Itt járt Pegasus

Posted by

Széky János

>Az eset nem volt egyedi a közép-európai NATO- és EU-tagállamokban. Két évvel ezelőtt a lengyel Igazságügyi Minisztérium 25 millió zlotyt (kb. kétmilliárd forintot) abból az alapból utalt át a Központi Korrupcióellenes Iroda (CBA) számlájára, amit a bűncselekmények áldozatainak megsegítésére tartanak fenn. A cél, aminek semmi köze nem volt az áldozatokhoz: a Pegasus nevű kémprogram megvásárlása. A teljes vételár 33 millió zloty volt. Lett is belőle botrány. Az ügy 2019 augusztusában pattant ki.

A lengyel igazságügy-miniszter már akkor is Zbigniew Ziobro volt. Hogy az olvasó el tudja képzelni: egyszerre Polt Péter, Kövér László és Jurák Kata, ezenkívül egy radikális törpepárt élén a koalíció nélkülözhetetlen részese, aki nélkül Kaczyński pártjának, a PiS-nek nem lenne többsége. Már egyszerű legfőbb ügyész korában kamerák előtt a műtőből vitette el a kardiológiai intézet főigazgatóját „Maga nem fog több embert megölni!” felkiáltással (Pályi András: Pöcegödör és parfőm, ÉS, 2007/39, szeptember 28.), ő harcolta ki – a „veszélyes gender-ideológiára” hivatkozva –, hogy Lengyelország kilépjen az isztambuli egyezményből, némely feltevések szerint tavaly ő volt a fő mozgató az abortusztörvény szigorítása mögött, ami példátlan méretű tömegtüntetésekhez vezetett. Néhány hónappal a minisztériumi átutalás után a miniszter-legfőbb ügyész egy úgynevezett puccsal hatalmába kerítette a CBA-t, ami azóta nem is a PiS, hanem Ziobro ökle. A Gazeta.pl 2019. augusztusi leleplező cikkének végén azt is megemlítik, hogy a Pegasust addig az Egyesült Arab Emírségekben emberi jogi aktivisták, nevezetesen a nagy hírű, tíz év börtönre ítélt Ahmed Manszúr, Mexikóban pedig újságírók ellen használták.

A magyarországi esetekre – a Direkt36 hazai, botrányt kirobbantó cikke szerint – 2018–19-ben került sor. Linket adnak egy Citizen Lab nevű kanadai munkacsoport jelentésére, miszerint egy Turul fedőnevű operátor már 2018 februárjában használta a Pegasust – ez magyar kapcsolatra utalhat –, és hasonló értesülése van a Direkt36 forrásának, egy volt magyar titkosszolgálati tisztnek. A történet 2017 júliusáig vezethető vissza, amikor Netanjáhu akkori izraeli miniszterelnök Budapesten találkozott a Visegrádi Négyek vezetőivel, és megállapodtak egy közös, terrorizmus elleni munkacsoport felállításáról. Egy sajtóértekezleten pedig, Orbán Viktor oldalán Netanjáhu azt a sejtelmes megjegyzést tette, hogy ő a piac működésébe nem szokott beleszólni, kivéve a kiberbiztonságot.

Higgadtan nézve itt olyan politikai-üzleti tranzakció történt, amivel mindkét fél jól járt. Netanjáhu támogatókat akart szerezni Izraelnek, illetve a saját politikájának a nemzetközi színtéren, és nem érdekelte, hogy a vevők mire használják a kémszoftvert. Ezért állt le az emberi jogi aktivistákat üldöző demokráciamentes Emirátusokkal, a – mint kiderült – Macronra dolgozó Marokkóval vagy az isztambuli konzulátuson meggyilkolt és feldarabolt újságíró, Dzsamal Hasogdzsi feleségét is nyomon követő szaúdi monarchiával. Továbbá az EU-ban akkor még egyöntetűbben fekete bárányokként viselkedő, de szükség esetén teljes joggal vétózó V4-gyel.

A másik oldal – mint Marokkó, az Emirátusok, Azerbajdzsán, Lengyelország vagy Magyarország – viszonylag olcsón hozzájut az uralmi elit érdekében, jogi kontroll nélkül használható szoftverhez, aminek a kifejlesztésére a saját innovációs és technikai szintjén nem is gondolhat. Két, két és fél milliárd forint önmagában szép pénz, de ezeknek az államoknak a szintjén meg se kottyan. Más kérdés, hogy a működtetési költség viszonylag magas, állítólag ezért nincsenek hírek arról, hogy a lengyel CBA ki ellen vetette be – nem is említik Lengyelországot a Forbidden Stories újságírói hálózat jelentésében. Ziobro a jelek szerint erre már nem tudott kicsikarni pénzt.

A Pegasust terrorelhárításra fejlesztették ki, és hivatalosan erre a célra adták el – hogy melyik vevő, illetve alkalmazó kit tart terroristának, az nem az eladóra tartozik.  Magyarországon ezek szerint a kormányzat szemszögéből – hogy melyik szerv használta a Pegasust, azt nem tudjuk – terrorizmussal gyanúsítható legalább négy újságíró – Panyi Szabolcs, Szabó  András, Dercsényi Dávid és még valaki, aki azt kéri, ne írják le a nevét –, egy fotós, aki együtt dolgozik az orosz vezetésű Nemzetközi Befektetési Bank ügyét vizsgáló amerikai riporterrel, Varga Zoltán lapkiadó-tulajdonos, Chikán Attila közgazdász akadémikus, az első Orbán-kormány minisztere; Gémesi György gödöllői polgármester, Adrien Beauduin CEU-hallgató, valamint Simicska Lajos fia és ügyvédje.  A megbízó személye jelenleg nem bizonyított és nem tisztázott. A kormányoldali médiában már történt kísérlet arra, hogy levezessék a célszemélyek és a nemzetközi terrorizmus kapcsolatát, de ez a szellemi képességek teljes hiányát feltételezi a befogadókról, mármint hogy ne legyenek képesek látni: bárki lehet titkos megfigyelés célpontja, akivel a kormánynak baja van.

A magyar kormányt váratlanul érte a leleplezés, lapzártáig Orbán hallgat (mire ez a szám megjelenik, nyilván mond valami penge népi bölcsességet a péntek reggeli mikrofonba), a nyilatkozók többnyire a központilag kiadott egyenszöveget variálják, vagy még csak nem is variálják: „Magyarország demokratikus jogállam, s mint ilyen, minden személy esetében minden időben a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt és jár el.” Amiből már az első tagmondat sem igaz.

Az ellenzékben többen fölvetették, hogy Orbánnak ezek után le kellene mondania. Kérdésem: melyik országban élnek? Már 2015-ig legalább négy olyan ügy volt, amibe liberális demokráciában belebuknak a kormányok: a baltás gyilkos átadása (utána a kimutatott pénzmozgás és a kapcsolatok zavartalan ápolása Azerbajdzsánnal), az amerikai kitiltás, a paksi ügylet és a Quaestor-botrány (amit hamar sikerült feledésbe fojtani). Utána is történt egy és más, de addigra már mindenki megszokta, hogy ez a kormány és semelyik tagja nem mond le semmiért.

Lehetne szakmai-jogi eljárást folytatni, különös tekintettel az EU-ban uralkodó szigorú adatvédelmi rezsimre, de az illetékes még az évtizedek alatt megszokott arcátlanságán is túltesz: „a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) egyelőre nem foglalkozik a témával, mert Péterfalvi Attila, a hatóság vezetője szabadságon van”.

Volna még a rendes bírósági út. Varga Zoltán jogi lépésekre készül, Kálmán Olga feljelentést tesz, lapzártakor még nem tudni, kik követik őket. Kíváncsi vagyok, mi lesz az eredménye. Mint ÉS-esnek, eszembe jut a bevált taktika: amikor a Tokaj-ügy kipattant, Orbán az első zavarodottság után magabiztosan kijelentette, hogy nem volt semmiféle taggyűlés. Aztán be is bizonyították. „Az nem tartozott a per tárgyához, hogy a felperes tagjai és mások tartottak-e bármiféle összejöveteleket, ott elhangzottak-e olyan kijelentések, amelyek a perbeli cikkben szerepelnek” – állt a másodfokú ítélet 17 oldalas indokolásának egy eldugott helyén. Azzal mindenki megnyugodott.

Megjelent itt: ÉS