A megfélemlítés a gyávák fegyvere

Posted by

A Hungarian Spectrum írásának magyar változata
>S. Balogh Éva
>Ma könnyen ki tudtam volna választani legalább féltucatizgalmas témát, ami érdekelhetné a Magyar Spectrum olvasóit, de habozás nélkül azt a hírt vettem elő, hogy az Orbán-kormány épp most fogadta el a 350/211-es kormányrendelet módosításait “a civil szervezetek gazdálkodásának, adománygyűjtésének és közhasznúságának egyes kérdéseiről”. Ez az Orbán-rezsim legújabb kísérlete arra, hogy elhallgattassa a civil szervezeteket, különösen azokat, amelyek a magyar kormány önkényes és/vagy törvénytelen intézkedései áldozatainak nyújtanak jogi segítséget.
A legtöbb civil szervezet adományokból él, a nagyobb összegeket az Európai Uniótól és alapítványoktól kapják, a kisebb adományok pedig az egyéni adományozóktól származnak. Korábban az Orbán-kormány megpróbálta korlátozni a külföldről érkező adományokat, de a törvényt vissza kellett vonni, mert az Európai Bíróság alkotmányellenesnek találta. Most újabb kísérletnek lehetünk tanúi a civil szervezetek tevékenységének korlátozására, mert a kormány többek között eltörölte a civil szervezeteknek nyújtott névtelen adományokat. “A neveket mindig meg kell adni, még akkor is, ha a pénz egy cégtől vagy más szervezettől származik. Ilyenkor fel kell tüntetni, hogy ki áll az adományozó mögött, például cégek esetében azoknak a személyeknek a nevét, akik a cég legalább 25 százalékát birtokolják” – mondja a rendelet.

A magyarországi politikai légkör olyan, hogy a legtöbb ember vonakodik kapcsolatba kerülni ezekkel a szervezetekkel, mert – nem ok nélkül – attól tart, hogy hátrányos következményekkel járhat: állásvesztés, elvesztett üzleti lehetőségek és egyéb kellemetlen vádak. A kormány tehát ezzel az új rendelettel azt üzeni: vagy szembenézel a megtorlás lehetőségével, vagy nem járulsz hozzá a civil szervezetek működéséhez.

Nehéz felfogni, de a civil szervezetek üldözése legalább hét évre nyúlik vissza, egészen Orbán Viktor 2014 júliusában Tusnádfürdőn/Băile Tușnadon tartott Fidesz-fesztiválon elhangzott, “illiberális államról” szóló felháborító beszédéig. Persze mindenki megdöbbent az “illiberalizmusról” szóló arcátlan beszédén, és talán kevésbé figyelt arra, amit a civil szervezetekről, különösen a külföldről pénzeket kapó civil szervezetekről, mint saját terveinek akadályairól mondott. Itt – állította – “fizetett politikai aktivistákkal állunk szemben. Ráadásul ezek a fizetett politikai aktivisták külföldről fizetett politikai aktivisták. Meghatározható külföldi érdekcsoportok által fizetett politikai aktivisták, akikről nehéz elképzelni, hogy az általuk adott összegeket szociális projektnek tekintenék. Ehelyett jogos a gyanúnk, hogy ezen az eszközön [a civil szervezeteken] keresztül próbálják – egy adott pillanatban és egy adott kérdésben – befolyásolni a magyar politikai életet”.

A Fidesz jogi szakértői serege elkezdett dolgozni a civil szervezetek ellehetetlenítésén. 2017 júniusában a magyar parlament törvényt fogadott el, amely előírja, hogy minden olyan civil szervezetnek, amely 7,2 millió forintnál több pénzt kap külföldről, “külföldről finanszírozott szervezetként” kell regisztráltatnia magát. A törvényt megtámadó ügy végül az Európai Bíróságon kötött ki, amely 2020 júniusában úgy döntött, hogy a külföldről származó finanszírozás korlátozása sérti az uniós jogot.

Ez nagy győzelem volt a civilszervezetek számára, és – bár nem volt váratlan – csalódás a kormány számára. Orbán Viktor azonban azonnal elkezdett azon gondolkodni, hogyan találhatna valami áthidaló megoldást a civil szervezetekkel kapcsolatos problémáira, amelyek továbbra is autokratikus rendszerének egyetlen hatékony ellenfelei maradtak. Egy nappal az ítélet nyilvánosságra kerülése után adta szokásos péntek reggeli rádióinterjúját, amelyben azt mondta, hogy “ami az ítéletet illeti, bár nem olvastuk a leírt ítéletet, csak az első híreket ismerjük, úgy hangzik, hogy ezt a törvényt, amelyet a külföldről finanszírozott szervezetek átláthatóságának biztosítása érdekében hoztunk, az Európai Bíróság nem fogadja el. De felvidultam, amikor olvastam az erről szóló híreket, mert az áll benne, és remélem, ez benne van az ítéletben is, hogy az átláthatóság olyan érték, amelyre egy parlament vagy egy kormány joggal törekszik”. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha a legutóbbi kormányrendelet előzménye a Bíróság “átláthatóságra” való hivatkozásából eredne, amelyet a miniszterelnök annak idején üdvözölt. Ez most az anonim adományozók eltörlésének indoklásaként szolgálhat.

Ami a részleteket illeti, az új szabályozást tanulmányozók egyetértenek abban, hogy a rendelet “jogilag értelmezhetetlen”, és hogy “nehéz eldönteni, hogy a jogszabály alkotói egyszerűen pocsék munkát végeztek-e, vagy szándékosan alkottak egy végrehajthatatlan rendeletet, amelynek célja kizárólag az emberek megijesztése volt”. Tizenkilenc neves civil szervezet közleményt adott ki, amelyben kijelentették, hogy “ez a kormányrendelet, amelyet az érdekeltekkel való konzultáció nélkül adtak ki, számos alapvető jogot korlátoz. Ellentétes a magyar és az uniós joggal, és figyelmen kívül hagyja az Európai Bíróság tavaly júniusi ítéletét. Emellett sérti az egyesülési szabadsághoz, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot, visszamenőleges hatályú és végrehajthatatlan, és elriaszthatja az adományozókat a civil szervezetek támogatásától”.

Ami különösen aggasztó, hogy – legalábbis első pillantásra – úgy tűnik, hogy a rendelet nemcsak a hagyományos értelemben vett civil szervezetekre vonatkozik, hanem az online hírportálokra is, mint például a Mérce és a Válasz Online, sőt az internetes rádiókra is, mint a Klubrádió és a Gulyás Márton-féle Partizán. Az Átlátszó, az oknyomozó újságírók fantasztikus csoportja már jelezte, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak, és semmiképpen sem adják át a kormánynak a kisszámú támogatói listájukat”. A Mérce is “kész arra, hogy ha kell, polgári engedetlenséget tanúsítson: nem adjuk ki az adatait”.

Hadházy Ákos azt írta Facebook-oldalán: “Ne adjuk meg nekik azt az elégtételt, hogy elérték céljukat! Ne féljünk! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ne tegyen ilyen tartalmú feljelentést. Jöjjön be az ügyészség, ha nem tetszik nekik és emeljenek vádat, töröljék el a több százezer egyesületet, alapítványt, ha akarják! Mi fel fogunk lépni, és nem veszünk részt egy ilyen aljas mutatványban!”

El kell jönnie annak az időnek, amikor az egyértelmű válasz a “nem”. Azt hiszem, ez az idő elérkezett.