Ha huszonkettőre lapot kérsz, abból nem lesz nyerő széria

Posted by
Varga Zoltán
>A most dúló lehallgatási botrányt hagyjuk is. Az ember röhögőgörcsöt kap, látva azt a kormányzati kígyózást, amivel próbálják menteni a menthetetlent, egyik mondatukkal cáfolni az addig elhangzottakat, majd cáfolni a cáfolatot is, valaki másra kenni a kenőcsöt, bagatellizálni az évtized bűnügyét, azt a ganét, aminek a tizedébe belebukott Nixon anno. Hagyjuk, még akkor is, ha ez váltotta ki a jelenlegi agyi katasztrófát.
Merthogy nagyjából ilyen az, ha valaki elméjének maradék néhánytized százaléka is végképp elborul. Mikor eltűnik az önkontroll, nincsenek fékek, gátlások, valami hibbant önképzavar alakul ki, mikor a kedves páciens az istennek sem érti már meg – egyszerűen nincs mivel – hogy a huszonegyet azért nevezik huszonegynek, amiért. Nem kell hozzá nagy matek, ha huszonkettőd lesz, akkor értelmetlen dolog újabb lapokat kérj az osztótól, mert abból már soha nem lesz nyerő széria. SOHA! Akkor buktál. Mindent.
A java ezt felfogja.
Jó, igazuk van, lehet, ezt a nemzeti mangalicaszerelő sem fogja még teljesen agyilag, de ő annyira különleges egyede a rendszernek, hogy a nyakamat rá, hogy egyszer még mutogatni fogják. Ember, aki fotoszintetizál, és kastélyokat gyűjt. Valami ilyesmi lesz az attrakció neve.
A java érti. Hogy nem lehet mindig nyerni. Akkor sem, ha a kedves papa és mindenki a családban vagy Győző, vagy Viktor. A Kedves Vezető nem. Ő nem érti. Ezt sem. Nem érti a nyomorultja, veri az asztalt, anyázza az osztót, és követeli az újabb és újabb lapokat, amíg a paklit látja, oszt-szoroz, üvölti, hogy még nyerhet, ezt gyorsan ki is óriásplakátozza, nem kerül többe nekünk, mint néhány tíz(?) száz(?) milliárd, megéri, és mindenki hülye csak ő a helikopter, de ő nagyon.
Itt tartunk most. A megálló, mit megálló, a végállomás neve pedig: totális az agybaj. Kuplung kakukk, leégett végképp, a kormányzati propaganda nemváltó óvodásokról, iskolai melegaktivista hordákról vizionál.
A Kedves Vezetőnek egyre sárgább a képe, vagy sz@rul van beállítva a Karmelita nemzeti szoláriumja, vagy a barnítókrém rabja lett, mint a nagy példakép Trump. Mindegy is, bár ez lenne a legnagyobb bajunk, tőlem lehetne akár zöld is, ha arra izgul, de ott a baj, hogy összefüggéstelenül hadovál, ha éppen nem menekül a szerinte sorosista, mindösszesen csak kérdezni merészelő, néhány megmaradt újságíró elől, mi meg készülünk valamiféle újabb népszavazásra, ami pont semmiről nem szól, sehova nem vezet.
Nemzetünk fénylő csillaga, szellemi világítótornya szerint ezzel majd jól megmutatjuk Brüsszelnek, lehet a pirézeknek, meg a jó ég tudja még kiknek is, hogy itt ugyan nem lesznek csoportos óvodai unga-bungák. Normális? „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?” Népszavazzuk meg.
Öcsééém! Az élet nagy kérdései. Nemi átalakító kezelések. Óvodásoknak. NORMÁLIS?
És ez hogy? Anyúúú! Igen Pistike. Én szeretnék lány lenni. Jól van kisszívem, szólok Kásler bácsinak, holnap műtsön át.
Hahóóó! Nem szólna neki valaki, akit még felismer, hogy ez nagyon gáz.
Hogy értem én, hogy menekülne, mert a böri kapuja már csikorogva nyílik, és lövésem nincs, hogy Szájer vagy ki, milyen gané filmet fűzött be neki, de óvodai nemi átalakító műtétek nem léteznek. A világ, az óvodák, de még az iskolák sem ilyenek.
Hogy ezt a szitut röviden, egyetlen szóval is le lehet írni, nem kell hozzá őrült népszavazás. Ez a szó, a BUKÁS!