Minden tiszteletem

Posted by
Ferber Katalin
>Félünk?
A jelenlegi magyar kormány lehallgatási műveletei a Pegasus kémszoftverrel, vajon hány emberben keltenek félelmet? Meggyőződésem, hogy az üzletemberek (vagy a hozzátartozóik), a megfigyelt, lehallgatott újságírók nem félnek jobban mint eddig. Csakhogy amit már sikerrel bevethetett e kormány, azt bármikor ismét használja, miért ne használná? Immunis a botrányokra (mert Soros, meg libsik meg csuda tudja még micsoda kártevők) egyik orrcimpája sem rezdül a jelenleg korlátlan hatalommal bíróknak, a nyugati sajtó csak ugasson, acsarkodjon…
Álljon itt egy rövidke történet arról az időszakról, amikor még nem voltak Magyarországon csalafinta (jó pénzért, vagyis az adófizetők pénzéből megvett) kémszoftverek. Az “őskorban” csak pici papírcsíkot kellett a szekrényem ajtajába csúsztatni és ha az leesve várt amikor hazaértem, akkor tudtam hogy más is meglátogatta a lakásomat a távollétemben. Ha minden elektromos gépet kikapcsoltam, a villanyóra mégis lassan mozgott, tudtam, ott van a kütyü. Vagyis kezdetlegesek voltak eme szerkentyűk. (Itt kell fütyülve mondani az ű betűt.) Álljon tehát itt a rövidke történet.
Recsegett ropogott már minden eleme a “pártállamnak” amikor egy napilap főszerkesztőhelyetteseként kollégáimmal együtt megszereztük az akkor titkos fizetési mérleg részletes adatait. Közzétettük a napilapban. A megjelenés után a belügyminisztérium néhány munkatársa megszállta a szerkesztőséget. (A szerit, akkori kifejezéssel.) A csinos ezredesnő(elvtárs) úgy vette fel a kihallgatási jegyzőkönyveket, hogy annak saját jegyzetein kívül nyoma nem volt. Sikerült kellő rémületet előidéznie, engem megfenyegetett, hazaárulás, államtitkok elleni vétség, satöbbi.
Akkor már előkészített vendégtanári utam is semmis lesz, mondta a csinos ezredesnő, ha nem sorolom el, kik vettek részt rajtam kívül a fizetési mérleg adatainak nyivánosságra hozatalában. Röviden, nem féltem. Hosszabban: kaptam nyugatra szóló útlevelet, a néhai Tímár Mátyásnak köszönhetően, aki ugyan már nyugdíjas volt, de kapcsolatai még működtek. Úgy adtam elő neki a kérésemet, hogy az MNB irodájában (ami nyugdíjasként is járt neki) bekapcsolta a rádiót.
Egy hét múlva lett útlevelem, két héttel később elutaztam, s Nagy Imre újratemetése előtt két nappal tértem vissza Magyarországra.. A szabad (?) hazámban alig három évvel később már nem jött az ezredesnő, hisz voltak privatizáló megbízottak, azok rúgtak ki, ismét főszerkesztőhelyettesi állásomból. Hat hónappal később végleg elmentem Magyarországról. Mindezeket csak azért írtam meg, mert én megfutamodtam. Kikérem magamnak, hogy most elégedett legyek az 1993-as döntésemmel. Ez a legnagyobb súlyú bűn, amit az elmúlt 28 év alatt e megfigyelési üggyel rám raktak.
Tiltakozom. Minden együttérzésem az összes újságíróé, kormánykritikusé, akik maradni tudnak. Én megfutamodtam. Valószínű, hogy én ezt nem tudtam volna sem elviselni, sem ilyen körülmények között hitelesen írni. Minden tiszteletem.