Megbélyegzettek

Posted by
Pál Attila
>A piacnál szállt fel a buszra. Bérletét bemutatta a sofőrnek, de nem köszönt, majd bevágta magát a vezető mögötti ülésre. Hátulról csak csatakos, gubancos feje látszott, meg valaha piros atlétatrikójából kibukkanó erős válla. Mögötte az utasok beszélgetésének egybeolvadó zsolozsmája hallatszott, mindenki csak a mellette ülő szavát értette a maszkon át. Ő némán meredt maga elé, még oldalra, az ablak felé sem pislantott. Elvolt magában.
A strandnál sokan leszálltak, de azért néhányan még maradtunk elszórva a fedélzeten. Amikor elindult a busz a megállóból, emberünk kikászálódott az ülésről, szembefordult utastársaival, üveges tekintettel végigmért bennünket, szinte látszott, hogy gyűlik benne az indulat. Zilált külsejével sem látszott többnek ötvenévesnél, bár lehet, hogy százra való keserűséget hordott magában. Kissé görnyedten állva két kézzel kapaszkodott, nehogy a maligán kihúzza alóla a talajt.
Csak nézett maga elé némán, ki tudja milyen gondolatok és indulatok kergetőztek agyában és lelkében. Egyszer felkapta a fejét, ránk emelte tekintetét, és undorral a hangjában kibökte:
– Kommonisták.
Majd leszállt a buszról.