Soros Bukarestben

Posted by

Ágoston Hugó
>A Hét alaposan kihasználta, hogy Soros György alapítványait meglátogató körútján 1995 januárjában Bukarestbe látogatott. Két anyag is megjelent akkor: az egyik egy Soros-cikk (az amerikai Szenátus előtt elmondott beszéd leirata), a másik egy exkluzív interjú. Utóbbi – Soros Bukarestben cím alatt – itt olvasható, a cikk külön jelenik meg Az Új Hét DOKU/TÉKA rovatában. ( A szerkesztő megjegyzése 2021. március 4-én.)

___________

Nálunkfelé az embernek ritkán van alkalma világhírességgel találkozni, s még ritkábban dollármilliárdossal. Soros György pedig mindkettő. Bevallom, noha tudtam, hogy találkozni fogok vele (a Soros Alapítvány folyóiratokat támogató bizottságának tagjaként), nem reméltem, hogy sikerül meginterjúvolnom, hisz itteni közvetlen munkatársai elmondták, mennyire feszes a programja.

Soros Györgyben a legmegragadóbb a természetessége. Board-ülésünkön szinte szemben ültünk. Nyugodt, markáns arc. Lenyűgöző koncentrálóképesség – a hozzászólások lényegét azonnal megértve rendkívül gyorsan, tömören, tárgyratörően és gyakorlatiasan válaszol.

Ülésünk végeztével A Hét két példányával hozzáléptem, „részletesebben” is bemutatkoztam, és a következőket mondtam, természetesen magyarul: – Kedves Soros György, lapunk, az idén huszonöt éves A Hét többször közölt írást önről és világhírű Alapítványáról. Bukaresti látogatása alkalmából közölni szeretnénk – átvételben a Holmi című magyarországi folyóirat múlt évi novemberi számából – az ön Nyitott társadalmak építése: remények és csapdák című tanulmányát, tulajdonképpen annak a beszédének a szövegét, amelyet az Egyesült Államok Szenátusa Külügyi Bizottságának a nemzetközi biztonsággal, a nemzetközi szervezetekkel és az emberi jogokkal foglalkozó albizottsága előtt 1994. augusztus 1-én mondott el. Megkérem, egyezzék bele a közlésbe, és válaszoljon lapunk néhány kérdésére.

Beleegyezett, és válaszolt – ugyanazzal a közvetlen természetességgel. Beszélgetésünk a Soros Alapítvány bukaresti székházában negyedórányit tartott.

————-

– Igen, tanulmányomnak egy új változata rövidesen meg fog jelenni a Foreign Policy (Külpolitika – a szerk. megj.) című amerikai folyóiratban. Éppen most javítottam ki, de lényegi változtatás nincs benne.

– Éppen erre vonatkozik az első előkészített kérdésem: a Szenátus Külügyi Bizottsága előtt elmondott beszéde óta – odahaza és a világban – bekövetkezett változások módosították-e bizonyos véleményeit, megfontolásait, terveit?
– Talán az egyik változás Magyarországot illeti. Én abban a cikkben még nagy elragadtatással nyilatkoztam a friss, új kormányról, de azóta kissé kiábrándultam, mert úgy érzem, hogy nem kormányoz elég határozott kézzel, nem látom az igazi törést a vonalvezetésben, és ez bennem aggodalmat kelt.

– Az Alapítvány tekintetében is?
– Nem, az Alapítvány tekintetében semmi változás nincs, csak a politikával kapcsolatos rajongó optimizmusom azóta meglehetősen megcsappant.

– Mit tehet a Soros Alapítvány azok ellen a nacionalista diktátorok (ahogy ön nevezi: NADI-k) ellen, akik a régi totalitarizmust egy új nemzeti kizárólagossággal akarják felcserélni?
– Sok mindent, és éppen ez az Alapítvány egyik fő célja, fókusza. Csak hát ezeket a dolgokat nem lehet közvetlenül megcélozni, hanem a nyitott társadalom, a civil társadalom felépítése, megerősítése révén. Rendkívül fontos a nevelés, a kommunikáció szerepe, a nemzetiségek közötti jobb megértés. És a legfontosabb a prosperitás. Általában egy sikeres országnak nincs szüksége NADI vezetőkre. A NADI-k a gazdasági hanyatlás haszonélvezői, néha ők maguk idézik elő a gazdasági bukást azért, hogy uralmon maradhassanak. Erre, ugye, a legjobb példa Milosevic, aki effektíve aláaknázta a reformot, amely addig sikeres volt, kirabolta a kincstárat a választások során. Ha ott prosperitás lett volna, szolid pénz, akkor ez kevésbé sikerülhetett volna neki. Szóval, van egy ilyen direkt kapcsolat.

– Körvonalazódik a Soros Alapítvány új stratégiája?
– Az Alapítvány stratégiája alakulóban van, ennek az a lényege, hogy egy forradalmi állapotból egy hosszú lejáratú intézményi rendszerre álljunk át. Ezzel kapcsolatban el kell dönteni, hogy mi az, amit csinálni tudunk, és mi az, amit nem. Mostanáig mindent megpróbáltunk – most ki kell választani azt, ami sikeres. És arra is gondolni kell, hogy mennyi ideig folytatjuk azt, amit teszünk, mert ha nagyobb távlatban gondolkodunk, akkor azt is számításba kell venni, hogy mikor hagyjuk abba, mit mikor hagyunk abba.

– Az eszményi, gondolom, az a helyzet, amely az orvoséhoz hasonló: segítsége azért válik feleslegessé, mert beállt a gyógyulás. A bukaresti Soros Alapítvány folyóirat-bizottságának tanácskozásán ön fel is említett követendő magyarországi példákat, amikor a támogatott intézmények talpra álltak, sikerült más finanszírozási forrásokra is szert tenniük. A másik véglet az, amikor valami annyira gyenge minőségű vagy életképtelen, hogy azt meg azért nem érdemes támogatni…
– Így van. Éppen most beszéltünk például a kiadványok támogatásáról. Amire jelenleg szükség van, de hosszú távon nem biztosíthatjuk. Míg viszont bizonyos kulturális folyóiratokat talán hosszú időn át érdemes támogatni. Így alakulnak tehát a prioritások.

– Az ön alapítványhálózata – túlzás nélkül állítható – világjelentőségű, fennmarad a történelemben. Hálózata kapcsán jól megismerte a kelet-európai viszonyokat, trendeket – erről tanúskodik tanulmánya is. Mi a véleménye Samuel P. Huntington elméletéről, amely szerint a jövő nagy törésvonalai civilizációk (kultúrák, vallások) mentén húzódnak majd?
– Nem értek egyet Huntington álláspontjával. Az igazi veszélyt éppen bizonyos belső változások, különböző nemzeti csoportok jelentik, ahol persze a vallás is szerepet játszik. Tehát szerintem nem a nagy civilizációk között, hanem azokon belül van a veszélyforrás. Ami nagyon aggaszt, az az antiiszlám előítélet, amely az úgynevezett iszlám fundamentalizmus ellen irányul…

– … de hát van ilyen fundamentalizmus…
– Igen, van azok fundamentalizmusa, akik ugyanúgy csinálnak az iszlámból ellenséget, mint a szerbek a horvátokból, a románok a magyarokból; s mindez csak nagyobb megnyilvánulása annak a folyamatnak, amely során az ellenség képéhez való viszonyításában találja meg az ember a saját identitását. Ez nagyon veszélyes az iszlámmal szemben, amely mint vallás is, mint mozgalom is, határozott erőt képvisel, de nem igazában rosszindulatú erőt, hanem éppen egy civilizáló erőt. Szóval, van egy iszlám civilizáció, és abból ellenséget kreálni – nagy hiba.

– Köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre.

Megjelent A Hét XXVI. évfolyama 3. számában, 1995. január 20-án.

Lapunk színvonalára jellemző, hogy ebben a lapszámunban jelent meg – a két Soros anyag mellett – Konrád György optimista cikke Európáról, valamint Molnár Gusztáv írása (előadásának leirata) a Magyar Népi Szövetség politikájáról, tágabb összefüggésben.

Új Hét