Posted by >2020. november 30-án, hétfőn reggel Scott Morrison ausztrál miniszterelnök a hivatalos rezidenciáján dolgozott, amikor egy mun katársa figyelmeztette őt egy kínai külügyminisztériumi szóvivő tweetjére. Morrison épp egy kéthetes karantén végére készült, miután visszatért egy rövid Japánban tett diplomáciai látogatásról, és a délelőtt nagy részét telefonálással töltötte ausztrál borexportőrökkel, hogy a nemrég életbe lépett kínai vámokról tárgyaljon – ezek akár 212 százalékosak is lehetnek -, amelyek a legújabbak a Peking által Ausztráliára kivetett gazdasági büntetőintézkedések egyre szaporodó sorában.
A Zhao Lijian nevű diplomata által közzétett tweet azonban másfajta agressziót jelentett. “Megdöbbentő az afgán civilek és foglyok meggyilkolása ausztrál katonák által” – írta. “Határozottan elítéljük az ilyen cselekményeket, és felszólítjuk, hogy vonják felelősségre őket”. Csatolt egy digitális képet, amelyen egy ausztrál katona egy nagy ausztrál zászlóval szorít le egy afgán gyereket, miközben arra készül, hogy elvágja a fiú torkát. “Ne féljetek” – áll a képaláírásban -, “jövünk, hogy békét hozzunk számotokra”. Amikor a tweet aznap reggel megjelent az interneten, az ausztrál parlament felbolydult.
A hónap elején az Ausztrál Védelmi Erők főfelügyelője közzétette egy négyéves vizsgálat eredményét, amely az ausztrál elitcsapatok által Afganisztánban elkövetett állítólagos háborús bűnöket vizsgálta. A vizsgálat, a brutalitás és a törvénytelenség rendszerszintű kultúráját írta le,.25 katonát vádoltak 39 civil és fogoly jogellenes megölésével, a legtöbb incidensre 2012-ben került sor. A jelentés hetekig uralta a híreket, és kínzó nemzeti számvetést váltott ki Ausztráliában. Szinte felfoghatatlan sértés volt látni, hogy az ország legsúlyosabb bűneit – amelyeket már a saját kormánya is dokumentált – egy külföldi hivatalnok szarkasztikus tweetjében fegyverként használták fel. “Nem hiszem, hogy el tudnánk képzelni olyan kommunikációt, amely tökéletesebb lett volna arra, hogy ennyire felkavaró legyen Ausztráliában, és ennyire tökéletesen érzéketlen” – mondta egy korábbi magas rangú ausztrál kormánytisztviselő.
Zhao egyszer már a címlapokra került, a járvány kezdeti napjaiban egy tweet miatt, amelyben egy összeesküvés-elméletet terjesztett arról, hogy a vírus az Egyesült Államokból származik. “Mikor kezdődött a nulladik beteg az Egyesült Államokban?” írta Zhao. “Hány ember fertőződött meg? Mi a kórházak neve? Lehet, hogy az amerikai hadsereg hozta be a járványt Wuhanba. Legyetek éberek!Hozzátok nyilvánosságra az adatokat! Az USA magyarázattal tartozik nekünk!” Ekkor az Egyesült Államok külügyminisztériuma beidézte a kínai nagykövetet, hogy tiltakozzon a vádak ellen.
De Zhao afganisztáni akciója valami egészen más volt. A tweet háttérbe szorította a háborús bűnökről szóló jelentést, és a legnagyobb hírré vált Ausztráliában, és egy második nemzeti számvetés fordulópontjává vált – ezúttal Kína témájában. “Azelőtt soha nem volt olyan pillanat, amikor az egész nemzet a miniszterelnöki udvartól a külvárosi grillpartikig Kína támadó, kényszerítő diplomáciájáról beszélgetett volna” – mondta a volt magas rangú kormánytisztviselő. Alig két órával Zhao posztja után Morrison a televízióban élőben tartott beszédet a rezidenciájáról. Elítélte a “valóban visszataszító” tweetet, és bocsánatkérést kért a kínai kormánytól. “A kínai kormánynak szégyellnie kellene magát ezért a posztért” – mondta Morrison. “Lealacsonyítja őket a világ szemében”.
Morrison azonban azt is igyekezett érzékeltetni, hogy Ausztrália készen áll a tárgyalásra, ha Kína készen áll rá. “Remélem, hogy ez a meglehetősen szörnyű esemény remélhetőleg egy olyan típusústarthoz vezethet, akmikor ez a párbeszéd feltétel nélkül újraindulhat” – mondta Morrison. Mindez hallgatólagos elismerése volt Ausztrália kényes helyzetének – és annak, hogy Kína harcias retorikája milyen szorosan párosul a kemény gazdasági és politikai nyomással.
A tweet idején Ausztrália egy sor tényleges és fenyegető kínai kereskedelmi szankció hatálya alatt állt, amelyek nagyjából egy tucat árucikket érintettek, köztük bort, marhahúst, árpát, fát, homárt és szenet. A kormánynak korlátozott volt a mozgástere: A kínai piac adja Ausztrália teljes exportjának 36 százalékát, és egy becslés szerint minden 13. ausztrál munkahelyet. Az ausztrál árukra kivetett vámokat nyilvánvalóan megtorlásként vetették ki Canberra közelmúltbeli, Kína befolyása elleni erőfeszítéseiért, például azért, hogy megtiltották a Huaweinek, hogy 5G-infrastruktúrát építsen ki az országban, törvényt hoztak az ausztrál választásokba és a civil társadalomba való külföldi beavatkozás ellen, és független vizsgálatot kértek a koronavírus eredetének feltárására. Rory Medcalf, az Ausztrál Nemzeti Egyetem Nemzetbiztonsági Kollégiumának vezetője és az “Indo-csendes-óceáni birodalom” című könyv szerzője szerint Ausztrália egyfajta diplomáciai kísérleti terep Kína számára: liberális demokrácia és amerikai szövetséges, amely középhatalmi státusza ellenére gátolja Kína erőfeszítéseit a régió uralmának megszerzésére. “Kína példát statuál ezzel az országgal, amely példát mutasson a többinek” – mondta.
Csábító lenne Zhao tweetjét egyszeri provokációként, magát Zhaót pedig ebben a geopolitikai dráma egy kis szereplőjének tekinteni. Valójában azonban befolyása óriási. Annak ellenére, hogy két évvel ezelőttig még Kínában is szinte teljesen ismeretlen volt, Zhaónak sikerült gyorsan és teljesen átalakítania azt, ahogyan Kína kommunikál szövetségeseivel és ellenfeleivel. Online retorikájának féktelen stílusa elterjedt az egész kínai diplomáciai testületben, felváltva az óvatos diplomáciai beszéd és a bonyolult kommunista zsargon gomolygó keverékét, amely évtizedekig jellemezte a nemzet nyilvános nyilatkozatait.