Posted by Zelei Béla
>Ha van egy értékpapírnak születésnapja, akkor el kell dönteni, hogy melyik pillanatot tekintjük világra jöttének? Azt ötlet kipattanását; a vitákban formálódó testet öltését; a döntés megszületését; a végleges forma szerződésekbe, sőt, mint jelen esetben történt, jogszabályba foglalását; e jogszabály kihirdetését a Magyar Közlönyben; vagy például a szóban forgó értékpapír tőzsdei bevezetését? Mivel a kárpótlási jegyet a rendszerváltás időszakának egyik leghosszabb vitáját kiváltó pártcsatározásokat követően törvénnyel hozták létre, tekintsük e speciális értékpapír születésnapjának a közlönyben történt megjelenését, azaz 1991. július 11-ét.
A harminc gyertyát valahogy senki nem akarja a sok vihart látott, és sok vihart kavart ünnepelt tortájára feltűzni. Van olyan közéleti szereplő, aki a törvény megszületése idején az akkori koalíciós kormány vezető pártjának, az MDF-nek egyik meghatározó vezetője volt, a közelmúltban mégis visszakérdezett:
– Miért, még létezik a kárpótlási jegy? Igen, létezik.
Igaz, már csak elenyésző töredéke, mint anno, a több évig tartó kibocsátásának időszakában. Hiteles adat több, mint tíz éve nem látott napvilágot, de összesen négy milliárd forintnyi lehet a még állampolgároknál lévő mennyiség. Ha a kormány úgy döntene, hogy 15 évnyi hezitálás után – ekkor volt utoljára érdemi felhasználási lehetőség, noha törvény folyamatos lehetőség biztosítását írja elő -, végre lezárja a kárpótlási folyamatot, egy pénzügyminiszter, pláne egy MNB elnök szemével szinte szabad szemmel nem látható összegbe kerülne a törvény betartásának szándékát tükröző gesztus.
Valójában a tényleges költség még ennek a bagatell négy milliárdnak is csak a töredéke lenne, hiszen a sok kárpótlási jegyből nagyon sok kis elaprózott csomag maradt a családoknál, ma már sok esetben örökösöknél, akik nem is tudnak erről a családi ezüstről. Lehet, hogy valamelyik lomtalanításkor kidobott szekrény fiókja alján maradt. Sok jegy olyan külföldi jogosulthoz került, aki az erkölcsi elégtétel érzése miatt élt igénye bejelentésével, de a pár tízezer forint értékű jelképes kárpótlással később már nem foglalkozott.
Ezeket a vélelmeket támasztja alá, hogy amikor a tőzsdei részvényeket egy jogszabállyal dematerializálták, azaz a kinyomtatott értékpapírokat digitális jellé, mindössze értékpapírszámlán számon tartott követeléssé alakították, akkor ezt a folyamatot a kárpótlási jegyekkel is elvégezték. Jóval kevesebb, mint egy milliárd forintnyi jegy került így értékpapírszámlákra. Reálisan ezzel a mennyiséggel érdemes számolni, amit a még kézben lévő kinyomtatott jegyek – amelyek szintén törvényes értékpapírok, csak a tőzsdei forgalomban nem vehetnek részt -, csak kis mértékben növelnek.
A jelenlegi kormány hasonló összetételű elődje, regnálása alatt alperesként vett részt egy bírósági perben a kárpótlási jegyek felhasználásának elszabotálása miatt. Ekkor a kormányt képviselő jogász a per felfüggesztését kérte, mondván: “általános érvényű megoldás van készülőben”.
Ha ezt az ígéretét betartotta volna az előző, vagy a jelenlegi kormány – noha tudjuk, a kormány szava nem úri becsületszó -, akkor a kárpótlási jegyekkel csak a rendszerváltás történetét kutató tudósok foglalkoznának. Mivel nem így történt, az a néhány száz, vagy maximum néhány ezer család várja a gesztus-értékű megoldást, amivel a kormány – és tagjai – deklarálhatnák, hogy a törvények betartásának elkötelezett hívei.
Zelei Béla