Lepkeszellentés

Fábián András
>Arról az evidenciáról vitatkozott tegnap az Európai Parlament tegnap, hogy homofób-e a homofób magyar pedofil törvény, avagy homofób. Az ugyanis mindenki számára teljesen egyértelmű volt, hogy súlyosan és negatívan diszkriminálja az LMBTQI kisebbségi csoportba tartozó embereket, sérti az egyenlő bánásmódhoz való emberi jogokat. Úgy értem: minden európai ember számára egyértelmű. Orbán el se mert menni az ülésre, Szájer meg már nem szólalhatott fel sorstársai védelmében.

A kormánypárti magyar hozzászólók, mint az itthon már levitézlett, ezért kárpótlásul és anyagi megbecsülés végett Brüsszelbe kimenekített Fideszes Hídvéghi Balázs, valamint a nagyon keresztény és nagyon demokrata Hölvényi György ugyanis keményen védte a védhetetlent. Utóbbi bátran belevágta képviselőtársai szemébe a kérdést – bár többszörösen aláhúzva kérte, hogy ne válaszoljanak rá -, hogy „… önök valóban elolvasták a jogszabályt?”. Ez persze már az a kategória, az érvelés azon non plusz ultrája, mint a Szíjjártó-féle „maguk nem is tudnak magyarul, hogyan mondhatnak véleményt egy magyar nyelven írt jogszabályról”? Védte még a védhetetlent a fél Fidesz frakció is.

Az embernek eközben persze a kacsa definíciója motoszkált a fejében. Mit lehet erről a szándékosan homofóbra fabrikált törvényről mondani értelmesen és komolyan véve, amikor az egész csupán arról szól – ismét – hogy a magyar újfasizmus kipécéz egy gyenge és csekély politikai befolyással rendelkező kisebbséget és bűnbakká teszi. Teszik mindezt a felnőttkorú magyar választópolgárok egy kis részének nagyobb örömére. Politikai haszonszerzésből, aljas indokkal és érdekből. Holott már az óvodában és az iskolában az ilyesminek neve is van. Úgy hívják, hogy bullying és tűzzel vassal igyekeznek küzdeni ellene. Az a gyermek ugyanis, aki eképpen áldozatául esik hatalmaskodó társainak, könnyen eljut önmaga értéktelenségének „felismeréséig” és akár az öngyilkosságba is menekülhet.

Ez a pedofil törvény, amely összemossa a melegség tényét a gyermekek elleni szexuális abúzus, a pedofília elkövetői magatartásával, egy társadalmi bullying. Már következményei is vannak. „Buziverés” Pécsett. Kockázat nélkül megjósolhatjuk, hogy még több lesz. Mi több, az állítólag az inkriminált törvény által védeni szándékozott csoport, a gyerekek élete van leginkább veszélynek kitéve. Az önhibájukon kívül meleg, vagy „más” gyerekek élete. Ez minden értelmes (!) és felnőtt gondolkodású (!) ember számára világos. Az EP vitájából is ez derült ki. Mármint az európai gondolkodású hozzászólásokból.

Közben folyamatosan ott lebegett a politikai térben a kimondott vagy ki nem mondott igény: meg kell vonni minden uniós támogatást a Magyarországtól. Kisebb vita is kibontakozott ebben a kérdésben a Facbookon. Az alapot az a nézet képviselte, hogy „Kár siránkozni: nincs más mód, nincs más hatékony eszköz. Ha mindenkit sújt a döntés, föl lehet lépni Orbánék ellen, ha nem tetszik. Ha nem, akkor megérdemeljük.” Többen helyeseltek.

Jómagam viszont, és remélem/tudom, hogy nem vagyok egyedül, azt az álláspontot foglaltam el, hogy a legkönnyebb az országtól megvonni minden pénzügyi támogatást, de ez nem jó politika. Az ország érdeke ugyanis ma inkább, mint bármikor mindenek felett azt kívánja, hogy bennmaradjunk az Unióban. Mivel a tagságunk és a bennmaradás támogatottsága még a kormánypárti népesség körében is 80% körül mozog, a legmagasabbak között a tagországokban, Orbán a kilépést nem meri megkockáztatni. Egyelőre. Ha azonban a pénzelvonásra sor kerül, azt a propaganda gépezet azonnal kihasználja. Pillanatok alatt szembefordítja az EU-tagságunk korábbi kormánypárti támogatóit az EU-val. Ráadásul improduktív is lenne, hiszen ez a lopást, az oligarchák finanszírozását nem csökkentené. Csupán az államadósság nőne, no meg a szegénység és a munkanélküliség.

Mindezekért a sorscsapásokért a bűnbak természetesen nem a kormány politikája és lopása, hanem az EU beavatkozó, „birodalmi politikája” lenne. Eközben persze a hatvanpusztai birtok, a Belgrád-Budapest vasútvonal lendületesen épülne tovább és folytatódna a Paksi atomerőmű körüli számolatlan milliárdokat felemésztő hemzsegés is. Mert nem épül ott semmi, az istennek sem egyelőre – hál‘istennek. A Fudan Egyetem tervei sem kerülnének hátrányba. Sok pénzt lehet (és a kötelezettségvállalások miatt kell) abba is ölni. Vagyis semmi nem változna, csupán az, hogy az eddig magát európainak tartó, ám valójában piros pöttyös seggű magyar népünk – nem is túl komótosan – elindulna Ázsiába, vissza a kipcsak ősökhöz, akiket ma Putyin kebelén és Hszi Csin-ping mosolyában vélnek felfedezni azok, akik onnan várják az egyelőre számolatlanul érkező busás júdáspénzt.

Szép új világ. Miközben a támogatások megvonásával egy fasizálódó társadalom kétségbeesett végvonaglásához, hatalmának bármi áron, minden áron való megtartásához nyújtana segítő jobbot az Európai Unió. Szögezzük le! Improduktív megoldás lenne a pénzek elvonása. Egyetlen adekvát megoldás létezik. A kormányt kell leváltanunk, minél előbb, nekünk, magyaroknak. Az EU-nak viszont a politikai támogatást kell megvonnia Orbántól, és nem a pénzt. A politikai légüres térben, ám anyagi függésben és a választói akarat kötelékében lévő diktátor gúzsba kötve pávatáncolna, míg végleg ki nem fullad.

Aki úgy gondolja, hogy mégsem nekem van igazam, az olvassa el a HVG cikkét Orbán tegnapi „sajtószabad” újságvásárlásáról. Hogy ez miért fontos? Pár szóban hadd térjek ki erre is. Teli van a média azzal, hogy Orbán kimegy a Nagykörútra az újságoshoz és vesz Népszavát, HVG-t. A Mancsot, 168 órát nem keresik. Kormánykritikus, kormányellenes (!) sajtótermékeket vásárol. Mi hát a sajtószabadság, ha nem ez?! Erről a sajtószabadságról tudósítja saját szája íze szerint a vidéki lakosságot, az ő szavazótáborát. (https://hvg.hu/itthon/20210707_18_megyei_lap_ugyanazzal_a_szoveggel_hozta_le_hogy_Orban_Viktor_megtalalta_a_sajtoszabadsagot)

Egy azonban biztos. Orbán Hévízen, a postán nem kapott volna egyetlen példányt sem ezekből a lapokból. Mondjuk Tiszadobon meg pláne. Budapest a bűnös város, itt nem kunszt Népszavát venni. Mármost én az első Orbán-kormány idején együtt dolgoztam Boros Imre akkori tárca nélküli miniszterrel. Ő mondta, hogy nem a nagy lapokkal kell foglalkozni, azokat legfeljebb csak megszüntetni lehet. A helyi lapokat, helyi tévét, rádiót kell megszerezni, megszállni, mert a vidéki ember csak azt nézi/hallgatja/olvassa. Abban vannak a piaci hírek, az őket érdeklő helyi történések, ki született, ki halt meg. Orbán már a harmadik peridusát tölti egymás után – ezeknek a segítségével és támogatásával. Nem szeretném túlmagyarázni.

Ha az Unió valóban megelégelte a magyar kormány lopásait és manipulációit, azt, hogy Orbán elárulta az európai értékeket, akkor nem az orbáni önkénynek kiszolgáltatott és félrevezetett magyar embereken kell bosszút állnia. Ahhoz kell minden törvényes segítséget megadnia, hogy Magyarország mielőbb megszabaduljon a Fidesz rákfenéjétől. Azt kell minden lehetséges eszközzel és támogatással, természetesen jogszerűen segítenie, hogy az összekapaszkodott ellenzék győzzön a következő választásokon.

2018-ban ugyanis az idevezényelt választási ellenőr hölgyek és urak lepkeszellentést sem értek. Semmit sem láttak, semmit sem hallottak a csalásokból és manipulációkból. Vagy nem akartak, vagy féltek magukra haragítani a hatalmasságokat. Arra nem is merek gondolni, hogy… Szóval arra nem is merek gondolni. Csupán a semmitmondó nyilatkozataik és a pánikszerű menekülésük engedett arra következtetni, hogy tudták mi történt a színfalak mögött. Bátorságuk azonban nem volt, hogy ezt el is mondják, inkább rábólintottak a védhetetlenre és ezzel már legalizálták is a csalást. Pedig nem erre szólt a mandátumuk. Sem az európai politikának, sem az európai adófizetőknek, sem a magyar embereknek nem ez volt érdeke.

Címkép: Halász Géza: Tintapaca