszakában, villámlik, dörög…) Azt kívánom, hogy kilencvenévesen is köszönthesselek. Addig is: szerkesszük egymást!

Ui.

Apropó, tetszik az Új Hétben a rovatod, a Sötétkamra. De küldjél sok jó román verset is a fordításodban, én majd beosztom-ütemezem őket. A többit levélben.

Ölel Azagg

Új Hét

***

Cseke Gábor (Kolozsvár, 1941. július 29.) magyar költő, író, újságíró. Cseke Vilmos matematikus fia.

A középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, 1957-ben érettségizett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1962-ben. . A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kolozsvár 1980) családi vetületben elemezte a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. 1980-as verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása. Műfordítói csúcsteljesítménye M. F. Ṣandru válogatott versei (A nagy teremben, 1989).Az egyetem elvégzése után az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője volt, később az Előre szerkesztőjeként működött. Nyugdíjasan Csíkszeredába költözött feleségével,  Irodalmi-olvasó köröket működtet, jelentős szerepet vállal a város kulturális életében. Része van a fiatal tehetségek felfedezésében, könyvbemutatókat tart, zenei, festőművészeti, színházi előadások, rendezvények állandó látogatója, nézője. Kevés lelkesebb, kitartóbb embert találni az ő korosztályában.
A Káfé Főnix internetes irodalmi portál egyik szerkesztője.