Posted by Grecsó Krisztián
Próbálok nagyon fegyelmezett lenni, mert nem vagyok szakember, se felelős, egészségüggyel foglalkozó politikus. A mélyét ismerem, a reménykedés sötét napjait. Tegnap meghalt egy 71 éves magyar férfi, budapesti lakos, akit sokan gyászolnak, én is.
Ez a 71 éves magyar férfi történetesen az egyik legjobb kortárs költőnk volt, de nem ezért járt volna neki a tisztességes egészségügyi ellátás, hanem azért, mert mi, magyarok azt ígérjük magunknak, a polgártársainknak, hogy nem hagyjuk őket magukra. Kántor Péternek még élnie kéne, és élhetne is, ha az ostobán és hisztérikusan kezelt Covid járvány miatt nem zárnak be szinte mindent onkológiai osztályt égen és földön, ha a szakorvosait hagyják dolgozni, és egyáltalán, ha a rákos betegek valóban részesülhettek volna bármiféle ellátásban, figyelemben, ha központi parancsszóra nem hagyják őket akár másfél évre (!) magukra.
10 talán 15 vagy akár 20 évet vettek el a magyar irodalomtól és Kántor Pétertől. És még hány család tűrt tehetetlenül, kétségbeesve, és most gyászol és küzd az (ön)váddal (is). Az égi nagyverseket meg a Duna-parton nem olvassa senki.