Az életről meg ilyesmikről

Posted by

Fábián András
>
Előre bocsátom, hogy távol áll tőlem a moralizálásnak még a szándéka is. Aki ismer, tudja, hogy egy rossz poénért nem megyek a szomszédba. Viszont ha megbántok valakit, kész vagyok tőle bocsánatot kérni. Kész vagyok belátni a saját butaságomat: nem figyeltem eléggé mások érzékenységére. Persze ez nem mindig lehetséges, hiszen ahányan vagyunk, annyifélék. Mindenkinek nem lehet kedvére tenni. Vannak azonban olyan alapvető társadalmi elvárások, amelyeknek nem csupán egy másik ember, de az egész közösség elvárásainak megfelelően meg kell(ene) felelni. Erre kötelez a humánum és a tisztesség. Meg a törvények. A törvényeket alapesetben ugyanis azért találták ki, hogy megmutassák a helyes és követendő utat, a köz érdekeinek messzemenő figyelembevételével. Azért, hogy tudjuk, mi a jó, és mi a rossz. Aki nem tartja be a törvényt, azt megbüntetik.

Vannak úgynevezett hagyományos értékek, amelyeket törvények nélkül is, neveltetése folytán mindenki elfogad és követ. Van szokásjog is. Utóbbi már nem feltétlenül épül be a társadalom hétköznapjaiba. Vagy mert nem ismerjük őket, elavultak. Gondoljunk csak például az első éjszaka jogára.

Ennyit az elméletről. Vannak azonban olyan despoták, akik magukat a társadalom és a törvények felett valónak ítélik. Addig kapálódznak, amíg lerúgják magukról az őket korlátozó hatalmi korlátokat arra formálnak jogot, hogy ők legyenek a törvény. „Majd ők megmondják”. Nem kevesen vannak olyan szolgalelkek, akik ezeket a diktátorokat kiszolgálni igyekeznek. Akkor van nagy baj, ha ezek az illetők olyan hatalomhoz jutnak, amely képessé teszi őket arra, hogy egy társadalom minden erőszakszervét és igazgatási rendszerét maga alá gyűrje. Ennek még a lehetőségét is igyekszik kizárni a legtöbb, magát demokráciának valló társadalom.

Magyarország nem tartozik ezek közé. A magyar miniszterelnök diktátor, a magyar miniszterelnök despota. Olyan figurákkal került egy szintre, mint az orosz, a török, a kínai, a koreai, a belarusz elnök vagy éppen, hogy ne csak a legközelebbieket említsük, a hírhedt Fülöp-szigeteki Rodrigo Duterte.

Van ezeknek a figuráknak még egy közös jellemzője (persze több is). A hatalom számukra fontosabb, mint akárhány ember élete. Ahogy Joe Biden, az USA elnöke mondta: „Putyin gyilkos!” De mondhatta volna azt is: Erdogan gyilkos! Hszi Csin-ping gyilkos! Kim Dzsongun gyilkos! Aljakszandr Riharovics Lukasenka gyilkos! Dutertéről meg köztudott, hogy gyilkos. Az egyik titokban, másokkal ölet embereket, a másik nyíltan „törvényeket hoz” bizonyos neki nem tetsző csoportok ellen. A harmadik pedig a hatalmát nem arra használja, hogy megóvja az embereket a korai haláltól, hanem hagyja őket meghalni, vagy belekergeti őket a halálba.

Ez utóbbi csoportba tartozik a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. Egymást túllicitálva segítik gyilkos, hatalmi ambícióinak megvalósításában – tulajdonképpen a túlélésért folytatott harcában – a miniszterei, hűbéresei, bizalmasai és – mondjuk ki nyíltan, mindazok, akik ilyen-olyan oknál fogva Orbánra és pártjára szavaznak. A bayerek, a molnárjuditok, a pestisrácok, a … sorolhatnánk tovább.

Elgondolkodtató, és többen, többször megfogalmaztuk már, hogy a járvány lakosságarányosan Magyarországon szedte a legtöbb áldozatot. Holott a miniszterelnök a „védekezéshez” (?!) túlhatalmat kért és kapott a pártjától. Ámde nem arra használta, amire kapta, hanem arra, hogy az országot még jobban eladósítsa, az embereket még jobban elszegényítse. Nem mellesleg a már amúgyis jól kitömött haverokat még jobban kitömje pénzzel. Több mint egy év diktatúra után Magyarország elveszítette 30 000 (harmincezer) állampolgárát. Viszont „gazdagabb” lett a világ mindenféle szemetével: legyen az töméntelen felesleges lélegeztetőgép, vagy hatástalan vakcina, nem működő adriai kikötő, vagy kínai hitelből épülő kínai egyetem, rohadt drága vasút vagy idejétmúlt atomerőmű. Belegondolni is szédítő hány embert és hány családot lehetett volna ebből az irdatlan mennyiségű pénzből felemelni, hány cigánygettót lehetett volna felszámolni úgy, hogy az ott lakók végre emberi módon tudjanak élni, hány gyereket lehetett volna megetetni felruházni.

Ehelyett meghalt 30 000 ember.

Ámde ez sem volt elég. Most bejött a melegeket üldöző törvény, amelynek védelmében Orbán és bandája kész a világgal szemben is kiállni. Újfent csak hatalmi érdekekből. Kedvére téve a másság iránt intoleráns támogatóinak. Nem tudjuk még, hány gyermek és fiatal felnőtt fog még emiatt öngyilkosságot elkövetni, de borítékolhatjuk, hogy lesznek ilyenek. Ha száz, vagy tíz, esetleg „csupán” egy-kettő, az pont annyival több, mint amennyinek lenni szabadna.

A 30 000 halottért Orbán nem kért bocsánatot. Tisztességes ember már lemondott volna egy ekkora politikai kudarc után. Orbán azonban a tisztességet hírből sem ismeri.

Ami viszont érthetetlen az az, hogy a 30 000 halott hozzátartozói sem mentek ki az utcára és nem követelték a kormány azonnali távozását. Ha csupán 2-3 gyászolóval számolunk az is közel százezer ember lett volna. A melegjogokért – habár bizonyos számtások szerint a társadalom 5-10%-a tartozik „másság” kategóriájába – közel 10 ezer ember tüntetett Budapesten. Viszont egy 2019-es felmérés szerint a lakosságnak mindössze alig 48 százaléka fogadja el azt, hogy a melegek a heteroszexuálisokkal azonos jogokkal bírjanak a társadalomban. Ez pedig a válasz arra, hogy miért módosítják az egészségügyi törvényt, a családjogi törvényt és az ércnél is szilárdabb (vagy milyen) Alaptörvényt.

Ártatlan emberek haltak meg értelmetlenül és ártatlan emberek fognak meghalni Orbán hatalmi tébolya miatt. Őszre a kormány erő-demonstrációt, „békemenetet” hirdet. „Civil” a kezdeményezés, a bülbül szavú Bayer Zsolt a főszervező. A Fideszes polgármestereknek nyilván ki lesz adva a kvóta: ennyi meg ennyi embert kell kiállítani és busszal Pestre szállítani! Közköltségen, a mi adónkból. Az sem fogja meghatni a szervezőket, ha a részvételre kötelezettek éppen Orbán áldozatait gyászolják majd…