Többször vágtam neki, többször szakítottam félbe a kitűnő szerzőpáros könyvét, mindannyiszor értetlenséggel vettem újra kézbe. Az értetlenség oka éppen a könyv mindenre kiterjedő okfejtése és magyarázata volt. Prager és Telushkin könyve először 1983-ban jelent meg, ez a harmadik kiadása, és időszerűsége az elmúlt csaknem negyven évben egy pillanatig sem csorbult.
A könyv végighalad a történelmen, és minden nagyobb fordulatot, változást abból a szemszögből közelít meg, hogy az adott korban és adott népek között mi indukálta a zsidógyűlöletet. Az ősforrások között két fontos dolgot bont ki: az ókori sokistenhithez képest megjelenő egyistenhit (monoteizmus) a közel-keleti népek hiedelemvilágához képest alapvetően eretnek gondolat volt, még akkor is, ha ez a kifejezés jóval későbbi.
A másik botránykő az eltántoríthatatlanság. Miközben az ismert világ vallásai és vallásgyakorlói között azért csak előfordult kisebb-nagyobb vagy éppen viharos módosulás, változás – a zsidóság egy lépést sem volt hajlandó letérni választott útjáról, pláne nem lemondani a hitéről. És mivel ennek része volt az „Úr (ki)választott népe” koncepció, ez is piszkálta az orrát a többistenhívőknek – pedig itt voltaképpen csak a szűkebben vett eurázsiai térségről beszélünk.
Az idők folyamán szaporodtak, akik a zsidóságban ellenséget fedeztek föl. Ennek a legkülönbözőbb okai voltak az előbb említettek mellett: például, hogy a hajlíthatatlanság és elkötelezettség mellé társult a tanulás kötelme, a szigorú (érthetetlen vagy értelmetlennek tekintett) regulák követése, és ettől az élet minősége is más, sokszor szegényen is jobb volt a zsidó közösségekben. Mindezek mellett folyamatosan jelen van egy etikai „parancs”, nevezetesen a család „ápolása” és egymás támogatása. Vagyis az egyik oldalon létezik a külső (társadalmi) mozgás, változás, fejlődés, az egyén önértékeinek felismerése, az individuum kiteljesítése, és természetesen a felismert képességek vihetnek rossz irányba is, másfelől – és ennek ellenében – jelen van a szűkebb közösség befelé fordulása, saját (a nagy társadalomtól különböző) értékeinek megőrzése, továbbörökítése.
Leegyszerűsítve: a megőrző (konzerváló) változatlanság szemben a változó világgal. Akinek pedig az élete más, azt vagy lenézik vagy irigylik. Nem is ritkán mindkettő egyszerre. Mindkettőből származhat gyűlölet – és születik is.
Az elemzés ezután a történelmi korok és hitbeli, ideológiai ellenlábasok szemszögéből vizsgálja az antiszemitizmust mint jelenséget. Már a bosszúálló isten helyébe állított jóságos isten (kereszténység) is lenyelhetetlen gombóc volt és maradt az óhitűek számára (és ehhez nem kell a mai Jeruzsálem legmilitánsabb vallásos közösségeit megkeresni). De az iszlámban is megtaláljuk a hit legdurvább, megsemmisítő szándékú prédikátorait – tegnapelőtt, tegnap és ma….
Prager és Telushkin végiglapozta minden, az újkori történelemben felbukkant, változást követelő új gondolat megnyilatkozóit, és mindenütt talált antiszemitizmust: a felvilágosodás, a baloldali gondolkodók műveiben (ebben az idősávban nyilván könnyebb volt kutakodni, és nem mindenütt volt a fősodor része a zsidóellenesség – de hát a része volt) és persze a nácikéban.
Sajátos fordulatot jelent a történelemben a cionizmus megjelenése, ami már a saját korunk (mit számít tízegynéhány évtized) jelensége, és egyben javaslat is a megoldásra – kivonulás, szecesszió a támadók elől. De láthatóan ez sem lett igazi megoldás, mert a lázasan elkötelezett antiszemiták még a cionizmust is tudják támadni. Történelmi léptékkel azért ez újdonságként hat.
Prager könyve ezt kiegészíti azzal, hogy milyen módon igyekeznek befeketíteni és/vagy rágalmazni gyűlölői Izraelt. Ezek most már modern antiszemiták, de az érvrendszerük egybevág a Hamasz-aktivistákéval (még ha tényszerűen nem is azok). A szerzők tételesen, tényekkel cáfolják az Izraelre szórt rágalmakat – nem mintha ez megfékezné a véresszájúakat.
A két kiváló szerző, a filozófus-történész Prager és a rabbi Telushkin Mi a teendő? címmel írt záró fejezetet a közös műhöz, de igazi válasz nincs a feltett kérdésre. Talán a felvilágosítás, az eszmecsere, egymás megismerése és elfogadása visz közelebb a törékeny egymás mellett éléshez. Törékeny, mondom, hiszen a legutóbbi palesztin–izraeli összecsapás is megmutatta, hogy korábbi jó szomszédokban horgadt fel a gyilkolhatnék, a pusztítás vágya.
Akik gyűlöletben utaznak – iskolázottak vagy tanulatlanok, vallási vezetők vagy rájuk hallgató tömegemberek –, aligha változnak meg percek alatt. Nagy a kísértés a rosszra. (Persze Brecht szerint a jóra is, de mégis valamivel kisebb…)
Azért nagyon is ajánlom a könyvet mindenkinek, legfőképpen fiatalabb embereknek, akikre talán még tud hatni.
Szekeres Gábor jó fordítása a nagyon elgondolkodtató szöveget könnyen befogadhatóvá teszi.
Dennis Prager, Joseph Telushkin: Miért a zsidók?
Fordította: Szekeres Gábor
Minerva Kiadó, Budapest, 2020
260 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3230 Ft
ISBN 978 615 563 7094
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Semmilyen másik valláshoz, nemzethez vagy politikai elnevezéshez kapcsolódó szó nem ébreszt olyan szenvedélyeket, mint mindmáig a zsidó szó. Miért váltak a zsidók a történelem legkitartóbb és legegyetemesebb gyűlöletének a célpontjaivá? Miért tartotta Hitler a zsidók elpusztítását még a második világháború megnyerésénél is fontosabbnak? Miért foglalkozik az ENSZ többet az Izrael nevű apró országgal, mint a világ bármely másik országával?
Az antiszemitizmus a történelem legrégebbi, legtartósabb és legelterjedtebb csoportgyűlölete nemhogy csökkent volna a 20. század végére, a 21. század elejére, hanem tapasztalhatóan erősödik a világ számos részén. Ezért szükséges megtenni mindent, okainak elemzése, megértése érdekében, mert pontos diagnózis nélkül lehetetlen akárcsak megkísérelni, hogy hatékony gyógymódot találjunk ennek a lelkiállapotnak a kikúrálására.
A Miért a zsidók? világos, meggyőző és gondolatébresztő olvasmány. Kötelező mindazok számára, akiket szeretnék megérteni azt az egyedülálló szerepet, amelyet a zsidók az emberiség történelmében betöltöttek.
Ebben a kötetben Dennis Prager és Joseph Telushkin megkísérli felfedni és értelmezni az ókortól a holokausztig és a jelenlegi közel-keleti krízisig elevenen élő antiszemitizmus gyökereit.