Mátészalka és az Indiai-óceán

Posted by
Lakner Zoltán
>Szeretné-e Ön, hogy a Gyurcsány és Soros tudatos aknamunkájából keletkező időjárási anomáliák következtében az Indiai-óceán elárassza Mátészalkát? Ugye nem? Ja, hogy nyolcezer kilométerre van az Indiai-óceán Mátészalkától, tehát a kérdésben megfogalmazott állítás képtelenség? Rendben, akkor meg is beszéltük Orbán népszavazási ötletének tartalmi részét.

Ami igazán fontos, az a politikai környezet, amit Orbán a „csodafegyver” bevetésével próbál kezelni, mégpedig – a magyar alkotmányosság nagyobb dicsőségére – oly módon, hogy szerda reggel a kormány megszüntette a népszavazási kezdeményezés amúgy semmivel nem indokolható veszélyhelyzeti tilalmát, hogy aztán ugyanez a kormány délelőtt népszavazási kezdeményezéssel élhessen.

Így most akkor azt is megbeszéltük, mi a baj az alaptörvénnyel.

Történik mindez egy olyan héten, amikor a kormányzati „tényezők” negyedik napja nem tudnak semmi értelmes mondanivalót összehozni Pegasus-ügyben. A globális megfigyelési ügyben a kormánytagok keveset beszélnek, de azt sem sikerül összehangolni. Viszont most már három kémszoftverről is tudni lehet, hogy megjárta Magyarországot, és olyan feltételezés is van, hogy a magyar fél közvetíthetett is olyan országok felé, amelyek diplomáciai kapcsolat híján nem vásárolhattak közvetlenül Izraeltől.

Nincs épeszű mondandó arról sem, hogy az uniós pénzek tartósan fennakadhatnak a jogállami kifogásokon. A kormány előbb a helyreállítási alap hitelrészét volt kénytelen elengedni, majd pedig a Bizottság kifogásolta a vissza nem térítendő részre vonatkozó kormányzati tervet. Az új változat elbírálását pedig klasszikus bürokratikus módszerekkel fekteti, amíg csak bírja. Közben napvilágot látott az EU idei jogállamisági jelentése – minden tagországról készül ilyen –, amely súlyosan elmarasztalja Magyarországot. Új elem, hogy Brüsszelben felfedezték a bírósági rendszer NER-esítésének legújabb fázisát, olyan pártkatona került ugyanis a főbírói székbe, akinek a személyére szabták a főbíróvá válás feltételeit, máskülönben nemhogy vezető, de sima bíró sem lehetne a Kúrián. Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos szerint addig, amíg nincs igazságügyi reform Magyarországon, uniós pénzek sem lesznek.

Ezt talán nem szó szerint kell érteni, de úgy tűnik, a Bizottságnál keresik a pénzkiutalás feltartóztatásának minden lehetséges eszközét. A magyar kormánynak, amíg azt Orbán vezeti, minden egyes lehívható euróért meg kell küzdenie. Ha tényleg így lesz, az a rezsim hosszú távú fenntarthatóságát veszélyezteti, mivel nem csak az ország, de az orbáni hatalmi gépezet sem működik uniós pénzek nélkül.

Itt jegyezzük meg: az ellenzék reális kampányígérethez jutott ezáltal, hiszen azt mondhatja, hatalomra kerülve, a jogállamot azonnal helyreállítva több ezer milliárd forintot biztosít a magyar embereknek – amivel egyúttal költségvetési mozgástérhez is jut az új kormány. Immár tehát nem lehet az ellenzéket azzal vádolni, hogy az ország „ellen” szavaz Brüsszelben, amikor a kormány bírálja, ellenkezőleg, Orbán miatt nem jutunk a pénzünkhöz, és csak az ő eltávolításával férhetünk hozzá.

Mielőtt azonban a kormánykritikus szavazók nagyon belelkesednének, a 2022-es választási osztogatást ez nem gátolja meg, mivel a járványválság nyomán jövőre sem hatályosak még az uniós költségvetési kritériumok. A magyar kormány fel is készült a szisztematikus kiköltekezésre, s nincs az az erő, amely ebben megakadályozhatná. Merthogy a Fidesz nem a hatalom elvesztésére, hanem a megtartására készül.

Ennek legfőbb eszköze pedig az ország teljes, végleges és végletes szétbarmolása. Nincs az a társadalmi ár, az a hisztéria, az az ellenséges hangulat, az a kirekesztés, ami már túl sok lenne a hatalom megtartásért.n Semmi sem túl sok, és semmi nem elég. A következő hónapokban még nagyobb dózisban ömlik majd a mocsok, a rágalom, a hazugság a mi adónkból eltartott állami és kormányközeli felületekről. Újabb rajzolt ellenség ellen hadakozik a kormány, mert csakis ebben jó. A járvány- és a válságkezelés a bizonyíték rá, hogy a valódi problémák meghaladják a képességeit.

Amennyire ezt e pillanatban megítélhetjük, a népszavazási cirkusz keresztbe metszi majd az ellenzéki előválasztás időszakát, ám ez az új hangulati elem akár még fokozhatja is az előválasztási kedvet. Az erőforrások egyenlőtlensége nyilvánvaló, ám az ellenzék számára jól jöhet, ha a kormány miatti irritáció új érzelmi impulzusokat nyújt. Igaz, a lengyel elnökválasztáson a mozgósító erejű melegellenesség pont elegendő volt az ottani orbánista jelöltnek a győzelemhez. Bizonyosan ez a példa lebeg Kubatovék szeme előtt is.

Ám miközben a következő hónapokban nyilván mindent elönt majd a homofób propaganda, bizonyításra szorul, hogy vajon a gazdasági válság maradványai között téblábolva tényleg nem létező dolgokról kell-e népszavazni? Egyszóval, ha nem feltartott kézzel, és Orbán „zsenialitásától” megbabonázva áll hozzá az ellenzéki közvélemény a népszavazáshoz, akkor akár még a maga javára is fordíthatja ezt az őrületet. Csak éppen nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ekkora energiával és ennyi idő alatt akár egy mindannyiunk számára élhető országot is lehetett volna csinálni a hazánkból.

 

* * *