Szilágyi Áron matekzseniből lett vívózseni – és háromszoros olimpiai bajnok

Posted by

H. L.
>Az volt a legnehezebb, hogy ne bízzam el magam” – nyilatkozta a londoni magyar küldöttség első olimpiai aranyát nyerő Szilágyi Áron, aki már 8-1-re is vezetett az olasz Diego Occhiuzzi ellen a kardvívás döntőjében. A 22 éves vívó sokat dolgozott azon, hogy úgy álljon a pástra, hogy semmi ne tudja kizökkenteni, és úgy érezte, olyan napot fogott ki, hogy senki nem tudta volna elkapni, de még nem tisztult le benne a gondolat, hogy megnyerte az olimpiát. Az aranyérem megszerzése után az égre mutatott, és edzőjére, Gerevich Györgyre gondolt.
Ez Londonban történt kilenc évvel ezelőtt.
Most Tokióban ezt mondta:„ A koreai Kimmel már vívtam olimpiai elődöntőt (remélem, emlékszik még rá), az olasz Samelével még nem. Bármelyikük is lesz az ellenfelem, nem kívánságműsor, fel fogok készülni, de nem nézem meg az asszójukat” – mondta Szilágyi Áron a győztes elődöntő után, még akkor, amikor a másik el sem kezdődött.

Az ellenfél Samele lett. És Szilágyi úgyanúgy kezdte a döntőt. Maximálisan koncentrált, s mire ellenfele, az olasz Samele felocsúdott, már 3:0 volt az állás a magyar klasszis javára, sőt 7:1-re elhúzott, ám ezután sorozatban négyszer az olasz talált. Kellett egy idegnyugtató tus, hogy Szilágyi fújhasson egyet. Már csak azért sem lehetett elkönyvelni ekkor Szilágyi újabb címvédését, mert az olasz az elődöntőben 12:6-ról fordított. A pihenő azonban jót tett, az újrakezdés után megint négy magyar tus következett, s bár ezt követően kétszer Samele is eredményes volt, ezt követően újra Szilágyi pillanatai következtek, aki egész egyszerűen ellenállhatatlan volt, mondhatni, leiskolázta egyre inkább reményét vesztő ellenfelét. 12:7 után újabb három magyar tus következett, így London és Rio után Tokió bajnoka is Szilágyi Áron lett.

Szilágyi Áron édesanyja egészen kiváló döntést hozott, amikor a több sportágat is kipróbált fiát kilencéves korában kézen fogta, és meg sem állt vele a Vasas vívóterméig. “Már fiatalon jöttek az eredmények, és ez erőt adott ahhoz, hogy mindennap lemenjek a terembe, nyomjam az edzéseket, és ne hagyjam abba” – mesélt a kezdetekről annak idején Londonban.

Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

Az ország egyik legjobb középiskolájában, a Fazekasban érettségizett, majd az ELTE nemzetközi tanulmányok szakán folytatta, majd felvették a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakára. Angolul remekül beszél, nyilatkozatai profik, és ehhez társul még az olimpián is látott elegáns és higgadt vívás.

“Sokat dolgoztunk azon, hogy nyugodtan álljak fel a pástra, hogy biztos legyek magamban, és hogy ne borítson ki a zsűri egy-egy ítélete, az ellenfél viselkedése, vagy az, ha találatokat kapok. A döntőben csak saját magamra figyeltem, készültem arra, hogy az olasz esetleg többet megenged majd magának a páston, de nem hagytam, hogy bármi megzavarjon. Úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, ennél jobban nem tudtam volna vívni, folyton a topon kellett lennem, ami nagyon nehéz volt. Ahogy egy kicsit elkalandozott a figyelmem, mint a negyeddöntőben, máris feljött az ellenfél. Mindenki azt mondta, hogy szépen és jól vívtam, és én is úgy érzem, ma egy olyan napot fogtam ki, hogy bárki szembejöhetett volna, nem tudott volna legyőzni.” (Ezt kilenc éve mondta, de ugyanígy mondhatta volna ma is. Sajnos nem voltunk Tokióban, ezért ez az archivum-interjú.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Szilágyi azt mondta, nem érezte tehernek, hogy egyedüli kardozóként jutott ki az olimpiára, amelyről a csapat lemaradt. “Nem én fogom megmenteni a magyar vívást, ez nem ilyen egyszerű, egy fecske nem csinál nyarat. Vannak a vezetésben megfelelő emberek, akik ezen dolgoznak. Az én feladatom, hogy ha Rióban lesz kardcsapatverseny, ott legyünk a csapattal.” Az újdonsült olimpiai bajnok első győzelme után az égre mutatott, később kiderült, 2008-ban elhunyt nevelőedzőjére, Gerevich Györgyre gondolt abban a pillanatban. “Iszonyatosan hálás vagyok a sorsnak, hogy vele hozott össze 9 évesen. Nagyon sokat köszönhetek neki, mentorként tekintettem rá, apám helyett apám volt, remélem, fentről figyelt engem, és büszkévé tudtam tenni.” “Óriási érzés, hogy itt van a nyakamban az arany, az égvilágon semmire nem cserélném el senkivel és semmivel, azt hiszem, le sem fogom venni. A következő hetekben, hónapokban biztos át fogom gondolni, fel fogom dolgozni az itt történeket, és megértem, hogy ez mit jelent nekem. Most hihetetlenül felszabadult vagyok, semmi mást nem szeretnék, csak megölelni a családom és a barátaimat, és ünnepelni velük.”
>A budapesti elitiskola, a Fazekas Mihály Gimnázium egykori diákja lehet, hogy a tudományokban is maradandót alkotott volna, ez azonban már aligha fog kiderülni. Az viszont már biztos, hogy a sportban letette névjegyét. A 31 esztendős vívó vasárnap, késő este az olimpiai dobogó legfelső fokára állhatott fel.A tokiói ötkarikás játékokon a magyar küldöttség első aranyérmét szerző sportoló ezzel a sikerrel már háromszoros egyéni kardvívó olimpiai bajnok. 

– Végig nagyon magabiztos volt, lényegében lekaszabolta ellenfeleit.

– Mentálisan erős voltam. Itt már nagy különbségek nincsenek, technikailag és taktikailag mindenki rendkívül képzett, nincsen könnyű ellenfél. Az a 32 versenyző, aki eljutott ide, számottevő. Az dönt, ki mennyire tudja elviselni azt a terhet, hogy talán ez élete legnagyobb lehetősége, ami már soha nem tér vissza. Én igyekeztem tehermentesíteni magam, úgy fellépni a pástra, mintha az nem az olimpián lenne, hanem a Vasas vívótermében, ahol edzem nap, mint nap.

– Egészen kiváló eredményeket produkált gimnazistaként matematikában. Ennek lehet hozadéka a vívásában, azaz kiszámítja az ellenfele várható lépéseit?

– Lehet összefüggés. Az ellenfél akcióira adott válaszok döntőek, illetve az, hogy én előbb lépjek. Jó eredményeket értem el az országos versenyeken. A tanulás mindig fontos volt az életemben.