Kántor Péter (1949-2021).

Posted by
Nyáry Krisztián
>Nagy magyar költő ment el.
“Volt, ami volt. És marad belőle, ami marad.
Emlékek romkertjei, amelyekből itt-ott
egy-egy tömör fal, oszlop, talányos kapurészlet,
tenyérnyi szemkápráztató cserépdarab
kiválik és megáll,
míg a felejtés sűrű hava hullik,
finom esője pernyeként szitál.
Fogadkozunk, hogy örökké és soha! –
Vakító, süketítő nap tűz oda,
forró szél pörgeti a neveket.
Arrébb tarka sár ismétli magát,
de úgy, hogy centiről centire más lesz,
és vonz, mint vasreszeléket a mágnes,
csúszdáznak rajta a kisgyerekek.
Volt, ami volt. Átszűrve, átszitálva
ha beépül is a tegnap a mába,
titkával illeszkedik dallamába,
vagy díszítőelem csupán, csipkés falomb,
árnyékot vetve egy eklektikus falon.
S van, ami úgy nincs, hogy még felidézi pontosan a hiánya.
Múlt nyár. Nyúlnál utána, de mint a pára.”
(Az ős c. ciklusból, 2002)