Posted by 
Andrea Mantegna Madonna della Vittoria című festménye eredetileg az észak-olaszországi Mantova temploma számára készült. Aztán Napoleon ellopta és az alkotás a Louvre-ba került, ahol ma a Denon-szárnyban foglal helyet.
Heather Dalton pedig az ausztráliai Melbourne-ben élő, brit származású történész. A Melbourne-i Egyetemen folytatott doktori tanulmányainak első évében egy Mantegnáról szóló könyvet lapozgatva vette szemügyre a festményt. Bár a Madonna-képet valódi méretének töredékében mutatta a reprodukció Dalton észrevett valamit, ami talán elkerülte volna a figyelmét, ha nem éppen Ausztráliában nézegeti a festményt. A pergolán, közvetlenül a botra helyezett, drágakövekkel kirakott feszület fölött egy karcsú, fehér madár ül, fekete csőrrel, éber arckifejezéssel és lenyűgöző zöldessárga címerrel. “Ha nem Ausztráliában lettem volna, nem gondoltam volna, hogy ez egy nyavalyás kéncsőrű kakadu!” – mesélte.
A kéncsőrű kakadu termetes madár, kifejlett állapotban körülbelül ötven centi magas. Testén többnyire fehér tollak vannak, a feje tetején pedig egy jellegzetes, citromsárga bóbita, amely az izgatottság pillanataiban felfelé meredezik. A kakaduk, a papagájok egyik alfaja, amely Ausztrália északi és keleti részén sokfelé él parkokban és erdős területeken. A madár nemzeti büszkeség: az ausztrál tízdolláros bankjegyen is szerepel.
Most jön a rejtély. A kakaduk nem vándorló madarak, és őshonos élőhelyük Ausztráliára, Indonéziára, Pápua Új-Guineára, a Salamon-szigetekre és a Fülöp-szigetekre korlátozódik. A mintegy húsz kakadufaj többsége a Wallace-vonaltól keletre származik – ez az a határvonal, amelyet Charles Darwin munkatársa, Alfred Russel Wallace állapított meg a 19. század közepén. A határ a Borneót Sulawesitől elválasztó szoros. “A közönséges angol számára ez talán a földkerekség legkevésbé ismert része, a terület kakadujai azok közé a fajok közé tartoznak, amelyek “sehol máshol nem találhatók a földgolyón”.
Amikor Heather Dalton kutatni kezdte a Mantegna-művet, rájött, hogy Bruce Thomas Boehrer, a Floridai Állami Egyetem angol professzorának 2004-es “Papagájkultúra” című könyve beszámol “a világ legbeszédesebb madara iránti 2500 éves rajongásunkról”. Úgy tűnt azonban, hogy senki sem foglalkozott eddig azzal, Mmit jelentett egy kakadu Andrea Mantegna vagy a festmény megrendelője, Francesco II Gonzaga, korának egyik leghatalmasabb embere számára? És mit árult el a madár jelenléte egy olasz város és az európaiak által ismert világon túli, távoli erdők közötti kapcsolatokról?
A Mantegna oltárképén látható kakadu, akárcsak a többi reneszánsz műalkotás papagája jelezte a Gonzagák hatalmas vagyonát. Dalton nem talált más kakadut sem Mantegna, sem kortársai művein. Bár elismeri, hogy a kakadu lehet egy ábrázolás ábrázolása – mondjuk egy keletről importált kép másolata -, azt állítja, hogy a kép részletei arra utalnak, hogy élő madárról készült. Mantegna vásznán a madár előre néz. Úgy néz, ahogyan egy távoli trópusi erdőben született kíváncsi, intelligens madár tekinthet egy festőre, aki a festőállvány előtt áll.
Dalton elmondta, hogy most már úgy véli, hogy a kakadut valószínűleg nagyrészt a tengeren szállították – nem egyetlen, az Indiai-óceánt átszelő hatalmas utazás során, hanem azon kereskedelmi utak egyikén, amelyek során kis hajók India és Arábia partjait kötötték össze. Azt viszont nem tudni, hogy hogy a Mantegna által festett kakadu pontosan hogyan jutott el Arábiából Mantovába.