Orbán más diktátorokhoz hasonlóan kémkedik ellenfelei után

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata

>Balogh S. Éva

>Bár csak tegnap hozta nyilvánosságra a The Washington Post a Pegasus sztorit, amelyből kiderült, hogy izraeli kémprogrammal feltörték újságírók és aktivisták mobiltelefonjait Azerbajdzsánban, Bahreinben, Magyarországon, Indiában, Kazahsztánban, Mexikóban, Marokkóban, Ruandában, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Emírségekben, engem már pár nappal korábban kezdett érdekelni a magyar kormány esetleges kémkedése a saját állampolgárai ellen, amikor a Bloomberg információi alapján rábukkantamaz Index cikkére.

A Bloomberg szerint a Torontói Egyetem Citizen Lab kiberbiztonsági kutatói, akik az illegális hackertámadásokat és megfigyeléseket követik nyomon, megállapították, hogy a Candiru nevű izraeli cég tíz országnak, így Szaúd-Arábiának, Üzbegisztánnak, az Egyesült Arab Emírségeknek, Szingapúrnak, Katarnak, Oroszországnak, Indonéziának és Magyarországnak is szállított kémszoftvereket. A lap hozzátette, hogy egy másik izraeli céget, az NSO Group Ltd.-t is azzal vádolják, hogy kémszoftvereket szállít elnyomó kormányoknak. Egy gyors internetes keresés során kiderült, hogy a Candiru kapcsolatban áll “a legvitatottabb izraeli megfigyelési szolgáltatóval, az NSO Group-pal”. A két vállalatnak ugyanaz a pénzügyi támogatója, Isaac Zack, a Founders Group ügyvezető partnere.

Nagy volt a meglepetésem két nappal később, amikor rájöttem, hogy a magyar kormány, amellett, hogy megvásárolta a Candiru-t, amelyet egy élősködő halról neveztek el, valószínűleg szoftvert is vásárolt az NSO Grouptól. Hozzá kell tennem, hogy a Bloomberg szerint a Candiru nem éppen olcsó. Az alapprogram 16 millió euróba kerül, és bár az ügyfelek korlátlan számú eszközt próbálhatnak kompromittálni, egyszerre csak 10 ember aktív követésére korlátozódnak. Újabb 1,5 millió euróért további 15 embert figyelhet a vásárló. Az NSO Pegasus nevű szoftvere ennél nagyobb teljesítményűnek tűnik. Egy év alatt 500 telefont képes nyomon követni, és egyszerre legfeljebb 50-et. A Pegasus licensz évente körülbelül 7-8 millió dollárba kerül. Még 2016-ban a The New York Times szerint 10 felhasználó kikémlelésének éves költsége 650 000 dollár volt, plusz 500 000 dollár beállítási díj. Száz további célpont 800 000 dollárba került, és ezután minden évben a teljes ár 17%-ának megfelelő éves rendszerkarbantartási díjat is kell fizetni.

Miközben más magyar híroldalak igyekeznek kibogozni az NSO Pegazus bonyolult történetét, a Magyar Narancs felhívta a figyelmet az Al Jazeera korábbi riportjára, amely szerint a bangladesi hadsereg izraeli eszközöket vásárolt több száz telefon egyidejű lehallgatására egy bangkoki közvetítő segítségével. Hozzátette, hogy a bangladesi katonai hírszerzés tisztjeit izraeli szakértők képzik ki Magyarországon. Miért ez a furcsa megállapodás? Úgy tűnik, Bangladesnek nincsenek diplomáciai kapcsolatai Izraellel, és a kémprogramok eredetét titokban kellett tartani a bangladesi technikusok előtt. Furcsán hangzik a történet, de mostanra gyakorlatilag bármilyen, az Orbán-kormány kétes tevékenységre vonatkozó állítást el tudok hinni.

A Pegasus diktatórikus kormányok általi használatának globális vizsgálatát a Forbidden Stories, egy francia újságírókból álló nonprofit hálózat és az Amnesty International végezte, amelynek biztonsági laboratóriuma végezte a telefonok törvényszéki elemzését. Emellett 17 hírügynökség, köztük a The Washington Post, a The Guardian, a Süddeutsche Zeitung és a Le Monde is részt vett a nyomozásban. Világszerte legalább 50 000 olyan telefonszámot tártak fel, amely a Pegasus áldozata lehetett.

A Forbidden Stories a Direkt36-nál dolgozó Panyi Szabolcsot és Szabó Andrást választotta magyarországi kapcsolattartónak. Ahelyett, hogy az ügy minden részletére kitérnék Magyarországot illetően, itt most Panyi Szabolcs történetére koncentrálok, aki maga is áldozata volt az Orbán-kormány kémkedésének újságírók, politikusok, ügyvédek, üzletemberek és mindazok ellen, akiket a rezsim a Magyarországon egyre erősödő antidemokratikus kormányzással szembeni ellenzékiséggel gyanúsított.

Panyi 2015 körül kezdett nyugtalankodni, amikor egy kollégája elmesélte, hogy egy ügynök nyomást gyakorolt rá, aki információkat és együttműködést akart tőle. Az újságíró ellenállt. Panyi úgy véli, hogy kollégája bátorsága miatt döntött úgy az Orbán-kormány, hogy felhagy a “brutális szovjet módszerek” alkalmazásával. Következésképpen természetesnek vette, hogy figyelik, és úgy döntött, nem vesz tudomást arról a vádról, hogy ő Soros György vagy a CIA csatlósa. De aztán 2021 tavaszán a Süddeutsche Zeitung két oknyomozó újságírója felvette vele a kapcsolatot. Hamarosan biztonságos kommunikációs csatornát kértek tőle, és azt kérték, hogy az Amnesty International számára engedélyezze a telefonjának vizsgálatát.

Kiderült, hogy 2019. április eleje és október vége között a Pegasus rosszindulatú tevékenységet végzett a telefonján. Hogy megértsük, mit jelent ez a gyakorlatban, hadd idézzek a The Washington Postból a kémprogram képességeiről. “A Pegasus képes e-maileket, híváslistákat, közösségi média bejegyzések, felhasználói jelszavakat, kontaktlistákat, képeket, videókat, hangfelvételeket és böngészési előzményeket gyűjteni….. A kémprogram aktiválhatja a kamerákat vagy a mikrofonokat, hogy friss képeket és felvételeket rögzítsen. Emellett képes lehallgatni a hívásokat és a hangposta üzeneteket is. Helymeghatározási naplókat gyűjthet arról, hogy hol járt a felhasználó, és azt is meghatározhatja, hogy hol tartózkodik most, valamint adatokat gyűjthet arról, hogy az illető áll-e, vagy ha mozog, akkor milyen irányba halad.”

Mi volt Panyi első reakciója a hírre? Az, hogy a kormány gyakorlatilag mindenhez hozzáférhetett a telefonján, “felháborítónak és megalázónak találta, de büszkeséggel is töltötte el [őt]”. Az Orbán-kormány soha nem válaszolt egyetlen megkeresésére sem, de most kiderült, hogy “mégiscsak értékelik [a munkáját], még ha ilyen különös módon fejezték is ki érdeklődésüket”.

Budapesten három kollégával, két német és egy francia újságíróval egy személyes találkozó során próbálták nyomon követni, hogy Panyi milyen témákkal foglalkozott 2019 nagy részében. Történt, hogy az Oroszország által alapított Nemzetközi Beruházási Bank után nyomozott, amelynek székhelye Budapestre költözött. A Hungarian Spectrum rendszeres olvasói emlékezhetnek arra a két cikkre, amit a témában írtam, mindkettőt 2019 augusztusában. Panyi dolgozott az orosz fegyverkereskedők történetén is, akiket Magyarországnak ki kellett volna engednie az Egyesült Államokba, de ehelyett visszaküldte őket Oroszországba. Nem nehéz feltételezni, hogy az Orbán-kormányt elsősorban akkor érdekelte Panyi, amikor Oroszországgal kapcsolatos témákról írt.

Lehet, hogy ez az első írásom a Pegasus-ügyről, de biztosan nem az utolsó. Az Orbán-kormány egyelőre azt bizonygatja a The Washington Postnak, hogy “Magyarország demokratikus jogállam, és mint ilyen, amikor bármilyen személyről van szó, mindig a hatályos törvényeknek megfelelően járt és jár el. Magyarországon a titkos eszközök alkalmazására jogosult állami szerveket rendszeresen ellenőrzik kormányzati és nem kormányzati intézmények. Feltették-e ugyanezeket a kérdéseket az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország vagy Franciaország kormányának? Abban az esetben, ha igen, mennyi időbe telt, amíg válaszoltak, és hogyan reagáltak? Volt-e valamilyen hírszerző szolgálat, amely segített a kérdések megfogalmazásában? Kérem, legyen olyan kedves, és tegye közzé válaszunkat teljes egészében, minden változtatás nélkül.” Ebben a válaszban Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár-helyettes láthatatlan kezét vélem látni.

2021. július 19.
Balogh S. Éva blogbejegyzései magyarul is megjelennek a https://ujnepszabadsag.com/ oldalon.