Meleg helyzet

Posted by

Magyar Péter
>A diplomáciai jegyzéket Monsignor Paul Richard Gallagher, a vatikáni Államközi Kapcsolatok Titkárságának vezetője, Ferenc pápa angol nemzetiségű „külügyminisztere” – talán a nyomaték kedvéért – személyesen adta át az Olasz Köztársaság vatikáni nagykövetségén. Órákon belül ott is volt az olasz külügyben. A jegyzékben a Szentszék aggodalmának adott hangot az elfogadás előtt álló, homofóbia­ellenes olasz törvény néhány passzusa miatt  így kezdi írását Magyar Péter az Élet és Irodalomban. A jegyzék kári, hogy “vegyék tekintetbe aggodalmainkat”, gyakorlatilag felszólította az olasz államot, hogy módosítsa a készülő törvény általuk vitatott mozzanatait. Erre soha nem volt még példa.

Az egyházi aggodalmak és félelmek tárgya a Zan-törvény, amely a sajtóban elterjedt nevét benyújtója, Alessandro Zan baloldali demokrata (kormánypárti) képviselő után kapta, ő pedig az LMBT-közösség tagja. A javasolt törvény célja a közösséget sújtó hátrányos megkülönböztetés, erőszak megelőzése, visszaszorítása, leküzdése. A diszkriminációt faji, vallási, nemzetiségi, etnikai okok miatt már tiltó, sőt büntető korábbi törvény hatályát terjesztené ki a melegekre is, az ellenük irányuló gyűlöletbeszédet pedig – a büntető törvénykönyv módosításával – keményen szankcionálná. Börtönnel sújtaná a biológiai nem, a társadalmi nem (gender), a szexuális orientáció, valamint a testi és szellemi fogyatékosság miatti kirekesztést, megbélyegzést, erőszakcselekményt. Ezenfelül intézményesítené a „meleggyűlölet (homofóbia) elleni nemzeti napokat”, amikor az iskolákban, de akár más közintézményekben is érzékenyítő, felvilágosító rendezvényeket kellene tartani – a holokauszt témájáról bevezetett nemzeti napok mintájára. A hátrányos megkülönböztetés elleni állami hivatalnak a jövőben fel kell lépnie a melegek ügyében is. A családi erőszak elől menekülő nőket befogadó otthonok pedig fogadnának LMBT-elüldözötteket is. Ezt a törvényt a múlt év novemberében a képviselőházban elfogadták a baloldali pártok szavazataival. A jobboldal – Matteo Salvini (Lega) és Giorgia Meloni (Olasz Testvérek) – ellene szavazott, s nyomban kampányba kezdett a végső, szenátusi elfogadás megakadályozásáért.  Májusban Salvini ellenjavaslatot nyújtott be a két házban. A szenátusi elfogadás ezzel elakadt.

Ebbe a zavaros vízbe dobott most súlyos követ a Vatikán, államközi szintre emelvén az ügyet. A katolikus tanítás a melegek párkapcsolatait – a Biblia nyomán – deviáns, elítélendő magatartásnak tartja. Ferenc pápa megengedőbben szólt ugyan erről egy informális megnyilatkozásában (repülőúton hazafelé mondott ilyesmit újságírók előtt), de nyilván nem tud szembemenni a klérus vezetőivel. „A katolikus hitelvek alappillérei ellen irányuló támadás” – mondta egyenesen a készülő jogszabályról egy konzervatív olasz püspök. „Köszönet a Vatikánnak, mindig is mondtuk, hogy ez a törvény korlátozza a vélemények szabadságát” – örvendezett a jegyzék nyomán Salvini. „E törvény nélkül sok honfitársunk élete lenne rosszabb, ez egyszerűen civilizációs kérdés” – replikázott Enrico Letta. Ám a liberális baloldalnak is van veszítenivalója az ügyön, hiába nyilvánvaló, hogy a demokráciát igyekeznek kiterjeszteni: az a vád érheti őket, hogy többet foglalkoznak a melegjogokkal, mint a többségi társadalom súlyosabb problémáival (megélhetés, munkahelyek, korrupció). Mégis inkább a Vatikán számára bizonyulhat bumerángnak a konfliktus. A Corriere szerint „az egyház legkonzervatívabb körei indítottak ellentámadást, jónak ítélve az ügyet arra, hogy erősítsék pozícióikat”, csakhogy – az olasz állam reakcióiból láthatóan – felvetődhet a konkordátum teljesen idejétmúlt volta is.  „Az olasz állam alkotmányosan elvált az egyháztól, nincs beleszólásuk, milyen törvényeket alkotunk. Ideje lenne megszabadulni végre egy Mussolini által aláírt paktumtól, amelyik immár anakronisztikus, egyoldalú előnyöket biztosít egyetlen felekezet számára” – hangoztatják az egyházi befolyást ellenzők.

Mario Draghi, a nem pártpolitikus, de hívő katolikus miniszterelnök kijelentette. „Államunk nem kötődik egyetlen egyházhoz sem, a parlament természetesen szabadon dönt majd – mondta –; megvitatja és eldönti. Alkotmányos rendünk amúgy biztosítja a döntés kontrollját is, az Alkotmánybíróság majd eldönti azt is, hogy a törvény megfelel-e mindennek, többek között a konkordátumnak. Ha korrigálni kell, majd korrigálja. A bíróság egyébként a tolerancia és a kulturális sokszínűség mellett foglalt mindig állást.” Ez előrevetíti, milyen válasz születhet a vatikáni jegyzékre. Másnap Draghi az európai csúcson Brüsszelben kioktatta Orbánt: „Európában sokáig elnyomták az emberi jogokat és a másságot. Éppen ezért emeltük be az európai alapszerződésbe az emberi jogokat és a 2. cikkelyt (az alapvető értékekről). Ha nem tudná, ezt önök is aláírták.”

Az olasz közélet szereplői kivétel nélkül érzékelték, hogy a magyar törvény, amikor a pedofíliával közös platformra helyezi, valami rossznak állítja be a homoszexualitást, amitől a „gyermekeket óvni szükséges”, s hogy ez szöges ellentétben áll a készülő olasz törvény szellemével. Orbánt példátlanul keményen bírálták Brüsszelben, s nem akadt politikus Rómában sem, aki ne ítélte volna el, egyedül Salvini igyekezett mentegetni. Emma Bonino volt EU-biztos azt mondta: „Mérhetetlen különbség választja el a társadalomról, a demokráciáról és a másságról kialakított felfogásunkat attól, ahogy minderről a jelenlegi magyar kormány vélekedik.” Budapest, úgy tűnik, egyre messzebb kerül Rómától, de a Vatikántól is.

A teljes cikk itt olvasható