Posted by Varga Zoltán
>Ó, hogy eszem azt kis bátor testét! Meggondolta magát.
>Ó, hogy eszem azt kis bátor testét! Meggondolta magát.
Meg az államügyek, ugye. Ugyan a parlamentet hazazavarta, mert a meccs, attól kanos, és meg kell adni a testnek, ami jár neki. De, nem megy! Nem megy a német-magyar meccsre. VIP páholy lefoglalva, repcsi feltankolva, szotyola bekészítve, sál kivasalva, kevlár-mellény kivikszolva, és ennyi. Majd a tévében. Eddig tartott a nagy hazaszeretet.
Baszki! Dobtam egy hátast, azt hittem ez a szint csupán urbánus legenda, hogy ekkora mélységei a szellemnek nem léteznek.
De, léteznek!
Azt írta nekem egy kedves nagymama, K-né Kiss Mária, hogy vegyem tudomásul, hogy a stadion a nemzetet összekovácsolja!
Értik? A stadionok! A nemzetet!
Csak jelezném, Marika szívem, egy mokány kovácslegény most dobta be az unalmast! Nemzetileg kakukk! Nem kovácsol tovább.
A nagy utcai harcos, Európa utolsó szabadságharcosa becsődölt. System reset. Rugalmas visszavonulás.
Mindegy! Vízkereszt, meg amit akartok! Ááá! Meleg van, segítsenek! Hogy lehet még elegánsan, mondhatni szalonképesen körülírni azt, hogy besz@rt?
Mert ez van! Messziről bűzlik. Csak annyi kurázsi sincs benne, hogy kiálljon és beismerje: Nem szeretné, ha bármely nyomorult kis propaganda-szelfijébe, amit az éppen ügyeletes pojácájával nyomat, lássák már a népek, milyen tökös csávó a kis muki, belelógna néhány szivárványos ez-az.
A bátorság, a soha nem volt vagányság, pont eddig tartott. Semeddig! A németek szivárványszín zászlócskákat osztogatnak, ő meg a karmelita kolostor ismerősen hűvös klotyóján gondolkozik a kovalens kötések kialakulásán, két tekercs vécépapír társaságában.
Majd a vár biztonságos, méteres falai közt elkommandózik, lenyom néhány páleszt, szigorúan a szabadságharc jegyében, és meggyőzi magát, hogy még meg lehet győzni a szájtáti népét, hogy néhány szivárványos zászlón, kivilágított stadionon túl is van bátorság.
Hát nem! Nincs!
Nem mondom, hogy a király meztelen, mert soha nem voltál király. Papírtigris voltál. Abból is rosszul hajtogatott, kínai forma.
De van még lejjebb, mert már a sajátjaidat is cserbenhagyod. Állják ők a megvető tekinteteket, te nem mered!
Gyáva percemberke vagy komám, aki a drapéria mögül kiabál, de azt is halkan, nehogy észrevegyék!