A mester arca

Nagy Tamás
>Sokadszorra, én nem értek a focihoz, és soha nem is fogok érteni hozzá, csak leülök és szurkolok, és mint az olyan szurkoló, aki nem szakmai szemmel néz egy mérkőzést, inkább keresi az „emberi” részeit, ahol nem egy csel vagy indítás a lényeg, hanem inkább egy kis érzelem, én csak ezeket tudom látni egy mérkőzésen, meg persze a gólokat is, de az is érzelem, nagyon, és akkor itt van ez a kép a tegnapi estéből, ahol az 56 éves Rossi a 21 éves Schäfer Andrást vigasztalja, de talán nem is vigasz ez, az az arc az olasz mestertől valami olyat sugall, hogy egy ilyen mérkőzés után nem kell keseregni, sok, rengeteg mérkőzés jön még, ahol lesz lehetőség megint nagyokat cselezni, indítani, gólokat lőni, ennek a csapatnak van rá sansza, én meg, mint amolyan ellenzéki, „libernyák”, „melegfelvonulós”, ott leszek legközelebb is a képernyő előtt és üvöltök nekik, értük, mert az én érzéseim ezt adják. Nálam ez a kép a tegnapi nap jelenete, pedig lőttünk 2 gólt is, de mégis…