Hajszál egy nő vállán

Posted by

Uladzimir Nyakljajeu régi ismerőse az olvasóinknak. Most vele magával ismertetem meg egy kicsit a közönséget. Gondolatjelek című írásából való az alábbi kis válogatás.

Megkérdeztem az Istent, akivel álmodtam: “Mi az életem lényege? Miért létezem ezen a földön?..” Isten így felelt: “Az utolsó pillanatért. Egész életed lényege az utolsó pillanat.”

Álmomban azt gondoltam, hogy valami banalitást hallottam. Sőt, lehet, hogy butaságot, hacsak Isten nem ravaszkodott velem. Mi történhet abban az utolsó pillanatban?

Mikor felébredtem, megértettem, nem volt banalitás, amit hallottam. Főleg nem butaság. Isten még álmodban sem mond butaságot.

Első pillanatodban Ő ad meg neked mindent. Utolsó pillanatodban odaviszed Neki azt, ami megmaradt. Ő beléd lát, és megkérdi: “És hol van, ami az enyém?..”

—–

A költészet esztétikai, művészi színvonalát elsősorban a költő etikai, emberi kvalitása határozza meg.

Nem azt kell ezen érteni, hogy a költő nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, hanem azt, hogy nem úszik az idő sodrában, mint szar a vízen.

Hogy nem a kinevezéséhez meg ahhoz hű, aki kinevezte, hanem az elhivatottságához és Őhozzá, aki felszentelte.

Hogy szégyenérzet nélkül csókolja szerelme rejtett lankáit, domborulatait és lágy lejtőit, de nem nyalja ki senki hátsóját.

Hogy van hite és saját elvei, és hogy ragaszkodik hozzájuk.

Hogy azok között a holmik között, amelyeket elad, hogy megéljen, nincsen egyetlen barátja sem, akit eladott volna.

Hogy amit írt, aközött nincs feljelentés…

„… és amit nem írt meg, aközött sincs feljelentés” – tette hozzá Uladzimir Karatkevics.

——

Varsóban tartott sajtóértekezletemen_ megkérdezték, miért hagytam el Belaruszt. Két okot akartam elmondani: a hatalom nyomását és egyes barátok árulását. De csak egyet mondtam. Az elsőt. Amíg erről beszéltem, rájöttem, hogy a második senkit sem érdekel.

Azt várták, hogy a politikai menedékjogért folyamodok a lengyel hatóságokhoz. Hiába várták, el is vesztették az érdeklődésüket.

A sajtótájékoztató után volt néhány interjúm, és egy riporternő nem tartotta fölöslegesnek, hogy figyelmeztessen: “Csak politikáról, uram, csak politikáról!”

—–

Amikor Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter bemutatott Hillary Clintonnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének, észrevettem egy hajszálat a blézerén, kezem már nyúlt is, szokás szerint, mintha csak a feleségem válla lenne, hogy levegyem – de itt görcsbe rándult az ujjam: nem szabad!… Muszáj volt valamit tennem, mivel a kezem megállt a levegőben, úgy tettem, mintha az órámat néztem volna meg: igen, pont most kellett sürgősen megnéznem, hogy hány óra van?…

Szerintem Hillary asszony mindent megértett, de nem tudhatom, hogy mit gondolt felőlem, én viszont arra gondoltam, hogy egy nővel a közeli vagy nem közeli kapcsolat éppen abban különbözik, hogy levehetsz-e a válláról egy hajszálat?