Az ellenzéki vereség előnyei 2022-ben

Posted by

Radnóti András
>Az összefogás megvalósulóban van – ezúttal kompromisszumok nélkül, közös listával, koordinált jelöltállítással az egyéni körzetekben és ellenzéki előválasztással –, a rendszerváltás reménye azonban elveszőben – írja Radnóti András az ÉS-ben megjelent “Amikor a győzelem is vereség” című írásában. A Momentum politikusa (külpolitikai elemző, a Momentum Mozgalom külpolitikai koordinátora) szerint van némi remény Orbán elzavarására 2022-ben, de ez a kevésbé valószínű, mindazonáltal reális forgatókönyv –, e reménynek alighanem befellegzett. Egyrészt azért, mert a DK és a szocialisták változatlanul nem érdekeltek a valódi rendszerváltásban, márpedig ők – újabban a Jobbikkal együtt – dominálják az ellenzéket.  A győzelem ugyanis igazolná az összefogástézist, amely szerint Orbán leváltása önmagában cél, méghozzá minden egyéb megfontolást felülíró cél, és ezért le lehet mondani a programokról, a kormányzásról, a jövőről való beszédről, és el kell felejteni az ellenzék domináns erőinek, hiteltelen, korrupt, megalkuvó figuráinak kritikáját is. A győzelmet követően nyilvánvalónak fog tűnni: ha az összefogástézis vezetett a győzelemhez, a kormányzás sikerének feltétele is az ehhez való ragaszkodás. Ma nem lehetséges egy ellenzéki pártnak a szövetséges pártok viselt dolgairól beszélni, hiszen az ellenzéki közvélemény egy pillanat alatt az összefogás kerékkötőjének, Orbán szekértolójának bélyegzi az illetőt. Egy esetleges kormányváltás után pedig azért lesz lehetetlen a szövetséges pártok viselt dolgairól, a visszatérő szocialista korrupcióról, a Fidesszel való üzleti, politikai, alvilágbeli és még ki tudja, milyen összefonódásokról beszélni, mert az ellenzéki közvélemény az egységbontót teszi majd felelőssé a kormány bukásáért és Orbán esetleges visszatéréséért.

Tehát a rendszerváltás reménye akkor él túl, ha ez az ellenzék bukik 2022-ben. Akkor talán megértethető az elkötelezett ellenzéki közvéleménnyel, hogy a régi rend visszaállítása – ezzel a rendszerváltás reményének halála – túl nagy ár Orbán skalpjáért. Túl nagy ár, mert magát a győzelmet üresíti ki: Orbán skalpja tényleg csak egy skalp lesz, érdemi, valódi változásra nem lesz esély. A vereség elsősorban azt teszi majd nyilvánvalóvá, hogy az összefogástézis téves, a politizálás – a közös jövőről, a reformtervekről, és igen, az ellenzéken belüli korrupcióról és megalkuvásról való beszéd – pedig a győzelem feltétele. Irányváltásra lesz szükség, hiszen érvényét veszti a 2014-ben és 2018-ban ismételgetett magyarázat: a vereség oka, hogy az ellenzék nem fogott „eléggé” össze.Az ellenzéki közvéleménynek be kell majd látnia: az összefogás ügyében tévedett, más utat kell keresni.

És a vereség nyilvánvalóvá teszi majd az utat is, előre. Nyilvánvalóvá teszi, hogy akkor lesz lehetőség rendszert váltani – és Orbánt úgy elzavarni, hogy annak az aktuson magán túlmutató értelme is legyen –, ha az ellenzéki térfél átrendeződik. A régi elitnek, az egyenesen 2010-be torkolló két évtized működtetőinek mennie kell. Marad a kérdés, megfordítva: nem túl nagy ár-e a vereség a rendszerváltás reményéért? Nos, szerintem nem. Az elkötelezett ellenzéki közvélemény 2014-ben és 2018-ban is félt attól, hogy ha még egyszer nyer a Fidesz, többé nem lesz lehetőség leváltani őket. Félt attól, hogy ha még egyszer nyer a Fidesz, végképp befellegzett az oktatásnak, a kultúrának, az egészségügynek, a melegközösségnek és így tovább. Rájuk járt a rúd valóban, de végképp nem fellegzett be, és nem fog a következő négy évben sem.

Az ellenzék félt attól is, hogy ha még egyszer nyer a Fidesz, kivezeti az országot az EU-ból. Nem vezette ki, és a következő négy évben sem fogja. És sorolhatnánk tovább. Ráadásul a 2022 utáni négy év Fidesz-kormányzása merőben eltér majd a korábbiaktól: egy, a kis arányú győzelemtől elbizonytalanodott, a 2026-os vereség elkerülhetetlenségétől tartó gárda és bázis kommunikációs és szakpolitikai kapkodást idéz majd elő, ami önmagában is tovább erodálja a tábor önbizalmát. A legvalószínűbb forgatókönyv, a kis arányú győzelem ezért valójában a Fidesznek is vereség. Tegyük helyükre a prioritásokat. Akkor kívánjuk Orbán távozását, ha az a távozás tényén túl is pozitív változással kecsegtet. A mostani helyzetben ez nem így van. 2026-ban így lehet.

**
A Momentum sajtóosztálya közölte, hogy a cikk Radnóti András magánvéleménye