Szintén zenész

Posted by
Gellért András
>Utálok vásárolni, de néha muszáj. Például rövidujjú pólókat. Már tavaly is kellett volna, de a Covid miatt inkább otthon maradtam a foszlós, kopott, színtelen, igazán ócska, asszonyriasztó felsőimben. Ma végre rászántam magam és elmentem egy boltba, ahol viszonylag olcsón lehet egészen tűrhető pólókat venni.
Válogatás közben feltűnt egy biztonsági őr, akiről úgy éreztem, valahogy nem illik ebbe a környezetbe. Nem követett, nem figyelt gyanakodva. Ellenben amikor kértem, meglepő módon még abban is segített, hogy egy magasabban lévő ruhát levett nekem a fogasról. Később szólt, hogy szabad a próbafülke. Aztán megkérdezte, hogy jó-e méret. Ez a kedvesség egészen meglepett. Beszélgetni kezdtünk.
– Hogy bírja itt egész nap?
– Nem könnyű. Elég unalmas. De muszáj csinálni.
Pillanatokon belül kiderült, hogy Zeneakadémiát végzett zenész, korábban évekig játszott a pesti éjszakában, cimbalmos, de amikor megszűntek a biztos helyek, elment Nyugatra vendéglátózni. Ott zongorázott. Mivel a Misty-t is rendszeresen játszotta, ez talán a legnagyobb kedvencem, azonnal a szívembe zártam. A Covid miatt kénytelen volt hazajönni, ahol a nagy semmi várta.
– Most ez van. Kint a lépcsőnél áll egy kollégám, az a kövér őr, ő is zenész. Örülök, hogy legalább ezt a munkát megkaptam. A nők viszont szépek, jönnek-mennek a fülkék előtt, ez erőt ad.
A rövid beszélgetés végén bemutatkoztunk egymásnak. Rudinak hívják, közel hatvanéves. A ruhabolt nem az ő világa. Az enyém sem. De találtam egy embert, akivel szót lehetett váltani.