Posted by „Úgy látszik, az UEFA továbbra is alkalmazza a már korábban megismert munkásőr-hajlamú nézőtéri besúgókat, akiknek nincs más dolguk, csak jelentéseket írni arról, hogy ki, mit mondott (vagy nem mondott) a nézőtéren. Mint a kommunizmusban: bizonyíték nem kell, elég a besúgó feljelentése.” – írta a magyar külügyminiszter szombat reggel a Facebook-oldalára azután, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség három zártkapus meccsre büntette a magyar válogatottat a szurkolók viselkedése miatt. Tőlem Szijjártó úr azt ír, amit akar. Azt gondol, amit akar.
Én viszont pechemre egy olyan csapatnak szurkolok, amelynek fekete inges kemény magja rendre szállítja a botrányokat a legjobb magyar együttes és a válogatott mérkőzésein. Nincsenek sokan egy-két ezren. Ez a zöld-fehér együttes milliós táborához és az ország népességéhez képest igencsak elenyésző szám. Hát még azok, akik a balhét generálják. Nem kellenek „munkásőr-hajlamú nézőtéri besúgók” ahhoz, hogy egy UEFA ellenőr észrevegye azt a néhány karlendítést, füttyöt, ami egyértelmű. Mert karlendítés van és lesz.
A szurkolók egy csoportja balhézni is jár a meccsre. Itt adja ki minden feszültségét, csalódását, életének nyavalyáját. Nemcsak nálunk.
A különbség az, hogy ez a magyar szurkológárda „bűntetett előéletű”. Pontosan úgy viselkedik az Európai Labdarúgó Szövetség vele, mint egy bíróság a rovottmúltuval. Elég egyetlen szó. egyetlen fáklya fénye, elég egy helytelen gesztus és máris lecsap az ítélet. És ez így lesz. Mindörökké. Megállíthatatlan a folyamat. Elég csak bekukkantani az Üllői129-be. A szukolók online fórumára. 594-es szóltak hozzá az UEFA döntéséhez. Ebből a majdnem hatszázból egyetlen egy sem jut olyan mélységekbe, mint a külügyminiszter. Legfeljebb azt dünnyögik, hogy nincs igazság. A magyar szurkolók igazán kulturáltan viselkedtek. Meg is kérték őket erre. Igaz. De Münchenben a német himnusz alatt mutogattak. Nem tudom, hogy mit. Valami kiskacsa-félét. Megszámoltam a képeken: 29-en „kiskacsáztak”. A többi csöndben várta a meccset. Ez azért már nem elborzasztó dolog.
Énígy gondolom. Hol van már a „szívtől az égig” náci karlendítésre eléggé emlékeztető csoportos gesztusa.. . Most taps van. Ütemes. Meg ez a „kis kacsa”. De nem számít. Bűntetett előéletűek vagyunk.
Mi magyarok. Így együtt. Lehet, azért is, mert amikor európai politikai testületekben kifogásolják az Orbán-klán viselkedését, akkor derék miniszterelnökünk úgy kezdi a védekezést, hogy „Mi magyarok”…
Nem „mi magyarok” nem balhézunk a stadionokban, nem utáljuk Európát, nem fütyüljük ki az izraeli himnuszt. Egyáltalán semmit sem csinálunk. Nézzük a meccset és drukkolunk. Nemcsak a csapatnak. Annak is, hogy néhány ütődött ne kezdjen el ön- és közveszélyesen balhézni.
Címkép: Magyar szurkolók a német himnusz alatt Münchenben