Mi történt akkor?

Alex Schulman története akár banális is lehetne: három fivér anyjuk halála után visszatér a gyerekkori nyarak színhelyére, hogy a hamvakat ott szórják szét – a végakarat szerint. Az is természetes és életszerű, hogy a testvérek kapcsolata ellentmondásos, ezer és ezer árnyalata van. Ezek az árnyalatok egyrészt a jelenben, az újbóli találkozáskor, a felnőttként együtt töltött idő alatt mutatkoznak meg, másrészt a múlt felfejtése kapcsán.

A középső fivér, Benjamin szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. (A lélekgyógyászok egyértelműen állítják, hogy több testvér közül mindig az utolsó előtti a legérzékenyebb…) Az is kiderül, hogy a legidősebb, Nils a szülők számára a szépreményű, a taníttatásra méltó; a két kisebb fiú szemében pedig az irigyelt, a hamar önállósodó. Benjamin és Pierre sokáig szinte „egy és ugyanaz a személy” voltak; később, az iskolába kerülve azonban egyre inkább megmutatkozik Pierre agresszív hajlama.

A sejtelmes alcím ez: A nyár, amikor minden darabjaira hullott. Igen. Történt valami, egy végzetes dolog, amire csak az utolsó lapokon derül fény, de gyakorlatilag az erre való utalások szövevénye fonja át a regényt. Csupa talány minden. Azt elejétől fogva látjuk, hogy a szülők mindennapjaiban nagy szerepet játszanak a boros és egyéb palackok. Mindennaposak ezek következményei is: a veszekedések, a nappali alvások, az üveges tekintetek, a hirtelen ingerültségek, a következetlen, aránytalan büntetések.

Benjamin már iskolás, amikor – saját magát a többiekhez hasonlítgatva – felfedezi elhanyagoltságát, sőt piszkosságát. Mégis, férfiként visszaemlékezve erre a gyermekorra, átlengi az emlékeket valami különös bensőségesség. Vagy lehet, hogy csak kapaszkodás valami ilyesmibe? Kutatás az emlékek között valami igazán szépre vágyva? Apjáról ilyen képek bukkannak elő a múltból: „…látta apa színeit, körvonalát, látta, ahogy beragyogja az egész ajtónyílást, hatalmas alakját körülöleli az aranyló, különös fény.” Másutt: „Nem beszéltek, igazából nem, de talán mégis boldogok voltak aznap […] néha találkozott a tekintetük, és olyankor egymásra mosolyogtak.” Pedig a mosoly igen ritka ebben a családban. Ugyanez az apa olyan úszóversenyre buzdítja fiait, amelybe kis híján belehalnak. Az anya rideg-hideg magatartása mentes minden gyöngédségtől. A fiúk pedig időről időre mégiscsak összekapaszkodnak, kénytelenek. De többnyire csak kis időre, pillanatokra. Sokszor elég ennyi is: „Kuncogtak. Ott álltak reggel, kócosan […], kevergették a kakaót – együtt voltak.”

A végén persze választ kapunk a miértekre, kirajzolódnak az okok, a mozgatórugók. Olyan módon méghozzá, ami ismerős lehet az olvasóknak: a könyv végére értünk, és azonnal újraolvasnánk, kutakodnánk a szöveg részleteiben, hogy is volt? Miért is gondoltuk azt, hogy…?

A szerkesztésmód is fenntartja a feszültséget. Mint már szó volt róla, két idősíkon zajlik a történet: a jelenben és a múltban. Ám mindkettő visszafelé pereg. A nyitóképben a három felnőtt fivér hajdani gyerekségük színhelyén sírva öleli egymást – egy véres verekedés után. Majd két óránként visszafelé haladva eljutunk az odaút részleteiig, egészen Benjamin indulásáig, ahogy autót kölcsönöz, majd készül felvenni testvéreit. A múltbéli történések darabkái pedig rapszodikusan, minden időrendiséget nélkülözve váltják egymást, mindegyik más-más érzelmi töltettel. Egyre közelebb jutunk ahhoz a bizonyos, minden családtagon mély nyomot hagyó naphoz…

Mesterien megírt, katartikus, gyönyörű olvasmány, még sokáig dolgozik bennünk.

Alex Schulman: A túlélők
Fordította: Papolczy Péter
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021
256 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 543 0635  (papír)
ISBN 978 963 543 1182 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Három fivér visszatér gyermekkora helyszínére, egy erdővel határolt kies, tóparti tanyára. A látogatás nem kellemes, de szükséges, hiszen anyjuk utolsó kívánsága, hogy hamvait a tónál szórják szét. A tanyán, ahol sok évvel azelőtt egy mindent felforgató baleset történt. A testvérek nehezen tudnak mit kezdeni egymással. A harc, amelyet apjuk figyelméért és anyjuk szeretetéért folytattak, a szülők halálával ugyan véget ért, de helyébe új küzdelem lép. Az örök megfigyelő, Benjamin egyre jobban eltávolodik a valóságtól, Nils kivonja magát a család mindennapjaiból, Pierre pedig képtelen féken tartani az indulatait. A tóparti látogatás egyben időutazás is a fivérek számára: kimondatlan sérelmek kapnak végre hangot, a baleset színhelyén pedig feltárul az igazság… Mi történt azon a nyári napon, amikor minden a darabjaira hullott?
A túlélők szuggesztív erejű regény a család életünket meghatározó szerepéről, a testvérkapcsolatok romboló és építő energiáiról, és a traumafeldolgozás nehézségéről.