Posted by Paddington írása Mattias Edvardsson: Látszólag normális és Jó szomszédok című könyveiről
Kivételesen most egyszerre írok két (különböző időben) magyarul megjelent kötetről. Mattias Edvardsson mindkét regényében a legfontosabb szerepet a szülőség játssza, pontosabban az, hogy milyen egy nem átlagos tinédzser szüleinek lenni. Azt gondolom, mindkettő, de különösen a Jó szomszédok, hatalmas csalódás lehet annak, aki a kiadó által adott címke alapján pszichothrillert vár. Ez a két mű nem is ún. skandináv krimi. Mindkettőben történik ugyan haláleset, mindkét esetben a könyv végére derül csak ki, hogy az olvasó jól tippelt-e a tettesre. Ám elsősorban lélektani drámákat olvashatunk: szülők küzdenek önmagukkal és a környezetükkel, a gyerekeik érdekében. Jómagam a Látszólag normális esetében is nagyon hamar tudtam, mi is történt, a Jó szomszédok esetében pedig úgy a 30. oldalnál már eléggé egyértelmű, hogy ki is a tettes, ám a dráma mégis mindvégig érdekes maradt. A szerző ügynöksége a köteteket a korábban nem létező family noir műfajába sorolja, ami a film noir műfaj ismerői számára majd jó címkének tűnik – olvasás után.
A negyvenes évei derekán járó szerző jól ismeri azt a világot, amiről ír. Egészen 2018-ig középiskolai tanárként dolgozott, ráadásul anyanyelvet és pszichológiát tanított, tehát hivatalból kicsit jobban ért a lélekhez. Regényei Dél-Svédországban, gyakorlatilag a lakóhelyén játszódnak. Edvardsson kétgyerekes apuka is, és bár gyermekei még kisebbek, tudja milyen szülőnek lenni, a kamaszokat pedig szakmájából adódóan tökéletesen érti és érzi. Egy Hollandiában készült interjúban elmondta, mindig érdekelték őt azok az szülők, akik azt állították, mindent tudnak a gyerekeikről, és nagyon szeretett volna benézni a homlokzat mögé. Mindkét regényben fontos téma ez, bár a legfontosabb kérdés mégis az, meddig menne el az ember szülőként, hogy megvédje a gyerekeit.
Edvardsson pedagógusként és szülőként is tudatában van: illúzió, hogy megfelelő ösztönökkel és némi segítséggel az emberből könnyedén válik tökéletes szülő. A Látszólag normálisban erről így ír: „Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy semmi sem olyan nehéz, mint szülőnek lenni. Minden más kapcsolatból van vészkijárat. Elhagyhatod a párodat, ezt a többség meg is teszi életében valamikor, amikor elmúlik a szerelem, amikor eltávolodnak egymástól, vagy amikor már nem boldog az ember szíve. Barátokat és ismerősöket is otthagyhatsz az út mentén, a rokonokat is, akár a testvéreidet és a szüleidet is. Mindenkit magad mögött hagyva mehetsz tovább az utadon, és boldogulni is fogsz. De a gyerekedet sosem hagyhatod el.”
A két feszült történetben ennek fényes bizonyítékát látjuk, miközben ebben az esetben a szülőknek nem jó kislányokkal, illetve jó kisfiúkkal van dolga. Mindkét történetben fontos szerepe van egy-egy zűrös kamasznak, aki nehezen kezelhető és nehezen kontrollálja önmagát. A Látszólag normális Stellája és a Jó szomszédok Fabianja nem könnyíti meg a szülők életét. Ráadásul nem is lehet pontosan meghatározni, mi a gond velük. Miközben manapság a szülők és pedagógusok jó része a „diagnózis” bűvöletében él, Edvardsson arra hívja fel a figyelmet, nem mindenkit lehet skatulyába (autista, bipoláris, ADHD-s stb.) besorolni. Nem is biztos, hogy kell. Viszont azzal kénytelenek vagyunk szembesülni, hogy címke ide vagy oda, sok gyerek megszenvedi a felnőtté válást, és emiatt sokszor a szülők is megjárják a poklot.
Stella legjobb barátnője, Amina viszont egy talán még fontosabb jelenség iskolapéldája. A problémás gyerekek általában elég sok figyelmet kapnak otthon és az iskolában egyaránt, még ha ez sokszor büntetés formájában nyilvánul meg. Megjegyzem: hány olyan elhanyagolt gyerekről tudunk, aki azért csinál valami rosszat, hogy legalább egy büntetés erejéig észre vegyék a szülei. Amina a felszínen maga a tökéletesség, a mélyben azonban nála is forrong a láva. Tudjuk, az ilyen jó kislányok (vagy kisfiúk) sokszor nagyobb veszélyben vannak, a radar alatt repülnek, nem figyel fel senki arra, hogy zűrjeik vannak, így sokszor késő, mire azok előtörnek.
A skandináv országokat sokszor állítják elénk példaképként. Dél-Svédország, a történetek helyszíne pedig ezen belül is leginkább Dániához áll közel földrajzilag – és tapasztalataim szerint életérzésében is. A két történetben szintén közös, hogy a főszereplő felnőttek nem szívesen mutatják meg önmagukat. A dánok által hyggének nevezett életérzés – ami nagyon hasonló formában a svédeknél is megjelenik lagom néven – nem engedi meg, hogy az ember ne legyen elégedett mindazzal a jóval, amit a jóléti társadalom támogató rendszerei segítségével és saját erőből elért. Az eredmény pedig sokszor meghasonlás önmagunkkal.
Edvardsson regényei kicsit mintha a Hygge/Lagom körüli óriási médiacsinnadratta egyfajta antitézisét is adnák. A regények felnőtt szereplői kellemes körülmények között élő középosztálybeliek, saját házzal, jó állással, vagy elegendő támogatással a ház fenntartásához és a megélhetéshez. Mi lehet tökéletesebb, mint egy jól menő, sikeres ügyvéd és egy lelkész házassága, vagy egy pedagógus–ingatlanügynök házaspár élete? Pedig mindkettőben rengeteg feszültség és mások elől eltitkolt nehézség van, amit – szintén skandináv módra – részben alkohollal tompítanak, ami bőségesen áll rendelkezésre. Számomra ez megnyugtató volt, bármennyire is felkavaróak maguk a kötetbeli emberi drámák, mert mindig érzem ezt a fura feszültséget dán és svéd kollégáknál. Nem állítom, hogy ilyen családok máshol nincsenek, sőt ismerek is néhány ilyet Magyarországon is, de valahogy mégis élesebbnek tűnik a kép a skandináv tökéletesség háttere előtt.
A két regényt mindazoknak ajánlom, akiket érdekelnek az emberi drámák, főként a családi élet és a gyereknevelés buktatókban gazdag feladatai, de az olvasó ne várjon pszichothrillert. A kötetek lélektaniak, feszültek, mégsem tartoznak ebbe a műfajba. Mindkét regény sikerkönyvvé vált Svédországon kívül is. A magyar olvasóknak Bándi Eszter remek fordításában kínálja a kiadó. Kívánom, hogy az ilyen történetekre vágyó olvasók az elhibázott címke ellenére is találjanak rájuk.
Mattias Edvardsson
Mattias Edvardsson: Látszólag normális
Fordította: Bándi Eszter
Partvonal Kiadó, Budapest, 2019
400 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 615 578 3456 (papír)
ISBN 978 615 578 3609 (e-könyv)
Mattias Edvardsson: Jó szomszédok
Fordította: Bándi Eszter
Partvonal Kiadó, Budapest, 2021
368 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 615 605 8478 (papír)
ISBN 978 615 605 8683 (e-könyv)
* * * * * *
A könyvek kiadói fülszövegei
[Látszólag normális] Stella látszólag átlagos tinédzser, aki éli felhőtlen hétköznapjait, amíg egy nap meg nem vádolják egy nála jóval idősebb férfi meggyilkolásával. Apja az egyházközösség elismert lelkipásztora. Mi köze lehet az üzletember halálához a kifogástalan hírű családból származó lánynak? A nyomozás során Stella szavaiból kiderül, hogy közelről ismerte a meggyilkolt férfit, és nem ez az egyetlen titok, amit a szülei előtt rejteget.
[Jó szomszédok] Az Andersson házaspár vidékre költözik a zajos és nyüzsgő Stockholmból. A kisváros utcáin nem száguldoznak járművek, a zöldterületet kerékpárutak szabdalják, az itt élők ritkán zárják kulcsra a házuk bejárati ajtaját.
Ám idővel furcsa, kellemetlen érzés kezd eluralkodni a szülőkön. Bianca egyre gyakrabban szorong, de amikor a házuk előtt tragikus baleset éri, senki nem gondol szándékosságra. Miközben a feleség az életéért küzd a kórházban, a férj rádöbben: lehet, hogy az igazság csak erőszak árán győzedelmeskedhet.