Koronapróba

Posted by

Lana meséi

>Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl, a jó Isten tenyerén, volt egy ország. Ebben az országban fura emberek éltek. Az egyik fele a népeknek boldog volt, a másik meg boldogtalan. A boldogok folyton mosolyogtak, örültek az életnek, esténként számolgattak az arany tallérjaikat.
Az ország másik felének meg folyton lefelé görbült a szája, sírdogált ifjú és vén és esténként összeseperték az urak asztaláról morzsát, hogy legyen mit enni. Ők is számolták a vagyonkájukat, ám hamar a végére értek, hiszen csupán néhány lyukas garas volt a zsebükben.
Ez így nem mehet tovább, mondta egy jó ember, aki sokat segített az ország népének. Valahogy csak fel kellene mérni a népek boldogságossági állapotát. Fel is kért pár orvosdoktort, vizsgálja már meg az alattvalókat, hátha van a bajokra gyógyír. Az orvosok maguk elé rendelték előbb a boldogokat.
Mi az oka a ti nagy elégedettségeteknek, mitől vagytok ilyen boldogok, kérdezték. Ó, doktor uram, hangzott a válasz egyöntetűen, a mi boldogságunk a jó királyunknak köszönhető. Minden kívánságunkat teljesíti, még az unokáink is tejben vajban fürdenek a jóvoltából. Nekünk csak annyit kell tenni, hogy bólogatunk és tapsikolunk. Gondolkodnunk sem kell, megteszi a jó király azt helyettünk is.
Azután jöttek a vizsgálatra a boldogtalanok. Ők azt mondták, ketrecben érzik magukat, még szólni is alig mernek, mert ellehetetlenítik őket, de annyira, hogy még az unokájuk sem szagol majd friss levegőt. Olyan, mintha nem is lennénk, állították egyöntetűen.
Össze is ültek a tudós orvosdoktorok, s arra az elhatározásra jutottak, minden bajnak maga a király az okozója. Nincs más megoldás, a két félnek meg kell egyezni és le kell őt váltani. De ki hallott már olyat, hogy királyt leváltani? Az uralkodás az apáról fiúra száll, a dinasztiák pedig nagyon erősek, mindig van, aki felvállalja a trónon ülést. Így a doktorok azt mondták, keveredjenek a népek, legyen átjárás a boldogok és gazdagok és a boldogtalanok, meg a szegények között. A boldogok egy része menjen át a boldogtalanok oldalára, a boldogtalanok meg a boldogokéra.
Na de akkor sem változott semmi.
Ettől kezdve nem kétfelé szakadt az ország, hanem százfelé.
Történt egyszer, hogy a király elment hosszabb időre külföldi országba gyógykezelésre. Na a boldogtalanok észhez tértek és palotaforradalmat csináltak, minden szolgát elzavartak és választásokat írtak ki. Nagy volt a sürgés forgás, készültek is a választásra, s mind azon törték a fejüket, ki legyen a király.
Néhányan a hangadók közül elkezdték próbálgatni a koronát, kinek a fejére illik a legjobban. De az egyiknek a fülére esett, akkora volt, a másiknak meg csak a feje búbjára volt jó, a harmadik meg kevesellte rajta a gyémántokat, a negyedik szerint meg lehallgatót kellene bele szereltetni, mert így nem ér semmit. Szóval kifogás volt bőven.
Végignézte a korona próbát a király bolondja, s csak csóválta a fejét és dühösen megrázta a bojtos sipkáját.
Nem lesz ez így jó ti szerencsétlenek, ha mindenki a koronát akarja. Nem változik semmi, ha megint király ül a trónon.
A koronapróbálgatók elcsodálkoztak és hívtak egy ékszerészt, akivel apró darabokra szedették a királyi fejdíszt.
Mindenki tett a zsebébe egy adag aranyat és drágakövet és elmentek nyaralni.
A király pedig? Visszatért és csináltatott magának egy új koronát.