Féltérden: Puzsér az index publicistájává ordibálta magát

Posted by

Zsebesi Zsolt

>Sok hülyeséget elég hangosan és a bennfentesség látszatával összehordva nézőket és olvasókat is lehet toborozni. Ezt igazolja Puzsér Róbert vezércikke, aminek az index.hu portál adott nyilvánosságot.

Puzsér receptje: végy néhány jól hangzó közhelyet a mai világról, keverj hozzá bőven ellentmondásokat, állítsd be a világot, mint ahol a két pólus, a szélsőjobb és a létező diktatúrák állnak szemben a polgári középpel és a működő demokráciákkal, amelyek mindkét oldalon egyaránt képmutatók, intoleránsak, és a saját véleményét megfellebbezhetetlen erőszakkal képviselik. Vagyis – leegyszerűsítve – Puzsér világában ugyanolyan szélsőséges, aki a toleranciát, a sokszínűséget hirdeti, mint aki homofób, rasszista és a tolerancia ellen lép fel. Ugyancsak szerinte: teszi ezt azért mindkét szélsőséges tábor, hogy „senki se lehessen ezen a meccsen semleges néző”. De hát az milyen lenne? Transzvéleményű?

A Puzsér szerint a még folyó labdarúgó EB-én semmi más nem zajlik, mint az egyes országok labdarúgói által megtestesített nacionalista erődemonstráció, ami egyelőre a háborút helyettesíti, de valójában annak előszobája, ahogyan az az 1936-os berlini olimpiával is volt, ami után alig három évvel Adolf Hitler kirobbantotta a II. Világháborút. Ami – gondoljon is erről akármit Puzsér – egy kicsit sem azért robbant ki, mert a fekete bőrű James Cleveland „Jesse” Owens 4 aranyérmet nyert (100 méteres síkfutás, 200 méteres síkfutás, 4×100 méteres váltó és távolugrás), hanem egészen másért.

Most sincs a világ első 100 problémája között, hogy az EB-n ki térdel le a rasszizmus elleni harc jegyében (nem – ahogy Puzsér tudja – a rabszolgatartást szégyellve), és ki nem, de még az sem, hogy Oroszország, Magyarország, Törökország, Lengyelország mint a civilizált Európa fekete bárányai már a csoportjukból sem jutottak tovább, szemben a demokratikusabb Dániával, Olaszországgal, Angliával és Spanyolországgal, amelyek a legjobb négy között vannak. Másképpen – Puzsér geometriájában vizsgálva – a gyarmattartókkal szemben csúnyán alulmaradtak azok az országok, akiknek nem annyira voltak gyarmataik egykoron, meg nem is térdeltek le a focistáik a meccsek előtt.

Persze nem erről van szó. Arról sincs szó, drága Róbertem, hogy mennyire igazolja Orbán Viktor politikáját a magyar válogatott javuló teljesítménye, és mennyire cáfolja, hogy megint nem nyert egy meccset sem, két döntetlenre és egy vereségre futotta a csoportjában, ahol persze – ismerjük el – jelentős gyarmattartókkal, vagy másképpen, a magyarnál jobb focival bíró országokkal kellett megmérkőznie. Ha a magyar válogatott, mint 1954-ben, jövőre ismét VB-döntőt játszana, az pont annyira igazolná Orbán Viktor politikáját, mint az aranycsapat kimagasló eredményei igazolták Rákosi Mátyásét.

És még néhány megjegyzés Puzsér vezércikkéhez: a világ labdarúgása általában négy éven keresztül a nemzeti bajnokságokban és a BL-ben, valamint az Európa Ligában, illetve a VB és EB selejtezőkben nyilvánul meg Európában. A klubcsapatok 99 százaléka több nemzetiségű. A német, a francia, az olasz, a spanyol, az angol bajnokságokban több idegen nemzetiségű játékos lép pályára minden héten, mint amennyi hazai. (A magyar bajnok Ferencváros nemegyszer 8-9 idegenlégióssal állt ki.) Az európai topligák első három klubcsapata nagy valószínűséggel 5 mérkőzésből 3-4-szer bármelyik nemzeti tizenegyet meg tudná verni.

Magyarul: a foci ma nemzetközi, toleráns, csak a teljesítmény és nem a származás számít, ezért nem véletlenül állnak ki a résztvevői a sokszínűség mellett, a rasszizmus ellen, ami a focin milliárdokat kereső cégek számára is fontos lett, mivel a foci az egyik legnagyobb üzlet is, ami nemcsak az UEFA-nak, a FIFA-nak, de a játékosoknak, a kluboknak, a televíziótársaságoknak, sőt az állami költségvetéseknek is komoly bevételt generál adók formájában. Kivétel ez alól néhány agyament diktatúra, ahol a rezsim igyekszik politikai tőkévé konvertálni a foci népszerűségét, és nem sajnálja rá a köz pénzét sem (lásd Magyarország), hogy igazolja fölényét mások felett. (Gyenge sikerrel.)

Továbbá: az EB-ből még van néhány mérkőzés hátra. A vetélkedés színvonala – talán már most meg lehet állapítani – minden korábbinál magasabb. A mérkőzések légköre sportszerű és barátságos. (Talán mert nincs annyi néző, kontrolláltabb a mozgásuk a járvány miatt.) A pályákon az összecsapásokban kevesebb a durva szabálytalanság, a játékosok játékosként viselkednek, és mivel jelentős részük valahol valamelyik topligában az ellenfél játékosával egy csapatban rúgja 10 hónapon keresztül a labdát, barátként üdvözlik egymást, és barátként válnak el, függetlenül attól, ki győzött. Csak beteg elmék látnak ebben nemzetek között folyó, háborút helyettesítő vetélkedést, na és persze a B-közép, a kemény mag, de hát nekik közük nincs a focihoz. Valljuk be végre!

Azt írja Puzsér még mindig a letérdelésről, hogy „Az elfogadásra szólító antirasszista üzenetek kapcsán évtizedek óta konszenzus uralkodik a futballpályákon – át kellett hát emelni az Egyesült Államokból a Black Lives Matter mozgalom szimbolikus gesztusát, a térdelést, hisz borítékolható volt, hogy ez konfliktust szít majd.”

Nem tudom, hogy Puzsér milyen meccsekre jár, mondjuk, Magyarországon, de itt az elfogadást a Fradi és a Dózsa között sem sikerült évtizedek alatt elérni, ahol a „mocskos cigányok” jelszó mindkét tábor lefekvés előtti esti imáinak a része. Esetleg az izraeli válogatottnak szóló himnusz alatt a pályának háttal álló magyar drukkerek képe is árnyalja kissé Puzsér kinyilatkoztatását, hogy az egyéb nemzetközi rasszista incidenseket itt és most ne kelljen felsorolnom.

Természetesen máshol is vannak „hagyományos ellentétek” szurkolótáborok között, például Németországban milliárdos nagyságú az éves költsége a rendőrségnek, amikor a helyi rangadókon megpróbálják megfékezni és egymástól távol tartani az ellenséges szurkolótáborokat. Minden van máshol is, ami nálunk is, csak Puzsér nincs, aki szerint az idei EB-ig a dolgok rendben mentek, rasszizmus nem létezett, és így is marad, ha nem importáljuk a féltérdre ereszkedést (mert amit látunk, az magyarul nem térdelés), amivel a nem rasszista európai B-közepet és az autokrata európai politikusokat sikerült provokálni. Ők és Puzsér tudják, miért pont őket.

Külön Puzsérnak: akkor és amennyiben a féltérdre ereszkedés kizárólag a Black Lives Matter, vagy – ahogyan Puzsér vélelmezi – a BLM mozgalomhoz tartozó erőszak fehérellenességet, antiszemitizmust és eltörléskultúrát (gyarmattartók, rabszolga-kereskedők stb. szobrainak ledöntése) szolgáló aktusok lennének csak, lehetne fintorogni, de nem indokolt a szájacskák húzogatása, mert a rasszizmus elítélése a fehérek elleni fajgyűlöletre ugyanúgy vonatkozik, mint amennyire ellenzi a magyar pályákon szinte elfogadottnak számító cigányozást is. Vagyis univerzális, akárki akármit igyekszik belelátni bármely rasszista oldalon.