Kuba bajban lévő elitjének távlatilag egy túlélési esélye van

Posted by

Dobozi István
Financial Times

>A legutóbbi drámai utcai tiltakozások Kuba-szerte azt mutatják, hogy a kubaiak sok évtizedes politikai elnyomás és gazdasági szenvedés után végre “felébredtek”. A tüntetések közvetlen oka a kormány által súlyosan félrekezelt Covid-járvány volt, de a gyökerek mélyebbek: rendszerszintű rossz gazdálkodás, amely széles körű hiányt idézett elő az alapvető élelmiszerekből, gyógyszerekből, villamos áramból, valamint más fontos termékekből és szolgáltatásokból.

A castrói társadalmi szerződés azon alapult, hogy a kommunista állam garantálja a legalapvetőbb szükségletek kielégítését még ha alacsony szinten is. Ma már a rezsim nem tudja tartani az alku ráeső részét, mivel gazdaságilag úgy jutott a tönk szélére, hogy nem maradtak külső kormányzati adományozók, akik kisegíthetnék a bajból.

Most még nem világos, hogy a közösségi médiák által táplált népi kitörésnek lesz-e tartós ereje, vagy pedig a hatóságok képesek lesznek szétzúzni. Az uralkodó elit számíthat a rendszer belső haszonélvezőire, valamint a jól szervezett rendőrségre és hadseregre. Miguel Díaz-Canel, a távolról sem karizmatikus poszt-Castro vezető villámgyorsan mozgósította a „forradalmárokat”, hogy menjenek az utcára és forduljanak szembe a “megtévesztett” tüntetőkkel.

A jövő azonban nem az autokratikus rezsimnek áll és az események könnyen kipöröghetnek az ellenőrzése alól még kiterjedtebb utcai megmozdulások, netán egy polgárháború formájában. Annál is inkább, mivel az párt- és kormányelittel szemben a kubaiak nagy többségének nincs mit veszítenie.

Ha Díaz-Canel el akarja kerülni ezt a forgatókönyvet, akkor gyorsan rendbe kell hoznia a csődbe ment kubai gazdaságot. Szerencséjére létezik egy sikeres „reformista kommunista” modell, amelyet lemásolhat: Kína és Vietnam. Ennek a modellnek a fő előnye a pártelit számára az, hogy a mély piaci reformok, beleértve az állami szektor nagy részének privatizációját, úgy turbózhatják fel a gazdaságot és az életszínvonalat, hogy közben fennmarad az egypárti kommunista hegemónia. De elég bölcs és rátermett-e Díaz-Canel ahhoz, hogy felismerje ezt a túlélési opciót és éljen vele? Nehéz választás, mert ma még Kuba sokkal közelebb van Észak-Koreához, mint Kínához vagy Vietnamhoz.

Címkép: Chinatown, Havanna

Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdász, Sarasota, FL, USA