Posted by Gábor György
>A bibliai kánon azokat a szent iratokat tartalmazza, amelyeket a hagyomány Istentől ihletett iratok együttesének tart. A kanonikus könyvek egy-egy valláson, felekezeten belül változhatnak, eltéréseket mutathatnak, de a saját hagyományon belül szentként tisztelt iratokat, vagyis az Istentől ihletett iratokat teljességükben kell tartalmazniuk. A teljesség azt jelenti, hogy Isten kinyilatkoztatott szavaként szentnek elfogadott könyvekhez „sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem azt megváltoztatni nem lehet” – írta Flavius Josephus a Héber Biblia (Tanach, keresztény elnevezésben: Ószövetség) könyveiről, vagy ahogy a katolikus hagyomány rögzítette azt az 1546-os tridenti zsinaton: „Ha valaki nem fogadja el szentnek és kanonikusnak a mondott könyveket teljességükben, minden részlettel együtt, amint a Katolikus Egyházban olvassák, azon legyen átok.”
>A bibliai kánon azokat a szent iratokat tartalmazza, amelyeket a hagyomány Istentől ihletett iratok együttesének tart. A kanonikus könyvek egy-egy valláson, felekezeten belül változhatnak, eltéréseket mutathatnak, de a saját hagyományon belül szentként tisztelt iratokat, vagyis az Istentől ihletett iratokat teljességükben kell tartalmazniuk. A teljesség azt jelenti, hogy Isten kinyilatkoztatott szavaként szentnek elfogadott könyvekhez „sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, sem azt megváltoztatni nem lehet” – írta Flavius Josephus a Héber Biblia (Tanach, keresztény elnevezésben: Ószövetség) könyveiről, vagy ahogy a katolikus hagyomány rögzítette azt az 1546-os tridenti zsinaton: „Ha valaki nem fogadja el szentnek és kanonikusnak a mondott könyveket teljességükben, minden részlettel együtt, amint a Katolikus Egyházban olvassák, azon legyen átok.”
Egy kedves barátom elküldte a jeles Németh Szilárd fotókkal is illusztrált, büszkeségtől dagadó közleményét, amelyből kiderül, hogy az olimpiára utazó birkózók „tábori bibliát és könyvjelzőt” is vittek magukkal. Én most nem mennék bele abba, hogy vajon az olimpiára kiutazott birkózónak a „tábori biblia” mennyire segíti a napi felkészülését, akár könyvjelzővel, akár anélkül, erre ők és edzőik hivatottak válaszolni.
Én most csak egy dolgot hoznék szóba ezzel a „tábori bibliával” kapcsolatosan. A fotóról ugyanis kiderül, hogy a „tábori biblia” az Újszövetséget tartalmazza, továbbá a majdnem teljesen kasztráltnak vagy inkább jelentősen körülmetéltnek mondható Ószövetséget, minthogy abból a „tábori bibliában” mindössze két könyv maradt meg, a Zsoltárok és a Példabeszédek.
De miért pont ezek? Milyen megfontolásból? A Zsoltárok gyűjteményében persze szép számmal akadnak az ellenfélre elmondott ún. átokzsoltárok, amelyeket a birkózó szőnyegre lépés előtt a versenyzőnek célszerű elmondania, ez rendben is van, továbbá a Példabeszédekben olvasható tanács arról, miként kell kerülni a rossz nőket, ami egy sportolókkal megtelt olimpiai faluban hasznos tanács lehet, de akkor sem értem, hogy a „tábori biblia” összeállítója milyen megfontolásból hagyta ki a katolikusok és a protestánsok számára a néhány könyv tekintetében egymástól némileg eltérő, de mindkét hagyományban szent könyvnek számító Ószövetséget. Persze tudom, hogy az Ószövetségben túl sok a zsidó és a zsidós sztori, ez igaz is, de csak mondom, hogy az Újszövetségben is a zsidóké a főszerep, ott van mindjárt a történet főhőse, annak édesanyja és tizenkét tanítványa.
A Németh Szilárd által propagált „tábori biblia” minden, csak épp nem Biblia. Ha ezt tekintik annak, akkor – a tridenti zsinattal szólva – a kiötlőjén és népszerűsítőjén (ez utóbbi maga Németh Szilárd) „legyen átok”. Ha viszont ennyire nem ismerik a saját hagyományukat, ennyire minden mindegy nekik, s csak a látszat, a szemforgatás, az álságosság és a „kurzus-kereszténység” a fontos, akkor javaslom, hogy tegyenek továbbra is nagyívben a saját szent hagyományukra, s takarékossági okokból az Újszövetségből is hagyjanak ki néhány könyvet. Ezekről semmit sem feltételezek: ugyanis, ha véletlenül és következetesen kihagynák belőle Péter II. levelét, János II. levelét, János III. levelét, valamint a Jelenések könyvét, akkor valamire ráhibáznának: jelesül az asszír keleti egyház által használt újszövetségi gyűjteményre.
Mindenesetre a „tábori biblia” kiötlőjét és összeállítóját – a NER hivatalos elnevezésével élve, minthogy megsértette a szent hagyományt – nyugodtan illethetjük keresztényüldözőnek. Habár leginkább azt gondolom, hogy az illető semmi más, csak ugyanaz, ami a NER összes többi ócska és hazug álszenteskedője: ostoba, tudatlan és cinikus hipokrita.