Nagy Attila Tibor
>Mai belgrádi találkozójukon Aleksandar Vučić és Orbán Viktor ismét hosszan méltatta a fejlődő szerb-magyar kapcsolatokat. Egyre nő a két ország közötti áruforgalom, a beruházások és a két ország között ilyen baráti még sosem volt a kapcsolat., hangzott el. Bár nem vagyok jelen a zárt ajtók mögötti megbeszéléseken és így nem tudhatom, valóban annyira szívélyesek-e a szerb és a magyar politikusok közötti kapcsolatok, mint ahogy azt láttatni szeretnék, de szerintem a két ország kapcsolatai valóban sokat javultak Vučić és Orbán együttműködésének köszönhetően.
A “magyarverések” már hosszú évek óta nincsenek napirenden, a gazdasági kapcsolatok valóban erősödnek, a magyar fél pedig példaértékűnek ismeri el a szerbiai hatalomnak a magyar kisebbséggel kapcsolatos politikáját. És valóban: nem csak hogy van magyar nyelvű újság, Tv és rádióállomás, honlap (nem is egy) Szerbiában, azon belül Vajdaságban, de a magyarok legnagyobb politikai szervezete, a VMSZ évek óta adja a vajdasági tartományi parlament elnökét, több államtitkárt a központi kormányba.
A “magyarverések” már hosszú évek óta nincsenek napirenden, a gazdasági kapcsolatok valóban erősödnek, a magyar fél pedig példaértékűnek ismeri el a szerbiai hatalomnak a magyar kisebbséggel kapcsolatos politikáját. És valóban: nem csak hogy van magyar nyelvű újság, Tv és rádióállomás, honlap (nem is egy) Szerbiában, azon belül Vajdaságban, de a magyarok legnagyobb politikai szervezete, a VMSZ évek óta adja a vajdasági tartományi parlament elnökét, több államtitkárt a központi kormányba.
Persze , ha a dolgok mögé nézünk, akkor már nem ennyire rózsás a kép: sajnos, a vajdasági magyar tömegtájékoztatás összessége alacsony színvonalú és még elfogult is: szinte kritikátlanul kiszolgálja a Vučić -rezsimet, ellenzéki pártokat, politikusokat alig szólatlanak meg. Kivétel ez alól a Szabad Magyar Szó honlap. Az elvándorlás a vajdasági magyar kisebbséget is érintette (magyar állampolgársággal ez könnyebb is lett), igaz, ez nem szerb nemzeti elnyomásnak tudható be, hanem a jobb gazdasági lehetőségeknek. “Itt kilátástalan az élet “, mondta nekem elkeseredetten egy dél-szerbiai férfi Piroton. Akkori megfigyelésem szerint ugyanakkor Belgrád térségében jobb volt a helyzet.
És ha már személyes élmény: amikor a 2000-es évek közepén mentem Dél-Szerbiába kirándulni , többen csodálkoztak ismeretségi körömben, hiszen akkor feszültek voltak a szerb-magyar kapcsolatok. Ehhez képest sokat javult a helyzet ezen a téren és Orbán Viktor érdemét is nyugodtan el lehet ebben ismerni.
És akkor most jöjjön a problémásabb rész: a magyar kormányfő ma is hangsúlyozta Szerbia Európai Unióba való felvételének szükségességét, levonva azt a merész következtetést , hogy az Európai Unió széteshet enélkül.
Annyiban igaza van a magyar kormányfőnek, hogy a EU-hoz való csatlakozás lehetősége visszafogta az egymással szemben álló nyugat-balkáni országokat és vezetőket: az előcsatlakozási alapok, a gazdagabb nyugati közösséghez való csatlakozás perspektívája 2001 óta képes volt elejét venni további háborúknak a Nyugat-Balkánon. Szerbia felvétele mellett vannak komoly érvek: a Nyugat-Balkán legnagyobb országaként nem jelentéktelen piac, a nyugati integráció tovább terjeszkedhetne kelet felé. Személyes benyomásom is az, hogy Szerbia lényegesen jobb ország, mint a híre, Szerbiát én kedvelem, és én örülnék az ország EU-tagságának.
Csakhogy vannak kemény külpolitikai realitások.
Az EU-n “bővítési fáradtság” vett erőt: belső gondjai, a Brexit és amiatt is, hogy számolnia kell azzal, hogy ezen nyugat-balkáni államok felvétele számos nemzeti-nemzetiségi, államok közötti ellentét importálását is jelentené az EU-ba. A döntéshozatal fontos kérdésekben – lásd pl. tavalyról a hétéves költségvetést és a helyreállítási alapot – a nem EU-tag nyugat-balkáni országok nélkül is éppen eléggé nehézkes tud lenni, hát ha még ezen egymásra fenekedő államok is bent lennének… amelyek között még határvita is van(Koszóvó-Szerbia kapcsolat).
Politikai vakságban szenved Orbán, amikor is – legalábbis a nyilvános megszólalásaiban – úgy tesz, mintha nem tudná, milyen súlyos kockázatokkal járna az EU számára ezen országok – köztük Szerbia – felvétele.
Arról most sokat nem is szólva, hogy az EU központi intézményeit már évek óta zavarja a Vučić -rezsim demokráciához, jogállamisághoz, szabadságjogokhoz való viszonyulása.Nekik bőven elég Orbán Viktor, lengyel és szlovén szövetségese, nem hiányzik nekik még egy szerb kerékkötő is. Ahogy a szerb Danas napilap szerdai számában rámutatott: a jelenlegi Szerbia az Európai Parlament szélsőjobboldali erőit erősítené és ez nem hiányzik Brüsszelnek. Én ezt úgy fogalmazom meg: ha most Szerbia mégis EU-tag lenne, akkor Orbánt erősítené a szerb kormány a szavazatival. Épp ezért a magyar kormányfő erősködése Szerbia tagsága mellett nem jó ajánlólevél. Biztos vagyok, hogy a szerb vezetés már kapott olyan feddést nyugati tárgyalópartnereitől, hogy túl jóban van a magyar kormányfővel.
Az EU-nak azonban nem kell még egy másik Orbán Viktor. Neki egy is bőven elég.