Emberek a viharban

Posted by
Lakatos Pál
>Amikor felébredtem, ösztönösen nyúltam a villanykapcsolóhoz, sötét maradt minden. A vonalas telefonok nem működtek, az internet is néma volt. Kényszerből, hideg vízben, sötétben tapogatózva borotválkoztam. Minden áram nélkül maradt. Béna kacsa lettem hirtelen.
Hallottam, hajnali fél kettő körül érkezett hozzánk az égi veszedelem. Úgy, ahogy szokott. Dörgéssel, villámlással. Aztán egy hatalmas csattanás hallatszott. A transzformátorba csaphatott bele, gondoltuk. De, miközben kint hullott az “áldás”, a másik oldalunkra fordultunk, s aludtunk tovább.
Abban a biztos tudatban, hogy mire reggel lesz, úgyis rendben lesz minden.
Nagyon sokan ekkor már kint voltak a viharban.
Az elektromosság szakemberei. Tették a dolgukat. S nem azt számolgatták, hogy “kuncog a krajcár”.
Nekik feladatuk volt.
Erre szerződtek.
Hat óra körül aztán világosság lett az egész házban. Az árammal működő eszközök ismét duruzsolni kezdtek körülöttem, hirtelen életre keltek.
Köszönjük!
Kint még mindig tombolnak az elemek. Esik, dörög és villámlik.
Bogi kutyánk, félelmében, biztonságot keresve a lábamhoz heveredett.
Az emberek meg, mert ez a dolguk, most is teszik kint a dolgukat.
Amerre a vihar elhalad, mindenütt.
Gondoljunk rájuk jó szívvel!