Posted by Fábián András
>Hallgatom a Klubrádióban a beszélgetést Lengyel Lászlóval. Mindig tiszteltem. Bölcsessége, megfontoltsága, pontos fogalmazása magával ragadott. Gondolkodásra ösztönzött akkor is, ha némely esetben nem értettem egyet vele ebben-abban. Pedig volt ő minden már a magyar politika-iparban. „A baloldal gonosz varázslója” (Szily László). „Fordított Kasszandra” (TGM). „A magyar értelmiség élő lelkiismerete” (Békesi László). Nem mellesleg és az Origo szerint ő „kéziirányította” anno Botka Lászlót, akinek sikerei finoman szólva sem igazolták a várakozásokat. Életútját Polgár Miklós úgy írta le 70. születésnapján, hogy a kockás inges, mellényes fiatalból kockás inges, mellényes fiatal lett.
Volt, aki azzal „vádolta”, hogy miatta vesztette el az MSZP a 2019-es EP választásokat. Ő átkozta el az MSZP-t, amelynek emiatt csak egyetlen képviselőt sikerült bejuttatni az Európai Parlamentbe, Újhelyi István személyében. Ez persze csak egy vicc, de tanulságos. Lehetett volna. De nem lett, mint majd kiderül. Minden esetre a tegnapi beszélgetésben megint nem bánt kesztyűs kézzel a szocialistákkal. Előre bocsátom, szerintem joggal. Az előválasztások előkészületeit és jelenlegi állapotát értékelve ő sem mondott mást, mint amit szerintem már nagyon sokan megfogalmaztunk magunkban. Nem a választókra bízzák a pártok a számukra kedves jelöltek kiválasztását, hanem ők maguk akarják lezsírozni pár megélhetési politikus fennmaradását, továbbra is bebiztosítani parlamenti fizetését. Gondoljunk csak a különös hátterű Tóth Csaba és az elkötelezetten korrupcióellenes Hadházy Ákos jelenleg is zajló és egyre durvuló párbajára. Kiábrándító!
Azt is mondta Lengyel László, hogy némely pártok vezetése teljesen elszigetelten üldögél valahol fenn a magasban és onnan dönt arról, hogy kik induljanak, vagy kiket kell kigolyózni. Mindeközben persze pontosan tudják, hogy a fő feladat nem a párt győzelme lenne ezen a választáson, hanem az Orbán kormány leváltása. A rendszerváltás. Ha pedig ez így van és ezt komolyan is vennék azok, akik a felelősséget hordozzák, akkor ideje lenne hátra lépni kettőt és minden önös célt a fő célnak alárendelni. Úgy tűnik, azonban, hogy nincsenek tisztában sem a valósággal, sem a saját felelősségükkel. Ahelyett, hogy egységesen és szervezetten (!) szembesítenék az embereket az orbáni nemzetpusztító valósággal, a regnáló kormány nemzetellenes politikájával, mindig új és új témákat próbálnak feldobni. A valóban fontos ügyek, mint a Fudan és a Diákváros, a melegjogok és az egészségügy kritikus helyzete, az intézményesített lopás és az állami vagyon, a közpénz jelleg elvesztése egy-két nap elvesznek a számukra, ehelyett a Fidesz által felvetett újabb, figyelemelterelő disznóságokra ugranak és reagálnak. Minden lehetséges alkalmat meg kellene ragadni annak bemutatására, hogy hogyan képez Orbán és a Fidesz ártatlan emberekből, csoportokból, kisebbségekből ellenségeket a társadalmon belül. A Fidesz tehát lényegében nemzetellenes. Ezek bemutatása helyett az ellenzék folyamatosan belegabalyodik a Fidesz újabb és újabb a propaganda akcióiba. Hagyják, hogy a Fidesz tematizálja a közbeszédet úgy, ahogyan az neki a legkedvezőbb.
Eközben az ellenzéki pártemberek a háttérben osztozkodnak a még meg sem nyert választás utáni kormányzati pozíciókon. Ahelyett, hogy már régen egy olyan szakértő kormányon gondolkodnának, amelynek tagjai a saját szakterületeik kiváló ismerői és szakemberei, és képesek menedzselni azokat az emberfeletti gazdasági, politikai és társadalmi feladatokat, amelyeket Orbán és az orbáni maffia maga mögött hagy, illetve addigra kitermel. Tudják-e például, hogy ki fog leülni a rendőrtábornokokkal tárgyalni?! – tette fel a kérdést.
Pár órával később Magyar Bálint hasonló gondolatokat vetett fel és nyilván nem véletlenül. Kiegészítve azzal, hogy érthetetlen, hogy a pártok miért nem propagálják együtt és egységesen azokat a programokat, amelyekben állítólag már megállapodtak. Ehelyett egyéni ambícióikat és fantasztikus saját ötleteiket igyekeznek „közkinccsé” tenni, hogy vonzóvá tegyék saját pártjukat.
Pedig Lengyel és Magyar akkor még egy kérdést fel sem tettek: ha egyszer elhatározták és megfogadták, hogy nem az egymás elleni harcra koncentrálnak a kampány során, akkor mégis miért az egymás elleni harcra koncentrálnak a kampány során?
A konklúziója mind a politológusnak, mind a szociológusnak azonos volt. Ha így folytatja az ellenzék, nagyon nehezen fog a hatalom közelébe jutni. Akár el is veszítheti a választásokat, mert az ingadozó szavazók azt mondják, hogy ezek nem a kormányzásra készülnek. Mi lesz itt, ha már most így marakodnak? Hogyan fognak tudni ezek egy nehéz, pláne kritikus helyzetet kezelni? Mondjuk kezelni a brutális államháztartási hiányt, jótállni Orbán kötelezettségvállalásaiért, úgy teljesíteni a Fidesz által a lakosságnak tett felelőtlen választási ígéreteket, hogy ne rokkanjunk bele, és ne bukjon bele a kormány sem, elkerülni az államcsődöt és megvédeni a polgárokat a rájuk uszított feketeinges neonáci hordáktól… És akkor még nem is beszéltünk a Fidesz kezében lévő választási csalások lehetőségéről: a körzetek átrajzolásáról, az informatikai rendszer manipulálásáról (amelynek ellenőrzésében való részvételt az ellenzéknek követelnie kell!) vagy a várható eredmények várható meghamisításáról.
Ideje lenne felébredni végre!