“Átlátható újságírás” a magyar kormány szolgálatában

Posted by

A Hungarian Spectrum cikkének magyar változata

Balogh S. Éva
Tegnap este hihetetlen élményben volt részem, miközben az ATV “A nap híre” című műsorát néztem. Először is megtudtam, hogy valamilyen szerkesztői döntés miatt péntekenként egyetlen politikus sem vesz részt a beszélgetésében. Simon András moderátor vendégei voltak Barna Zsuzsa, a Demokratikus Koalícióhoz közel állónak tartott Nyugati Fény internetes oldal főszerkesztő-helyettese, Sarkadi-Illyés Csaba, a Jobbik hivatalos oldalának, az Alfahírnek a főszerkesztője és Vastag Tamás, egy számomra ismeretlen énekes. Miután többet megtudtam Vastagról, nem jöttem zavarba a tudatlanságom miatt, mert “leginkább arról ismert, hogy az X-Faktor magyar változatának első évadában ötödik lett”. Nem éppen az a fajta műsor, amit én nézek.

Hamarosan kiderült, hogy Vastag Tamás nem szókimondó képességei miatt vesz részt ebben a politikai vitában, hanem azért, mert néhány hónapja a Transzparens Újságírásért Alapítvány “médiaműveltség nagykövete” lett. Az új “nagykövet” teljesítménye csak szánalmasnak mondható. Egy szervezet szóvivőjének lenni nem árt, ha az ember képes néhány értelmes mondatot összerakni, ami Vastag számára nyilvánvalóan túl nagy szellemi erőfeszítés volt. Abból a kevés értelmet, amit a hozzászólásaiból ki lehetett venni, az derült ki, hogy a magyar kormányt próbálta minden lépésben meszelni. A szélsőjobboldali kormánypropaganda és a baloldali-liberális nyilatkozatok közötti különbséggel kapcsolatos álláspontja Donald Trumpnak a charlottesville-i erőszakos tüntetések után tett megjegyzésére emlékeztetett, miszerint “mindkét oldalon vannak nagyon jó emberek”. Vastag esetében az állítás az volt, hogy mindkét oldal egyformán bűnös az elfogultságban.

Örömmel láttam, hogy Vastag Facebook-oldalának legtöbb követője osztotta az én véleményemet a mélységes teljesítményéről. A legelső kommentelő, miután bejelentette, hogy az előadása “tragikus” volt, tudni akarta, hogy mi ez az alapítvány; “ki alapította és ki fizeti?”. Valóban, én is kíváncsi voltam, és elég hamar megtaláltam Bődös Botond cikkét, amely 2020 január végén jelent meg az Átlátszóban. Ebben felhívta a figyelmet a magyar alapítvány és a szélsőjobboldali Observatoire du journalisme közötti kapcsolatra, amely hétéves fennállása alatt 4000 cikket publikált újságírókról és hírügynökségekről.

Nehéz megmondani, hogy ki tette meg az első lépést az Observatoire du journalisme-mal való összekapcsolódásra, de az a gyanúm, hogy az Orbán-kormány volt az, azzal a céllal, hogy valami hasonlót hozzon létre Magyarországon. Legalábbis Bődös több francia jobboldali látogatót is felfedezett a HírTV-nél, mielőtt kiválasztották volna az alapítvány élére a megfelelő fiatalembert, Partos Bencét, a Mandiner főszerkesztő-helyettesét, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) végzősét. Tekintettel arra, hogy az MCC-nek is van Médiaiskolája, nem lennék meglepve, ha az alapítvány fenntartására szánt pénz az MCC-n keresztül folyna be.

“Alapítványunk célja a francia Observatoire du journalisme partnerszervezeteként – állítják az alapítvány szerkesztői -, hogy átláthatóbbá tegyük a magyarországi újságírást, elősegítve ezzel a tudatos médiafogyasztás elterjedését. Munkánkkal igyekszünk hozzájárulni a véleményformáló újságírók munkájának teljesebb megismeréséhez és megértéséhez, mert hiszünk abban, hogy az átlátható újságírás alapvető fontosságú egy demokráciában”.

Pongrácz Bálint megalakulása óta számos portrét készített jobb és kevésbé ismert újságírókról, véleményformálókról, többek között Bayer Zsoltról, Tamás Gáspár Miklósról és Gajdics Ottóról. Az alapítványnak dolgozó újságírók büszkék kiegyensúlyozott beszámolóikra, de gyanússá válik, amikor a baloldali W. Tóta Árpádot “a HVG ateista és botrányos politikai kommentátorként”, míg a szélsőjobboldali Huth Gergelyt “a jobboldal egyre befolyásosabb, derék frontkatonájaként” jellemzik.

A médiaügyekkel foglalkozó Media1 internetes híroldal olyan szervezetként jellemezte az alapítványt, amelynek “célja lényegében úgy foglalható össze, hogy a célba vett sajtóorgánumok és szerzőik delegitimálására, azaz lejáratására tesz kísérletet”. Íme egy friss példa. Az alapítvány szerkesztői elküldtek néhány kérdést Dull Szabolcsnak, a Telex társ-főszerkesztőjének. (1) “Mennyi idő alatt, illetve milyen objektív mércének kell megfelelnie egy hírnek ahhoz, hogy botránynak minősüljön? Milyen megfontolások vezették a szerkesztőséget arra a döntésre, hogy néhány órával a magyarországi megjelenés után már botránynak nevezze a hírt?”. (2) “Miért a Pegazus-ügy reggelére időzítették az emberek megfigyeléstől való félelméről szóló cikket? Előre elkészített, erre az időpontra időzített cikk volt, vagy egyik napról a másikra íródott?” (3) “Miért döntött úgy, hogy Orbán Viktor kerül a Pegazus-ügyet felgöngyölítő cikk főcímlapjára, amikor nincs bizonyítottan köze az ügyhöz?” (4) “Meglepően rövid idő alatt számos, nem kormánypártinak tartott médium kezdett egyöntetűen botrányként hivatkozni a Pegazus-ügyre. Volt-e bármiféle egyeztetés a szerkesztőségek között arról, hogy miként kommunikálják a hírt?”

Dull Szabolcs kifejtette, hogy az újságírók utáni kémkedés a világ minden táján bizonyára botrányosnak tekinthető. A kíváncsi médiafigyelőnek elmondta, hogy a cikk megírását az este folyamán kezdték el a hír megjelenése után. Ami az Orbánról készült fotót illeti, mivel a magyar állam vásárolta a kémprogramot, és a végrehajtó hatalom feje a miniszterelnök, így azt akarták jelezni, hogy ez állami ügy. És nem, nem egyeztettek más szerkesztőséggel.

És mi történt? Miután választ kaptak a kérdéseikre, az újságírói tisztesség megőrzésére oly buzgó fiatal újságírók hosszú cikket írtak, amely minden regionális lapban megjelent, sőt, rövidített formában még a Magyar Nemzetbe is eljutott. A cikk címe így hangzott: “Az Átlátható Újságírásért Alapítvány összehangolt baloldali támadást sejt a Pegazus-botrány mögött”.

Bőtös Botond cikkében az Observatoire du journalisme-t a szélsőjobboldali propaganda terjesztésének újszerű és kifinomult módjaként jellemezte. A francia szervezetet nem ismerem, de a magyarországi társszervezete sem ötletesnek, sem kifinomultnak nem tűnik.

2021. július 24.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.