Posted by Fábián András
>Szilencium. Közkeletűen így hívták 1956 után, vagy nagyobb társadalmi kríziseket követően az Aczél György egyszemélyi kultúr-bírósága által elrendelt letiltást. Elég volt néhány kisebb politikai kihágás is, hogy a hatalom éljen a retorzió eszközeivel. Mehettél vagont rakni, vagy lakatosnak a Láng Gépgyárba. 1989 után aztán olyan jó volt hivatkozni arra, hogy „Annak idején engem is elhallgattattak! Két hónapig/évig/évtizedig nem léphettem a világot jelentő deszkákra, nem jelenhettek meg a verseim, nem adták ki a könyvemet stb.” (nem kívánt rész törlendő!) A szilencium rangot jelent, mint hajdan a Partizánszövetség tagsági kártyája. Az elnyomott áldozatok száma is pont olyan ütemben növekszik, mint anno a partizánoké.
Meséltem már talán, hogy annak idején (1997-98-at írtunk) éppen Boszniában dolgoztam békefenntartóként. A beosztásomban a helyettesem egy amúgy nagyon rendes, portugál, fasiszta ejtőernyős ezredes, José S. volt. Helyzeténél fogva neki a Salazar-rezsim alatt rengeteg joga és előjoga volt, jól élt, gazdagon, boldogan. Aztán a diktatúrát követően, a köztársaság kikiáltásával ezek az előjogok egyik napról a másikra eltűntek, a megbecsülés sem volt már a régi, hiába a gyarmatokon szerzett kitüntetések tömkelege. José izgalmas haditetteinek történetét, vagy éppen a családról szóló adomáit mindig azzal fejezte be, hogy „Aztán megkaptuk ezt a demokráciát!”. Senkitől olyan undorral nem hallottam azóta sem, ahogy ő tudta mondani, hogy demokrácia.
Hát mi 1989-ben kaptuk meg a demokráciát. Eleinte csak Antall József mikiegerezése volt ok a nagy nemzeti felháborodásra. Micsodaaaa?! Hogy Miki?! Méghogy egér?! Aztán ahogy durvult a demokrácia jött a „monnyonle”, a „liberális férgek rágják a nemzettestet”, majd a „hazaáruló!”. Mára már ezek is csak finom odaszúrások. Most az ellenzék megölésére való uszítás a kormány kampányának hivatalos vezérmotívuma.
Hiába, no! A szólásszabadságnak is ára van. Például és leginkább, hogy az addig hatalmon lévő igazgatókat leváltották az osztályvezetők. Hogy elzavarták az állambiztonsági szakembereket és helyükbe odaültették a volt ügynökeiket. Hogy demokrácia lett volna, vagy éppen lenne?! Hát abból csak annyit érezhetünk, hogy szabadabbá vált a politikai szabadrablás. Míg 1989 előtt csak Czinege elvtárs villaépítései, nyaralója és a katonák kényszermunkára fogása verte ki nagynéha a biztosítékot, mára, aki a hatalom közelébe kerül, mind a kasszakulcsot keresi. Lényegében iparággá nőtte ki magát a politikus-palánták nevelgetése, akik eleve a meggazdagodás reményében sorolnak a Fidelitas kebelére. Momentán alig van, a második sorban, akit ne onnan szalajtottak volna. Mi is megkaptuk ezt a demokráciát.
A demokráciáért folytatott harc hőse, a szovjet csapatok kiűzője, a jogállamiság garanciája, és a legnagyobb demokrata, aki soha nem volt módos ember – Orbán Viktor. Bár erre koránál fogva erre lehetősége sem lehetett, de ma már ő a melegek szabadságjogainak védelmezője, sőt! -1956 hőse is. Persze nem a kommunista forradalmárok élcsapatát vezette ő, akiknek elege volt a Rákosi-féle diktatúrából, hanem a megfoghatatlan Pesti Srácok Corvin közi fantomjait. Ezeknek mára már egy szobor és két kocsma is emléket állít, így szolgálva a köz épülését, dózsalászlókat (1942-). Nagy Imre például és ellenben persona non grata.
Orbán, a hős, viszont szent ember, hiszen minden születésnapján, ma már kötelező jelleggel, érte imádkozik a papság és a hívők meghatározhatatlan létszámú serege. Mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség! Ámen. Megéri, hiszen dől a lé a rendszert kiszolgáló egyházakhoz és a papsághoz. Én mégis inkább ideidézném egy pillanatra a tiszteletre méltó Beer püspök urat, aki szerint az egyháznak nem tesz jót, hogy a politika mindig rá hivatkozva tesz disznó dolgokat. Maradjon ez itt, így, a levegőben…
Szóval megkaptuk mi is ezt a demokráciát, amivel azért olyan túl nagy bajok mindaddig nem voltak, amíg a jól ismert kollégiumi klikk úgy nem döntött, hogy módszeresen elfoglalja az országot. Alkotmány ide, alaptörvény oda, ők bizony egyeduralomra törnek. Nem aprózták el. Előbb úgynevezett polgári köröket hoztak létre a fanatikusokból. Rögtön utána a bénán bámuló politikai ellenfeleik orra előtt felvásárolták a szabad sajtót. Amit nem sikerült megvenni, azt megszüntették. Ugyanezt tették a tömegkommunikáció más eszközeivel is. Tévé, rádió! – be a sorba! Nincs helye a szabad hangnak. Aki meg nem hajlott, az törött. Gondoljunk most kegyelettel az egyetlen szabad hangra, a Klubrádióra. A demokráciában alkalmazott szilencium formája a felvásárlás útján elkövetett, vagy a bírósági határozattal való elhallgattatás. Ma már nincs szabad sajtó, nincs szabad tömegkommunikáció. Jogszerűen csak Wass Albert van és könyvdarálás.
Persze azért az eleddig nem uralt interneten még szabad volt a hang, lehetett értelmes, és pláne – rendszerkritikus, nota bene rendszerellenes tartalmakat is megjelentetni. Erica Chenoweth, a Harvard Egyetem politológusa bebizonyította, hogy csupán a lakosság 3.5 százalékára van szükség, ha tüntetések útján szeretne változást elérni. (https://ujnepszabadsag.com/2021/07/03/a-3-5-szazalekos-szabaly/) Ez Magyarországon 350 000 ember. Magyarán ennyi embernek kellene kimenni az utcára, hogy a rendszer megbukjon. Szerintem a legtöbb, amennyi eddig kiment 10-15 000 tüntető volt. Kevés. Az arab tavasz óta tudjuk, hogy a legnagyobb szervező erő a Facebook, a közösségi média. Szervez és bátorít, tájékoztat és biztosítja a napi információkhoz való hozzáférést. Annak, akit érdekel. Adott esetben viszont a Facebook hatalmas, ha nem a legnagyobb veszély a „demokráciában uralkodó” diktátornak.
A tegnapi naptól – úgy tűnik – a „demokratikus és jogállami magyar hatalom” egyszemélyi megtestesítője megelégelte, hogy így legyen. Néhány hónapig úgy gondolta, hogy elég lesz egy trollképzőt beindítani. A Megafon által felkészített, általában agyilag zokni bekiabálók majd elriasztják a sok hülye demokratát a szabad felületektől. Ez nem jött be. Ezért aztán egy-két napja bárki posztolhat a Facbookon, de ellenzéki tartalmakat megosztani nem lehet. Egy -két napos letiltásokról szólnak a hírek, amit annak lejártakor azonnal meg is hosszabbít valaki, vagy valami. Nyilván ezt az írásomat sem fogom tudni szokásom szerint közkinccsé tenni az általam látogatott csoportokban. Szele Tamás, Gábor György, Szűcs Gábor Róbert, Kaltenbach Jenő és mások fontos és értékes munkáit sem tudom megosztani. A Népszava, a HVG, a 168 óra és az Új Népszabadság cikkei is tiltólistán vannak. Ha nem keresed fel a honlapjukat, nem tudod, hogy miről ír a még legalább részben szabad magyar sajtó. Nem vagyok egyedül. Baloldali, liberális és demokrata gondolkodású ismerőseim lényegében mind egy szálig így jártak. Szilenciumot kaptunk. Letiltottak minket, mert korábban megosztottuk és közkinccsé próbáltuk tenni e tilalmas írásokat. Letiltottak, mert félelmetes az igazságot kimondó szó a rendszer számára. Letiltottak, mert a rendszer retteg. Nem oszthatunk meg tartalmakat, és nem láthatjuk a mások által megosztottakat sem. Mindezt valami számítástechnikai szoftvernek köszönhetően, amit állítólag (így a suttogó propaganda) a kínai kollégák bocsátottak a magyar titkosszolgák rendelkezésére. Vagy az oroszok. Ők is nagy spílerek ezekben a dolgokban. Orbán kebelbarátai.
Orbán retteg. Egyre nagyobb ostobaságokat csinál. Fél, hogy megbukik, és utoléri a sorsa. Nem alaptalanul. Az efféle ostobaságok ugyanis kontraproduktívak. Nem akadályozzák, hanem éppen ellenkezőleg: bebiztosítják a diktátor bukását. Az emberek nem tűrik a béklyót, addig tekeregnek, amíg ki nem szabadítják magukat. Aki egyszer már megtapasztalta a demokrácia szabadságát, az nem hajlandó többé diktatúrában élni. Amúgy ez az én fasiszta barátom, José, akiről a bevezetőben megemlékeztem, miután hazatért Boszniából, a köztársasági elnök testőrségének parancsnoka lett. Ma ő a portugál demokratikus köztársaság egyik legbiztosabb bástyája és védelmezője.
Utóirat:
Orbán helyében, ha van még egy csepp realitásérzéke, én nagyon sietnék ezt a Facbook-szilencium dolgot a lehető leggyorsabban leállítani! Biden elnök éppen most hirdetett kemény megtorlást az amerikai érdekeltségek elleni kibertámadások kitervelői és végrehajtói ellen!