Magyarországon mindenki szabad

Posted by

Gábor György
>Nem tudom, ki hogy van vele, de én eszement módon rajongok Varga Juditért. Ma egy Facebook-bejegyzésének mindjárt az első sorában – a tőle megszokott szerénységgel és már-már szégyenlős visszafogottsággal – a 118 éve született Orwellre hivatkozva sírja el saját esetét, miszerint a Politico cenzúrázta a cikkét.
Ezután szolid türelemmel és szubtilis érzékenységgel mindennek elmondja a liberális médiát: elhallgattatnak, az igazság nincs az ínyükre, nem közlik a cikkedet, megtámadnak, ránk zúdítják hazugságaikat, nem hagyják, hogy az ember megvédje magát vagy cáfolja a gőzhenger vádaskodásait (??? meglepő kép), felépítenek egy gyűlölethadjáratot a másik fél cenzúrázásával etc., etc. Orwellről lévén szó, utal az újbeszélre, s újra felveszi a fonalat, repetitív módon ismételten megerősítve, hogy az európai újbeszél a hazug, arrogáns, korlátokat nem ismerő rágalmazás nyelve, aztán kebelből sóhajt egy mérhetetlenül szenzitívet, hogy aszongya „Ide jutottunk. Ha látná Orwell…” De nekünk, magyaroknak nincs okunk lógatni az orrunkat, mert a miniszter asszony a maga szeplőtelen elfogulatlanságával kimondja a lényeget: „Mindeközben Magyarországon mindenki szabadon és megkülönböztetés nélkül élhet.”
Így hát nekem felettébb jó lett a kedvem, csak az bánt egy kicsit, hogy Varga miniszter asszony – ha már emlegeti – ismerhetné alaposabban Orwellt. Segítek neki, mert látom az érdeklődést. Ott van például Orwell A politika és az angol nyelv c. csillogó esszéje, ahol a „Nagyképű szóhasználat” c. bekezdés után következő „Jelentés nélküli szavak” részben, minő különlegesség, épp a politikai sajtó nyelvezetén illusztrálja a szándékos becsapást, azt, amikor egy diktatúra nyakló nélkül dicséri önnön sajtóját. Íme Orwell példája: „a szovjet sajtó a világ legszabadabb sajtója” (ford. Szilágyi Tibor)
Ugye, milyen érdekes?
És ha a miniszter asszony ennyire megkedvelte Orwellt, akkor ajánlanék neki egy másik remek esszét, amely a Jegyzetek a nacionalizmusról címet viseli. Mert ahogy ír a bűnös, rothadó és velejéig romlott Európáról, s vele szemben a tejjel-mézzel folyó magyar Kánaánról (olyan szépen mondta, hogy ismét idézem: „Magyarországon mindenki szabadon és megkülönböztetés nélkül élhet”), legalább utólag érdemes volna eltöprengenie kedvenc írójának sorain: „Nacionalizmuson mindenekelőtt azt a gondolkodásmódot értem, amely feltételezi, hogy az embereket úgy lehet osztályozni, akár a rovarokat, és hogy az emberek milliós vagy sok milliós tömegeit egyértelműen „jókká” vagy „rosszakká” lehet nyilvánítani. Másodszor – és ez sokkal fontosabb, mint az előbbi – nacionalizmuson azt értem, hogy az ember úgy azonosítja magát egy nemzettel vagy más csoporttal, hogy azt minden megítélhetőség fölé helyezi…” (AB Független Kiadó, 1988. fordító nincs megnevezve).
Szóval, ha már Orwell, s rögtön önmagával párhuzamba állítva, akkor érdemes Varga miniszter asszonynak a szerző egyéb munkáit is fellapoznia, ugyanis meglehetősen termékeny alkotóról lévé szó, talán más munkáiban is talál majd magára vonatkoztatható gondolatokat.
Ehhez kívánok ezúton is sok szerencsét, termékeny böngészést!