Az újságírói tevékenység helykitöltő elem a nyilvánosság fórumain?

Posted by

Zöldi László
>Ugyanabból az iskolából indultunk. Mindketten Debrecenben voltunk egyetemisták, és a Hajdú-bihari Napló szerkesztőségében tanultuk az újságírást. Ő a hangi adottságai miatt tévés lett, én maradtam a lapoknál. Elég gyakran beszélgetünk szakmai dolgokról, bár Domokos Lajos tegnap a nyilvánosság egyik fórumán is kifejtette az álláspontját.

Médianapló-bejegyzésemet úgy egészítette ki a Facebookon, hogy megemlítette: Ipper Páltól hallotta ezt a mondást: „A tévéműsor arra való, hogy kitöltse a két híradó közti adásszünetet.” Az idézet dátuma ismeretlen, tudható viszont, hogy a hajdan közismert újságíró 1974-ben lett a TV-Híradó főmunkatársa, és 1984-ben nagykövet Ausztráliában. Mondása tehát a két évszám között születhetett. A tegnapi bejegyzésben egyébként egy nyomdai szerkesztőről írtam, akitől pedig ezt hallottam: „A cikk helykitöltő elem két hirdetés között.”

Nem neveztem meg az illetőt, de utólag elárulhatom, hogy Váncsa Istvánnak hívják, és az egyik legismertebb publicista. 1975 és ’80 között tévékritikákat írt az Élet és Irodalomba, és nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az idézett mondás nem a nyomdaépület földszintjén lévő büfében hangzott el, hanem az egyik vitriolos kritikájában látott napvilágot. De nem is az a lényeg, hogy a mondatkeretet melyikük töltötte ki először a szűkebb érdeklődési körének megfelelő tartalommal. Az inkább, hogy az újságírás mibenléte foglalkoztatta őket, és ezt hajszálpontosan fogalmazták meg.

Tegnap nem idéztem ugyan, mindazonáltal a hetvenes-nyolcvanas évekbeli eszmefuttatásoknak vannak még következményei. Donát Róbert veszprémi tanár például a sziporkáival vétette észre magát a Napló című helyi újságban, és 1997. augusztus 18-án ezt jegyezte meg: „Bosszant, hogy a nagyszerű reklámszövegeket rendszeresen filmrészletekkel zavarják.” Stahl Judit pedig, aki híradós műsorvezetőből képezte át magát gasztro-újságíróvá, már a XXI. században jelentette ki: „A kereskedelmi csatorna voltaképpen egy huszonnégy órás reklámfolyam, amit néha megszakít egy-egy műsorelem.” (Magyar Narancs, 2003. január 9.)

Nem bizonyítható, talán nem is fontos, hogy az elsőségért küzdő két szállóige együtt vagy külön-külön termékenyítette-é meg a gondolkodásukat. Mind a négyen azonban abból indultak ki, hogy az újságírás tartalomszolgáltatás. Lehet persze cinikusan és ironikusan is értelmezni, de mégiscsak azok a fránya firkászok kölcsönzik a nyilvánosság sava-borsát.

Tíz mondat az újságírásról

Az újságírásnak az a dolga, hogy a hatalom körmére nézzen. (Nehéz-Posony István sajtójogász. Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április 16-17.)

Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez felesleges. Elég, ha az ember zseniális. (Huszár Sándor író, 24 Óra, 1994. december 31.)

A tényfeltáró újságírás hazánkban nem hatol sem elég mélyre, sem elég magasra. (Bitó László író, Magyar Hírlap, 2003. december 9.)

Az újságírás nemcsak tartalomszolgáltatás, hanem etika is. Valamint ízlés. (Vágvölgyi B. András újságíró, Népszabadság, 2010. július 18.)

Ma a pártos újságírás nem kizárólagos. (Sipos Balázs sajtótörténész, Népszava, 2011. augusztus 13.)

Azért izgalmas az önök szakmája, mert olyasmiről is írniuk kell, amiről fogalmuk sincs. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)

Az újságírás mindig kritikus és ellenzéki. (Lázár János Fidesz-politikus, Index.hu, 2015. március 29.)

1988-tól a politika volt az újságírás folytatása más eszközökkel. (Székely Ferenc újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 22.)

Az újságírás itt és most a politika folytatása más eszközökkel. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, 2017. szeptember 22.)

Igazán szükségünk lenne egy jó ellenzéki újságírásra. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Hír TV, 2019. december 13.)

Médianapló, 2021. július 3

Címkép: Tettamanti Béla: Újságíró