Posted by Gergely Tamás
Vadmalac színes zsinórral összekötötte a kéziratait – évek szerint. Nagyjából egyforma volt a termés, Komája mégis úgy vélte, bal csülke mutatóujján egyensúlyozva azokat, hogy némelyik nehezebb a többinél. A tavalyi például.
– Hát, Komán – mondta Vadmalac –, a tavalyi év a többinél nehezebb volt. Többet harácsoltak Tölgyesen, Kína nyomul, le kellett végre váltani az amerikai elnököt…
– Áhá – nyugtázta a hallottakat a Koma.
Vadmalac szomorúan hozzátette:
– Úgyis mindegy – hiszen a szemétbe megy. Nem kell ma senkinek a vers. Főleg, ha szomorú…
Komája, az örök optimista vigasztalta:
– Hadd el, hadd el! Elolvassák majd a szemetesek.