A múlhatatlan miért –  Kornai János: Töprengések

Posted by

Cserhalmi Imre

>A közelmúltban egy 17 éves magyar srácra felfigyelt egy külföldi futballklub, minek következtében az állami rádió hírműsoraiban, tehát főműsoridőben egy napon át aktuális, fontos hírré minősítették 2-3 mondatos megszólalását. Tudom, már a párhuzam ötlete is abszurd, de új könyve kapcsán eszembe jutott, hogy minek kellene történnie Kornai Jánossal, hogy az állami rádió ilyen elsöprő hírértéket lásson benne. Pedig 14 egyetem díszdoktora, 9 tudományos akadémia tagja, nemzetközi tudományos szervezetek elnöke, egyike a valóban világhírű magyar tudósoknak. Azt hiszem, elborzadnánk, ha összeszámolnák, hogy például hány országgyűlési képviselő (tehát törvényalkotó) ember ismeri a közgazdászi és közéleti munkásságát.

Pedig valamennyiük szíves figyelmébe ajánlhatnám Kornai új könyvét, s mindazoknak, akiknek a nyilvános állásfoglalás, a meggyőzés, a közvélemény formálása munkaköri kötelesség, hivatás, esetleg kedvenc foglalatoskodás. Természetesen meghaladná illetékességemet, hogy széles körű szakismeretek híján Kornai közgazdászi – ahogyan a könyv fülszövege fogalmaz – „különböző társadalmi-gazdasági rendszerek kialakulásával és variációival” kapcsolatos, korszakalkotó tevékenységét elemezzem vagy akár csak méltassam. Annak se látom értelmét, hogy felsoroljam főbb műveit, számtalan kitüntetését. Csak új könyve címére, pontosabban a cím adta tetteire, gondolkodás-, sőt létezésmódjának egyik, de meghatározó vonására akarom felhívni a figyelmet.

Kornai ugyanis szinte az öngyötrés határáig teszi fel a miértjeit önmagának. Miért gondolta, hitte, állította, írta valamikor ezt és azt, miért változott a véleménye, miért vitatta maga is a saját korábbi meggyőződését, miért kell felelősséget vállalnia, és végül: miért érzi kötelességének, hogy mindezt nyilvánosságra hozza. Kényszerítő körülmények, nyílt bírálatok vagy úgynevezett ráutaló gesztusok nélkül is. A válasz roppant egyszerű: belső késztetésből.

Csak hát mégsem ilyen egyszerű.

Hallgatóimnak – különösen, ha az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat záró szakdolgozatuknak a konzulenséül választottak – szoktam búcsútanácsként adni, hogy sohase feledjék el ezt a szót: miért? Folyamatosan, fáradhatatlanul tegyék fel ezt a kérdést, és ha már az első miértre gyors, kényelmesen kézenfekvő választ kapnak: gyanakodjanak! A politika, persze a gondolkodástól felmentő jelszavak megfogalmazására és sulykolására, a bonyolult világ szlogenesített leegyszerűsítésére törekszik. Ám az egészséges lélekkel született gyerek se nyugszik bele a miértjére adott első válaszba, a kapott válaszokból újabb miértjei következnek, így és csak így ismerheti meg a világát. Ez a viselkedés felnőtt – pláne tudós – ember számára kötelező.

Ezért érezhetjük könyve olvasása közben, hogy az igen idős Kornaiban van valami gyermeki tisztaság, amellyel túl a tudós szakmai és társadalmi felelősségén, sok évtized számtalan (és nem is mindig kellemes) tapasztalata se törölte ki a szótárából és a lelkiismeretéből a miérteket. Folyamatosan szembesülni akar és tud is egykori önmagával. Elszámol és ahol szükségét érzi le is számol gondolkodása, közéleti szerepvállalása néhány fontos állomásával és fordulatával. Idézem: „Ha meghirdetünk egy gondolatot, amely társadalmi cselekvésre késztet, akkor nemcsak a cselekmény közvetlen megvalósítói, hanem mi is felelősek vagyunk azért, ami történik, és felelősek vagyunk e történések következményeiért is. Minél nagyobb hatású a szavunk, annál nagyobb a felelősségünk.”

Természetesen, nem általánosít. A közgazdaság-tudomány politikaközeli tudomány, ellentétben például a biokémiával. A politikától való távolságtartás az egyikben természetes, a másikban lehetetlen. Kornai ifjúkorában hitt a kommunista eszmében, aztán részt vett Nagy Imre reformprogramjának a kidolgozásában 1956-ban, aztán tanácsadó volt Kína máig létező gazdaságpolitkája kialakításában, sok mindent próbált, tett, tapasztalt, tudása és felelősségérzete sokszor szembeállította a mindenkori hatalommal, és mindig vállalta ennek következményeit. Személyes kudarcait, tévedéseit nyíltan vallja be, csakúgy, mint annak a gyötrelmes útnak a felmutatását, amelynek az árán meg tudott szabadulni tőlük. És éppen ettől hiteles. Csak a tévedhetetlen – vagy annak mutatkozó – ember gyanús, erre tucatjával nyújt elszomorító tapasztalatokat a mai közélet.

Kornai leplezetlenül nyílt, olykor önmagán is sebeket ejtő felelősségvizsgálata távolról sem jelent nála múltba fordulást. A magyarországi közgazdaságtan oktatásról, a közgazdaság-tudomány művelőinek magatartásáról, hajlamairól, a Horthy-rendszer feltámasztásáról, Matolcsy úgynevezett unortodoxiájáról, illetve a vele kapcsolatos fanyalgásokról, a marxizmusról és a marxistákról, politizálásról és értékrendekről teljesen nyíltan és őszintén beszél. Túl van már minden „gyarlóságon”: cím, rang, előrejutás már nem érdekli. Idézi Szokratész híres mondatát: felülvizsgálatlan életet nem érdemes élni! Kornai – előadásait és írásait tartalmazó – könyve is bizonyítja, hogy az ember, amíg él, sok mindentől eltekinthet, sok mindent félretolhat, sok mindenen túlléphet, csak az erkölcsi felelősségen nem

Kornai János

Szerencsés, aki ezt a könyvet olvassa és megérti.

Kornai János: Töprengések
HVG Könyvek, Budapest, 2021
160 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3315 Ft,
e-könyv változat 2730 Ft
ISBN 978 963 565 0774 (papír)
ISBN 978 963 565 0828 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Milyen szerep jut a közgazdaságtudósoknak a történelmi pillanatokban? Hogyan viselkedett volna Marx, ha a 20. században él Budapesten? Miért kellene bátrabban oktatni a közgazdaságtant?
A mindenkori értelmiségi, tudós ember nem légüres térben létezik. Tudományterülete sürgető kérdéseinek megoldása mellett folyamatosan mérlegelni kényszerül, mi a szerepe az őt körülvevő világ alakításában. Mindegy, hogy a kommunista munkásmozgalom elméleti hátterének megalapozójáról van szó a 19. századi Londonban, esetleg Nagy Imre reformprogramját dolgozza ki 1956-ban Budapesten vagy éppen Kína gazdaságának piaci átalakulását segíti tanácsadóként – a gondolkodónak vállalnia kell a felelősséget elméleteinek és tetteinek hatásáért.
Töprengésekben összegyűjtött gondolatébresztő előadásokban és véleménycikkekben Kornai János nemzetközileg elismert közgazdász, akadémikus, professor emeritus kíméletlen és őszinte (ön)kritikával tekint vissza sorsfordító időszakokra, a saját és kortársai döntéseire és szerepvállalására, valamint egyéb lehetséges viselkedésmódokra. A high tech korszakban talán minden eddiginél fontosabb, hogy a filantróp professzor útmutatása nyomán végiggondoljuk, milyen lehetőségeink és kötelességeink vannak a világ alakításában és a határaink feszegetésében.

Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT
Címkép: Halász Géza
%d bloggers like this: