Kontraprodukció

Posted by

Fábián András
>Azt hiszem ez egy általam alkotott szószörnyeteg. Azt az aktivitást igyekszik kifejezni, aminek az eredménye éppen az ellenkezőjét váltja ki, mint amire az elkövető vágyik. Vagyis kontraproduktív. Az eredmény bekövetkezéséhez vezető utat nevezem én kontraprodukciónak. Nem érdemes ezzel sokat foglalkozni, hiszen végső soron minden cselekvésben a végeredmény a fontos. Vagy majdnem minden cselekvésben. Vagy legalábbis az a cél, hogy legyen valami eredmény. Vagy… Inkább hagyjuk. Engedjük el ezt a dolgot.

Maradjunk a lényegnél. Orbán a második választási győzelme óta, 2010-től dolgozik egyszemélyi hatalmának kiépítésén. Ő ezt természetesen minden szinten tagadja. Emiatt nem egyszer szánalmas és kínosan nevetséges helyzetekbe kényszeríti saját magát. Teszi ezt annak ellenére, hogy egy (állítólag magasan kvalifikált) „szakmai” team áll rendelkezésére, amely megszervezi a megjelenéseit, megírja a beszédeit, ötletel, javaslatokat tesz neki különféle propaganda akciókra, miközben az említett team ezek nagy részét gondolkodás nélkül végre is hajtja. Egy komplett sajtó, rádió és tévé monstrum is rendelkezésére áll. Van rohamosztaga, fekete egyenpólós, egéragyú, izomagyú színmagyarokból. Rogán, Kovács Zoltán, Bayer meg még mittudoménkik fémjelzik a veretes propagátorok csapatát. Már csak azért is mindegy, kik ezek, mert úgyis a főnök dönt mindenben, ebben is. Ő adja ki az ukázt, nem egyszer ő képviseli az „ügyet” is, a többiek meg mennek utána, mint a birkák a kolomp után.

Ezek a tömegmozgósításra szánt kísérletek sokszor már a megjelenésük pillanatában kínosak és szánalmasak. A harc soha nem a vitán és a meggyőzésen alapszik. Minden esetben a lejáratás és az eltaposás a cél. Az ember nem is érti, hogy az, aki kitalálta és az, aki a végrehajtásra utasítást kap, hogyhogy nem veszi ezt észre. Persze, lehet, hogy első blikkre az elképzelés hatékonynak tűnik. Gondoljunk csak Sorosra és Gyurcsányra. A fiúk szerint ők azok, akik mindenről „is” tehetnek. Gondoljunk közben a 2006-os puccskísérletre az őszödi ún. „hazugság-beszéd” legendájával.

Aztán kiderül, hogy Soros György nem a patás ördög maga, Gyurcsány Ferenc meg pár év alatt milliós pártot gründolt a semmiből. Vagy itt ez a Brüsszel-dolog. Hányszor ment helybe a pofonért az önhitt, kényszermozgásos, menedzser-pirulákon élő magyar miniszterelnök. Emlékezzünk mosolyogva Jean-Claude Junckerre, aki valódi, csattanós pofonnal adott választ Orbán mocskolódásira, miközben derűs „Hello, diktátor!” kiáltással üdvözölte a diktátort. Kínos mosoly volt a válasz. „Mi már csak így szoktuk” – hebegte. Aztán beindult az agit-prop: „Juncker alkoholista. Nem tudja mit beszél a vén hülye.” „Nézd már!” – mondták a pult mellett imbolygó Orbán-fan tömegek a kocsmában, -„Hát ez a Juncker közülünk való! Iszik ez, rendesen. Hukk!”

Mégsem álltak le. Akkor sem, amikor Orbán pálinkázásairól kerültek fel képek az internetre. Akkor sem, amikor világossá vált, hogy az alkoholmámorban fetrengő Magyarországot nem érdekli ez a dolog. Brüsszel újra és megint. „Majd Orbán megmutatja nekik!” – üvölt fel a csontig benyaló Kovács Zoltán. „Majd mi megmondjuk nekik, milyennek kell lennie egy Európai Uniónak.” Újsághirdetésekben fogjuk nekik megmondani. Röhög a fél világ. Vagy a kétharmad. A dánok kibuggyanó könnyeiken át javítgatják a helyesírási hibákat a dolgozatban.

Momentán a spontán újságvásárlással van teli az ország. Megint és újra Orbánon röhögünk. Valóban ennyire hülyének nézi a saját népét és az európai civilizációt? Igen. Valóban. Nem adja fel. Van még hasonló minőségű muníció a srácok tarsolyában. Körömszakadtáig védik ezt a szerintük nem is homofób homofób-törvényt, amit megpróbáltak pedofília ellenesnek beállítani. Hiába a közvéleménykutatások, amelyek visszaigazolják, hogy a magyar társadalomban még az Orbán-hiten lévők több mint 50 százaléka sem homofób. A teljes népesség körében ez a nem-homofóbb arány kb. 80%. De Brüsszel – Orbán szerint – azért támadja a magyar törvényt, mert homoszexuálisokat akar a gyerekek közé küldeni az óvodákba és az iskolákba. Brüsszel meg azonnal reagál: Orbán hazudik. Brüsszel semmi ilyent nem akar, csupán az emberi jogokat védelmezi. Ismétlem: Orbán hazudik! Megszoktuk már, nem újság. Ma ezt mondja, holnap az ellenkezőjét, aztán meg valami egészen mást csinál. Érdekes módon mégsincsenek neonáci hordák, fekete ingesek, tankok és szemkilövő rendőrök az utcán. Sehol egy valamire való puccskísérlet. Ehelyett vannak kék plakátok, ostoba és érthetetlen emojikkal, meg újabb hülye kérdések, amiket Nemzeti Konzultáció fantázianéven emlegetnek.

Orbán jogi tanulmányokat folytatott. Nem viseli a doktori címét, és ő tudja miért nem. Talán azért, hogy nehogy esetleg az európai színvonalú jogalkotás-jogalkalmazás hogyanját és mikéntjét illető súlyos hiányosságaira rá lehessen mutatni. „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” – mondja az Emberi és polgári jogok nyilatkozata. Az ebben a nyilatkozatban lefektetett alapvető jogokat már leírásuk pillanatában a francia polgárokon túl, kivétel nélkül mindenkire érvényesnek tekintették és tekintik máig. Már persze mindazok, akik népeik és Európa boldogulásán munkálkodnak. Akik meg ezt az egyetemes alapelvet figyelmen kívül hagyják, azokat a többi kultúrnép megvetése és elutasítása sújtja.

Ezúttal, amikor az Európai Parlament megfogalmazta tömény undorát és határozott elutasítását a súlyosan diszkriminatív magyar törvény kapcsán, Orbán nem mert helybe menni a pofonért. Ehelyett most azt kezdték el bizonygatni – lengyel kartársaikkal kart karba öltve – hogy a nemzeti jog megelőzi a közösségi jogot. Ebben a kérdésben a lengyelek már nagyhirtelen alkotmánybírósági döntést is hoztak. (https://infostart.hu/kulfold/2021/07/14/eu-alapokat-megrazo-hatasu-lehet-a-lengyel-alkotmanybirosag-dontese) Biztosak lehetünk benne, hogy a lengyel álláspont tüstént maga után vonja majd a magyar reakciókat is. Borítékolhatjuk, hogy holnaptól a magyar jogrendszer szupremáciája lesz a magyar kormánypropaganda főcsapásának iránya. Egy olyan igazságügyi miniszterrel, mint a magyar labdazsonglőr, dr. Varga Judit, ehhez nem kell nagy jóstehetség. Amúgy sajnálatos, hogy ehhez az oldalvágáshoz – ami egyébként a magyar emberek jogbiztonságát is súlyosan veszélyezteti(!) – egy német döntés szolgáltatott precedenst…

Nem mellesleg most és itt is szeretném külön elismeréseimet (vegyük észre a szó élét) tolmácsolni a magyar jogtudományi egyetemek minden egyes érintett professzorának azért, hogy ilyen figurákat (is) lepapírozott, diplomára érdemesnek tartott. Nem tudom, átérzik-e a felelősségüket, szégyellik és titkolják-e, hogy valaha ezeket a figurákat tanítványaik között tudták. Mi több, mindenféle érdemjegyekkel átengedték. Bár, ahogy a világot ismerem, sokan erre még büszkék is. Gondoljunk csak azokra, akik a mai egyetemi tanári, bírói, ügyészi, ügyvédi szakma legjavát alkotják, miután a kormány azzá tette őket, amik. Szándékosan nem nevezem őket a jogi szakma gerincének, mivel ezeknek az embereknek téves képzeteik vannak a jogról, a gerincükről meg jobb, ha nem is beszélünk.

Orbán persze mindig megbukik a világ jobbik fele előtt. Ez sokakat nem zavar. Sokakat az sem zavarja, ha emiatt egybites hülyének, birkának nézik. Igyekeznek meghúzni magukat és begubóznak a saját kis elefántcsonttornyukba. Mások meg épp ellenkezőleg: igyekeznek hűségesen kiszolgálni a diktátort. Igyekeznek túlkiabálni az egyre erősebben dühöngő vihart. Az sem zavarja őket, ha közben pocsékká áznak, hatalmas dudorok lesznek a fejükön a jégveréstől. Fő, hogy a főnök örüljön, és megsimogassa a buksijukat. A lassan tengernyi méretű kudarc, a töméntelen kontraprodukció láttán azonban már – remélhetőleg – egyre többen gondolkodnak el és teszik fel halkan, majd egyre hangosabban a kérdést. Tényleg érdemes-e emellett a hazug ember mellett kiállni?!