Zavaró új hibrid – demokrácia és autokrácia

Posted by
Vámos Miklós
>Újra itt. Most egy olyan cikket szeretnék ismertetni, amely talán nem juthatott el a magyar olvasókhoz. A valamennyire tárgyilagos külső megfigyelők véleményei pedig értékesek, és továbbgondolásra méltóak. Különösen ez itt.
Ann Applebaum nevű tekintélyes politikai elemzőt hosszabb ideje számon tartom. Jelenleg a John Hopkins egyetem kötelékében időzik. Amúgy az Atlantic című tekintélyes észak-amerikai lap törzsszerzője. Innen a Holdról is figyelemmel kísérem az írásait. Az e havi számban hosszabb cikkben elemzi a lengyelországi politikai viszonyokat. A cím meglepő: Zavaró új hibrid – demokrácia és autokrácia. Tartok tőle, hogy kevés honfitársam olvassa az említett sajtóorgánumot, ezért nagy vonalakban ismertetem a tanulmány lényegét.
Applebaum vigyázó szemét Lengyelországra veti. Először Daniel Obajtek politikai karrierjét körvonalazza, helyi kiskirályból miként vált a PKN Orlen nevű hatalmas olaj- és gázszolgáltató vállalat vezérigazgatójává, egyszersmind fölkerült a legvagyonosabbak Fortune 500-as listájára, értelemszerűen. Az említett cég jórészt állami tulajdonban van, tehát a kormányon – jelenleg a Jog és Igazság pártján – múlik, hogy ki ül a vezetői széken. Obajtek személyes vagyona az ellenzéki sajtó figyelmének középpontjába került, immár harmincnyolc értékes ingatlannal rendelkezik, lakóházakkal, tengerparti szállodával, földekkel. Állítása szerint mindent legálisan szerzett. Ugyanakkor a fénysebesség, amellyel meggazdagodott, legalábbis gyanús. Klasszikus kelet-európai oligarcha, a szoros összefonódás, amely a hatalmon lévő kormányhoz köti, zavarossá teszi a kérdést, hogy voltaképp ki támogat kit. Idáig Lengyelországban nem voltak oligarchák, csak gazdagok. Másutt Kelet-Európában annál inkább.
Cikkének ezen a pontján Ann Applebaum tiszta vizet önt a pohárba, elárulja, hogy az ő férje egy lengyel politikus, jelenleg ellenzéki, aki azonban a hivatalos fizetésén túl soha semmiféle jövedelmet vagy vagyont nem kapott. Ezt becsületszóra kell elhinnünk.
Már Arisztotelész definiálta az oligarchia szó jelentését: amikor a földbirtokosok (a gazdagok) a diktálnak a kormánynak. Manapság is a politikai hatalommal való összjáték teszi a vagyonok urait oligarchává. Üzletük főleg vagy csakis emiatt virágzik annyira. Oda-vissza szívességeken alapulnak az ilyen rendszerek. Mindez először a Szovjetunió utódállamaiban alakult ki. Az ottani oligarchák nem találtak ki vagy föl semmit, nem szerveztek új vállalatokat a semmiből, nem építettek föl házakat vagy hálózatokat. Ehelyett csupán jókor voltak jó helyen. A cikk további részében olvasható további konkrét példákat és privatizációkat átugrom.
Csupán a szerző költői kérdését idézem: mi szüksége van egy nagy energiaszolgáltató cégnek újságokra, televízió- és rádiótársaságokra? Hm.
Szóba kerül itt bizonyos Lőrinc Mészáros (meglepetés: minden magyar ékezet a helyén), akinek a gyarapodása gyorsabb volt, mint a Facebook-os Mark Zuckerbergé. Újságírói kérdésre – hogyan tudta ezt kivitelezni – azt felelte: Talán én vagyok az okosabb. Továbbá: Vagyonom három faktornak köszönhető, Istennek, a szerencsének és Orbán Viktornak. (Angolból fordítom, noha bizonyára magyarul is előkereshető volna.) Hm. Hm.
A cikk Ann Applebaum képletesen magasba emelt mutatóujjával zárul. Miszerint az elemzett jelenségek mögött egy nagyobb, fontosabb történet rejlik. Daniel Obajtek és más kelet-európai milliárdosok históriája azt jelzi, hogy a nagy állami cégek segítsége az a banánhéj, amelyen elcsúszhat a demokrácia, s fokozatosan autokráciává alakulhat. Vegyük tehát észre, hogy parancsuralmi rendszerek létrejöttéhez már nem föltétlenül kellenek tankok vagy bombázó repülőgépek, az se szükséges, hogy magasrangú tisztek összeesküvése nyomán katonai erők foglalják el a parlament épületét. A nagyvállalatok ereje is segíthet kialakítani az egypárti kormányzati rendszert, amelyben rugalmassá válnak a törvények és szabályok, irányítható a jogi rendszer, így a politikai ellenfelek, könnyen semlegesíthetőek, főleg az ugyancsak kézi vezérelt média támogatásával. Márpedig nagyvállalatok az USÁ-ban is vannak szép számmal.
Eme okfejtés a trumpista csőcselék Capitolium elleni rohama után különös hangsúlyokat kap, és Ann Applebaum ezzel egészen biztosan tisztában volt, amikor megírta. Ám a következtetése ettől sem lesz szívderítőbb.

Címkép: Vámos Miklós a Financial Times kapujában