Miért csinálja ezt a Guardian?

Posted by

Kathrine Viner
>Amikor a Guardian nyomozás rovatának a vezetője, Paul Lewis először beszélt nekem arról, hogy önkényuralmi rendszerek valószínűleg okostelefonokra telepített hacker szoftvereket használnak aktivisták, politikusok és újságírók célpontjainak kiválasztására, talán az volt a legrosszabb az egészben, hogy nem voltam különösebben meglepve.
Minél többet tudtunk meg a globális megfigyelésről, a világ annál inkább hozzászokott ahhoz a gondolathoz, hogy a kormányok – a demokratikusak és egyebek – élénken érdekeltek abban, hogy a technológiát és a zsebünkben lévő telefonokat arra használják, hogy szemmel tartsanak minket. A Guardian és 16 másik médiaszervezet a Forbidden Stories nevű párizsi székhelyű médiaszolgáltató nonprofit szervezettel együttműködve leleplezte, hogy  újságírók, emberi jogi aktivisták, politikusok és mások célpontok lehetnek a kémszoftverek vagy más néven “kémprogramok” révén.

A kiszivárgott hatalmas mennyiségű adat megdöntötte azt a hazugságot, hogy az ártatlanoknak nem kell félniük a megfigyeléstől.. A kiszivárgott, több tízezer számot tartalmazó lista és több  telefonon elvégzett törvényszéki elemzés arra utal, hogy egyes kormányok kémkednek a demokráciapárti aktivisták, a korrupciót vizsgáló újságírók és politikai ellenfelek után.

Az ehhez hasonló vizsgálatok jogilag bonyolultak és technikailag összetettek. A Guardian számára azonban az ilyen nyomozások a küldetésünk középpontjában állnak. Függetlenségünknek köszönhetően képesek vagyunk bátran nyomozni. Az igazság fontosabb a tulajdonos, a befektetők vagy a részvényesek napi érdekénél. Hiszen végső soron az olvasók finanszíroznak bennünket.