A Havanna-szindróma rejtélye

Posted by

Adam Entous

Mi is volt a Havanna-szindróma? Megmagyarázhatatlan jelenségek tucatnyi amerikai diplomatát  és hírszerzőt sújtottak. Mi történt? Az áldozatok szédültek és fejfájás gyötörte őket. Úgy tűnt, hogy semmilyen ismert ok nem illik rájuk. 2017 telén a havannai amerikai nagykövetség igen furcsa helyzetben volt. A nagykövetség, egy hatemeletes torony, amely a Malecón néven ismert tengerpart mellett áll, 1953-ban épült, és az alatt az öt évtized alatt, amíg a Kuba és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok szüneteltek, roppan elhanyagolttá vált. Az óceánból érkező só és a nedvesség felemésztette a márványhomlokzatot tartó csapokat. A munkások kerítést emeltek a legveszélyeztetettebb terület köré, hogy senkit ne nyársaljanak fel a falakról lezuhanó márványszilánkok.

Audrey Lee, a negyvenes évei végén járó külügyi tisztviselő a földszinten lévő, kényelmes irodában dolgozott (a név álnév, amit a magánéletének védelme érdekében kért.) Havannai élete lenyűgöző, de rendezett volt. Férjével és tizenkét éves ikreikkel egy diplomatákkal teli, csendes környéken élt, és minden reggel egy terepjáróval ment a munkahelyére, ahová szokás szerint fél nyolcra érkezett. Több külszolgálati út veteránjaként jól érezte magát Kubában – egy különös incidenstől eltekintve. Az év elején, amikor a család egy nyaralásból visszatért Havannába,  bűz csapta meg az orrukat a konyhájukban. A fagyasztó ki volt húzva. Lee és férje kitakarították a rothadt ételt, bedugták a fagyasztót, és visszatértek a megszokott kerékvágásba, nem sokat gondolkozva azon hogy valaki járt ott, amíg ők távol voltak.

Március 17-én este Lee hazajött a nagykövetségről, vacsorát készített, és az ikrekkel együtt a konyhában evett. A férje üzleti úton volt. Utána a gyerekek felmentek az emeletre. Nyolc óra körül Lee elmosogatott. A konyhai fények miatt nehéz volt látni az ablakon, de tudta, hogy odakint van egy fából készült bódé, ahol kubai rendőrök őrködnek. Miközben Lee takarított, hirtelen nyomást érzett a fejében, majd olyan szúró fájdalmat, amely rosszabb volt, mint amit valaha is tapasztalt. Lélegzete felgyorsult, és pánik tört rá. Lee hallott a követségen pletykákat arról, hogy kollégái rejtélyes “hangtámadások” áldozatai lettek, de senki sem tudta, hogy mik ezek, vagy mi okozta őket.

Ahogy a fájdalom egyre erősebbé vált, eszébe jutott, hogy t a követség egyik biztonsági tisztje arról beszélt, hogyan védhetik meg magukat az alkalmazottak. “Tűnj el az X-ről” – mondta, amit Lee úgy értelmezett, hogy távolodjon el attól a helytől, ahol a fájdalmat érezte. Elindult a nagyszoba felé, és néhány perc múlva nyugalomba kerólt. Miután megnézte az ikreket, a hálószobába ment, hogy lefeküdjön, de a fájdalom nem engedte aludni.

Másnap reggel Lee feje még mindig fájt. Reggelinél a fia megkérte, hogy olvassa el mit írnak az összetevőkről.egy doboz gabonapehelyen. Küzdött, ide-oda mozgatta a dobozt, miközben próbált koncentrálni. A következő hetekben gyakran szédült, elvesztette az egyensúlyát, és néha belesétált az ajtókba. Úgy érezte, mintha mozogna, még akkor is, amikor mozdulatlanul áll, ezt az érzést a görkorcsolya levétele utáni járáshoz hasonlította. Éjszakánként csak egy-két órát aludt. Munkatársai észrevették, hogy egyre feledékenyebb. Egyik délután egy kollégája beugrott az irodájába, hogy megbeszéljék, együtt intéznek el egy ügyet. Amikor a kolléga öt perc múlva visszatért, és megkérdezte: “Készen állsz?”, Lee felnézett, és azt kérdezte: “Készen mire?”.

Mivel Leenem akarta , hogy alkalmatlannak tekintsék, nem említette az állapotát a feletteseinek, Jeffrey DeLaurentisnek, a nagykövetség misszióvezetőjének és helyettesének, Scott Hamiltonnak,.Pedig ők már tudták, hogy valami furcsa dolog történik. 2016. december 30. és 2017. február 9. között legalább három, Kubában diplomáciai fedésben dolgozó C.I.A.-tiszt számolt be nyugtalanító dolgokról. Valamennyiük  leírta, hogy a fejüket “nyomáshullámok” bombázzák. Lee-vel ellentétben azonban a C.I.A.-tisztek azt mondták, hogy hangos, kabóca ciripeléshez hasonló hangokat hallottak, amelyek mintha egyik szobából a másikba követték volna őket. Amikor azonban kinyitottak egy külső ajtót, a hangok hirtelen abbamaradtak Megmagyarázhatatlan agysérülések tucatnyi amerikai diplomatát és kémet sújtottak. Mi történt?

A havannai szindróma első hivatalos magyarázata szerint „irányított”, pulzáló rádiósugarak okozhatták a diplomaták tüneteit – számolt be az amerikai tudományos akadémia jelentéséről a Guardian. A Kubában szolgáló amerikai és kanadai nagykövetség személyzete 2016-ban kezdett el egészségügyi problémákról beszámolni: ezek között volt a hallásromlás, beszédproblémák, orrvérzés és más, megmagyarázhatatlan tünetek. Korábban a szúnyogirtószereket és a hangos tücsköket sem zárták ki a tüneteket kiváltó okok közül. Donald Trump a kubai kormányt tette felelőssé az esetekért és 2017-ben az incidensek következtében két kubai diplomatát ki is zártak Washingtonból, vaamint visszahívták a Havannában dolgozókat és családtagjaikat. Idén októberben Mike Pompeo, az amerikai külügyminiszter jelentette be, hogy „jelentős amerikai kormányzati forrásokat” fordítanak arra, hogy kutassák a szindrómát és annak okait. Bár a kutatók azt nem tudták pontosan meghatározni, honnan is eredhet a tüneteket és a szindrómát okozó energia, arra kitértek, hogy „nyugati és szovjet tanulmányok is évtizedekre visszamenőleg megerősítik, hogy milyen körülmények okozzák a lehetséges mechanizmusokat.”

A jelentés szerint pszichológiai és társadalmi tényezők is szerepet játszhattak a havannai szindrómában, azonban azok nem magyarázzák az „akutan fellépő, hirtelen jelentkező, szokatlan tüneteket és jeleket.” Arra is felhívták a figyelmet, hogy bár további vizsgálatokra lenne szükség, nem zárhatják ki, hogy újfajta eszközökkel okozzanak kárt egymásnak a politikai zereplők. A jelentés készítésében közreműködő bizottság tagjai aggodalmukat fejezték ki, hogy esetleg más, tengerentúlon szolgáló amerikaiak körében is felbukkanhatnak új esetek.

Címkép: New Yorker