Írás a falon

Posted by

Szele Tamás

>Ilyen nagy szabadság, egyenlőség és testvériség még sosem volt Hunniában, mint most: kormánynak és ellenzéknek egyaránt megvan a maga szenzációja. Az ellenzéké a Pegasus-ügy, melyben valószínűleg magam is érintett vagyok, a kormányé Cseh Katalin üzleti ügyei meg a nemüket váltó óvodások, akiket még senki sem látott. Elvagyunk, ki-ki a maga történetével, én a Pegasus-érintettségemről máshol írtam ma, arról a történetről elég annyit mondanunk, hogy nagyon tagadják. Annyira, hogy meglehet, maholnap még annak a szárnyas lónak a nevét is betiltják, ami pedig a görög mitológia szerint Medusza nyakából ugrott ki, amikor Perszeusz lefejezte. Később meg Bellerophon lovagolta, a Khimaira és az amazonok elleni harcban, aztán nyugdíjazták az Olümposzon. Azt mondták a görögök, aki iszik a patája nyomán fakadt Hippokréné-forrás vizéből, költői ihletet kap – hát most alaposan rajtunk hagyta a lába nyomát, de írunk is róla épp eleget.

A népszavazásról már írtam tegnap, lássuk a Cseh Katalin-ügyet! Éspedig ne jogi szempontból lássuk, ugyanis ahhoz elégtelenek az adataink, lássuk mi azt sajtószempontból. Az is elég érdekes lesz.

Mikor először foglalkoztam a történettel, rosszul következtettem: arra gondoltam, hogy így, kampány idején ez a zavaros és kalandregény-elemekkel tűzdelt sztori tulajdonképpen a Pegasus-ügy ellenbotránya, és ezt a nézetemet tartom most is. Csak abban tévedtem, hogy azt hittem: feláldoznak egy második-harmadik vonalbéli, valóban sikkasztó fideszest, netán ellenzékit. Mert ellenzéki is képes sikkasztani, csak legyen mit meg legyen rá alkalma – mostanság az alkalom az, ami hiányzik, mindegyik a fideszeseknél landol. Ebben tévedtem: Cseh Katalin nem második vonalbéli. De ha megnézzük az expozíciót, láthatjuk: az ő neve akár az utolsó pillanatban is belekerülhetett az ügybe. Úgy vezették fel, hogy bárkit meg lehessen támadni a váddal, kicsit hollywoodi volt ugyan a bevezető, de a közönségnek ez kell.

Mert mi látványosabb annál, mint amikor egy szándékosan eltorzított felvételen egy Guy Fawkes-maszkos, magát Anonymusként előadó figura hatalmas sikkasztásokról mesél, amiket le fog leplezni? Korábban is írtam, két ilyen videofelvétel is érkezett a kormánypárti „Bennfentes” blog szerkesztőségébe. Közölték is mindkettőt, az elsőben csak arról van szó, hogy valakit le fognak buktatni hamarosan, és ez a valaki politikus. A másodikban kitalálósdit játszik Fawkes mester a nagyközönséggel, összegeket említ, uniós támogatásokat, majd nagyon érdekes módon búcsúzik: „Jó dolguk van a politikusoknak! De ki lehet ő? Ha eltaláltátok, újra jelentkezem!”

És azóta nem láttuk. A Bennfentes, aminek nem tudom, hány főállású munkatársa lehet, jó eséllyel – az egységes stílus alapján gondolom – egy, mint a Zónának is, azt írta, egész éjjel a palyazat.gov.hu oldalon keresgélt, hogy kiről szólhat vajon az Anonymous videó, „kérjük, tegyék meg tétjeiket!”

De még ugyanez az írás azt sugallja, hogy Cseh Katalinról van szó, tehát nem játszanak tisztességesen: abban semmi izgalom nincs, ha az ember a Turfból fogad, és bejön a papírforma. Persze már a felvezetést is hatalmas kormánypárti sajtófigyelem övezte, ezt az állítást – inkább sejtetést – meg már úgy hordozták körbe, mint eleink a véres kardot. Kész tény lett belőle, mire a Pesti Srácokhoz ért, vád is lett belőle. A Magyar Nemzet még mélyebbre ereszkedik, de egyelőre még nem az a dolgom, hogy az állítások valóságtartalmát elemezzem, arra később kerül sor. Most azt nézzük, hogyan tálalták elénk ezt a történetet, mivel díszítették fel, és ki volt a szakács.

Mert az nagyon érdekes ám.
Mindenekelőtt jelezném, hogy az Anonymous kormányzati oldalon egyfajta mumusnak számít, titokzatos, éji szörnyetegnek, ami anarchista, hatalomellenes és mindenképpen ellenség. Mármost, ha ilyen lenne, miért küldözgetne videókat motoros futárral egy kormánypárti blog szerkesztőségébe? Ha már itt tartunk: minek egy blognak szerkesztőség? A Bennfentesnél jóval nagyobb égek is megvannak anélkül, mindenki otthonról dolgozik és online értekezik a csapat. A hivatalos irodával csak a baj van, pénzbe kerül, megtalálják, szóval nincs sok értelme ilyesmit bérelni, fenntartani. De maga az Anonymous Operation Hungary is elhatárolódott a Bennfentes akciójától, sőt: közöltek egy videót, amin megnevezik a sikkasztó politikust, csak épp nem Cseh Katalin, hanem Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc szerepel benne – érthető, hogy nem örültek az Anonymous névvel való visszaélésnek.

Szóval nekik ehhez nincs közük, szélhámoskodtak a nevükben.

Ámde a Bennfentes Anonymousa azóta sem jelentkezett. 
Ezek szerint senki sem találta el, kiről beszélt? Ez egyet jelentene azzal, hogy nem Cseh Katalinról. De ne gondolkodjunk Sheldon Cooper fejével, hanem nézzük meg, miről nevezetes a Bennfentes ügyvezető-tulajdonosa és főszerkesztője, Pósa Károly?

Arról, hogy egyszer már hülyét csinált majdnem az egész magyar sajtószakmából. Egyébirányú tevékenységeit nem említeném, bár publikált ő már a teljes kormánymédiában, igaz, mindenhol csak keveset, de a magyarkanizsai alagút ügye igazi, tökéletes hoax volt, valódi átverés, ráadásul se hasznát, se értelmét nem látja az ember. 2016. január 7-én a fél magyar sajtóban megjelent, ha ugyan nem az egészben, én az Indexet idézném, miszerint:

„Titokzatos alagutat találtak Magyarkanizsán

Egy eddig ismeretlen alagútra bukkantak az év első napjaiban a vajdasági Magyarkanizsán. A nem mindennapi felfedezésről elsőként Pósa Károly helytörténész számolt be a blogján.

Pósa a kutatás érdekeire hivatkozva csak annyit árult el a helyszínről, hogy a város „egyik kevésbé frekventált pontján” szakadt be a föld a hó súlya alatt. Az első vizsgálatok szerint az alagút belmagassága körülbelül 2,2 méter, az alját huszonöt centiméteres iszapos talajvíz borítja.

„A fugákon itt-ott áttörő gyökerek kísérteties látványt nyújtanak” – írta. Valószínűleg az egyik gyökér lazította meg a bejárati boltív tetejének tégláit. Az Osztrák–magyar Monarchia idején készülhettek, a süllyesztett koronás EC monogram Pósa szerint erre utal.

A helytörténész egy latin szövegtöredéket is talált az egyik téglába vésve:

LI…TER …ES ID, Q… LUNT CRE…T

A kutatásban Gaál Erzsébet, a Győri Tudományegyetem latin nyelvű tanszékének kriptolingvisztikával foglalkozó szakembere is részt vesz.”

Ez hírnek épp elég érdekes, mondhatnám a szerkesztők álma, kép is volt hozzá, kellőképpen sötét, misztikus, homályos, el lehetett hinni, hogy egy magyarkanizsai alagútban készült. Csakhogy már másnap közölnie kellett, ráadásul ugyanannak a szerkesztőnek, aki az első hírt is közölte – a cáfolatot:

„Mindenkit átvert a vajdasági blogger a rejtélyes alagút sztorijával

Pósa Károly helytörténész hat éve vezeti Bácskai diárium című blogját. Mindenről ír, amihez kedve van: a menekültválságról vagy éppen a Star Wars 7-ről. Rajzol, fest, versel, és morog, ha nem tetszik neki valami. Mostanában a felszínesség idegesítette, ezért úgy döntött, lemegy a föld alá, és magával rántja az olvasóit.

Csütörtökön szenzációt tálalt. „Megtalálták a város alatt húzódó alagutat!” – írta. A hírt természetesen én is átvettem, a régi ismeretség alapján megbíztam a forrásban, és nem kételkedtem a sztori hitelességében.

Pedig csak egy jól felépített, ordas nagy kamu volt, amit velem együtt legalább tízezren bevettek.”

Sőt, maga Pósa is bevallotta (éspedig önként) az átverést az említett Bácskai Diárium című blogban:

Mindazonáltal nem viccnek, ízetlen tréfának szántam a posztot.

Hanem egyfajta látleletnek. Annak, hogy milyen kritikátlanul fogadunk el minden ostobaságot, amit az internet, pláne a fecebookos bejegyzések naponta a nyakunkba zúdítanak. Éppen ezért az írásomban hemzsegnek a valótlanságok.

Aki vette a fáradtságot, és kissé utána járt a hír igazának, hamar rájött arra, hogy se Győr, se tudományegyetem, se professzor asszony nincs. Ahogy a tudományoskodónak számító két idegen kifejezést is csak a bibliakutatás területén alkalmazzák. Közük sosem volt a latin mondattöredékekhez. Jól hangzottak, kapóra jöttek: beillesztettem mindkettőt. Ugyanígy kis kupszákodással azonnal kiderülne a turpisság, hogy az illusztrációként közölt fényképek jobbára angol nyelvű internetes oldalakról lelopkodott fotók. Elég, ha secret tunnel címszó alatt rákeresünk egyikre-másikra. (Kettő középkori angol- és francia kastélyok alagútját ábrázolja, egy pedig valahol a Közel-Keleten készült, ha jól emlékszem.)”

No, szépen állunk: újságíró ilyent csak kezdő slapaj korában tenne, de akkor nem engedik neki a tapasztaltabb kollégák, később meg már maga is rájön, hogy egy igazi tőkéje van: a hitelessége, ha azt elrontja mindenféle viccekkel, el is felejtheti a szakmát. Pósa mester akkor legalább bevallotta a „viccet” – azért teszem idézőjelbe, mert nem sok humort találok benne, sőt tanulságot se igazán – viszont emlékeztet engem ez az öt és fél évvel ezelőtti eset a mostanira.
Mindkettőben elég romantikusak, színpadiasak a körülmények. Az egyikben elfeledett alagút van, a másikban álarcos idegen, mintha valami ponyvaregények volnának. Mindkét történet kicsit sántít, életidegen, és mindkettőben van egérút, szándékosan kilógó lóláb, árulkodó jel arra, hogy a mese nem igaz. Az alagutas történetben a töredékes latin idézet, ami teljes formájában így hangzik:

Libenter homines id quod volunt credunt.”

ami magyarul annyit tesz:

Az emberek szívesen elhiszik azt, amit hinni akarnak.”

Különben állítólag Caius Iulius Caesar mondta. Esetleg Terentius.

A mostani történet kulcsmondata pedig az, amikor az ál-Anonymous úgy búcsúzik:

De ki lehet ő? Ha eltaláltátok, újra jelentkezem!”

és aztán többet soha nem jelentkezik.

Szóval, nagyon hoax-anyagból gyúrtnak látszik nekem ez a Cseh Katalin-történet. Könnyen kiderülhet róla, hogy azért bízták olyan emberre, aki már verte át a magyar sajtót, mert ebből is csak annyi igaz, amennyi a magyarkanizsai alagútból.

És akinek egybevág a világképével, szentül hiszi, akinek nem, eltökélten tagadja. Hogy is szólt a közmondás a nem létező alagút falán?

Az emberek szívesen elhiszik azt, amit hinni akarnak.”

Bizony. Nagyon szívesen.