Lélektelen újságírók az olimpiáról

Posted by

Szekeres István
>Gyalázat, amit az olimpiával a sajtó művel. A bulvár- és (sajnos, a magyar) sportsajtó is.

Azt már megszoktuk, hogy minden olimpia előtt napszámban megy a riogatás: nem lesznek készen időben a létesítmények, milyen hiányosságok vannak az olimpiai faluban, közlekedési káosz várható, kik és hogyan készülnek doppingolni satöbbi. De az olimpiai rendezés olyan szilárd sztenderdekre épül, hogy mindegyik szinte hibátlanul zajlott, kivéve az atlantai dugókat, mert a sportolókat szállító buszoknak nem biztosítottak olimpiai sávot.

A mostani járványhelyzet plusz terheket rak a tavaly már elhalasztott Játékokra. Hogy magyar sportújságírók azért szurkoljanak, hogy mégis elmaradjon az olimpia, azt a hivatás árulásának tartom. Jönnek a hírek a szervező bizottság tagjainak szexbotrányáról, arról, hogy hányan kaptak fertőzést az olimpiai faluban (már akkor, amikor sportolók értelemszerűen még nem tartózkodhattak ott), ki mondta le a tokiói szereplést és a legkülönbözőbb rémhírek.

A japánok rendkívül gondosan készültek fel a rendezésre. Biztosak lehetünk abban is, hogy a járványügyi intézkedéseik is a minél nagyobb biztonságot szolgálják. Ha a labdarúgó Eb telházas budapesti mérkőzéseinek – hál’ istennek – nem volt robbanó hatása, miért lenne szigorú szabályok szerint küzdőtérre lépő tízezer sportoló versengésének – üres nézőterek előtt?
Aki még mindig szurkol azért, hogy az utolsó pillanatban, egynappal a nyitó ünnepség előtt mégis mondják le, immár véglegesen az olimpiát, annak nincs lelke. A világ legjobb sportolóinak kíván súlyos, feldolgozhatatlan traumát. Lásd az 1984. évi Los Angeles-i olimpia esélyes magyar szereplőinek lelki sebeit, amiért nem nem indulhattak.