Bartus László lapja megint bomlaszt

Posted by

Fábián András
>Többeknek felkeltette a figyelmét az Amerikai Népszava június 22-én megjelent cikke, amely a magyar miniszterelnök-jelöltek közös levelét elemzi. E levél Budapest főpolgármestere kezdeményezésére a Kínai Népköztársaság elnökének, Hszi Csin-pingnek íródott. Karácsony Gergely mellett aláírta Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Jakab Péter, Márki-Zay Péter és Pálinkás József is. A hat politikus a következőkről tájékoztatja a kínai államfőt:

„Bármelyikünk is lesz Magyarország következő miniszterelnöke, a választók többségének nyilvánvaló akaratával összhangban haladéktalanul leállítjuk a Belgrád-Budapest vasútvonal és a Fudan Egyetem budapesti campusának a jelenlegi feltételek mellett való megépítésére irányuló beruházást, és ennek következtében nem kívánunk élni az ezen projektek keretében a jelenlegi kormányzat által Magyarország számára igényelt hitellel sem.
Mindemellett őszintén bízunk abban, hogy a jelenlegi magyar kormánynak a két beruházással kapcsolatos hibás lépései, illetve ezek sajnálatos következményei nem képezik majd akadályát annak, hogy az országaink között sok szálon futó és hagyományosan jó kapcsolatok tovább fejlődhessenek.”
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikkben reagált a levélre, amely „Az ellenzék barátságos levélben nyugtatta meg Kínát, hogy nem kell mitől tartania” címen jelent meg. A szerző vitriolba mártott tollal ugrik neki az ellenzéknek azt állítva, hogy ezen levél alapján, már ha egyáltalán képes lenne nyerni, pont annyira lesz a NER kormánya, mint megbuktatni szándékozott elődje, Orbán és tsai. Egyértelmú jeleit látja annak, hogy az aláírók közül bárki is lenne a miniszterelnök, az folytatni kívánja a „nagy elődök” hagyományait. (https://nepszava.us/az-ellenzek-baratsagos-levelben-nyugtatta-meg-kinat-hogy-nem-kell-mitol-tartania/) Bartus László tulajdonos főszerkesztő, bocsánat, az Amerikai Népszava víziója szerint:
„Ilyen kedves levelet elnyomó zsarnok diktatúrának még nem írtak, amely az ország határain áll, hogy gyarmatosítsa az országot, adósrabszolgaságba döntse a magyarokat, diktatúráját ráerőltesse az országra. Egy ország függetlenségének felszámolására készülő ellenségnek ilyen szép levelet még nem írtak, amelyben nagyon vigyáztak, nehogy megbántsák véletlenül az agresszort, amelynek éhbérért dolgozó rabszolgái lesznek a magyarok, akiket a kínai titkosszolgálat tart majd szemmel, és ha nem akarnak eltűnni egy kínai munkatáborban, meggondolják, mit mondjanak Kínáról.”
Idézhetnék tovább is a cikkből, azonban már ennyiből is nyilvánvaló két dolog: egyrészt a szerző a legkevésbé sem szimpatizál a rendszerváltásra készülő ellenzékkel, mert cseppet sem bízik abban, hogy valóban rendszerváltásra készülnek, másrészt abszolút nem támogatja nevezett ellenzéket sem. Az írás hangulatát és hatását ennek megfelelően jól tükrözik a hozzászólások. Nem szó szerint, csupán tartalmilag: Ezekre, sosem! Ezek után el sem megyek szavazni! Egy brancs ezek mind, még a gombócot is megeszik. Gyurcsány áll emögött… Ilyen reakciókat váltott ki az olvasókból Bartus tulajdonos-főszerkesztő, akarom mondani a szerkesztőség cikke. Persze bárki mondhatná, hogy miért tulajdonítom BL-nek ezt az írást, de ha nem ő követte el, akkor is tükrözi az ő és lapja véleményét a magyar ellenzékről. Köszönjük, Emese, mondhatnánk. Köszönjük a támogatást, a megértést és a segítséget. Amely nemzetnek ilyen barátai vannak, a demokrácia helyreállítása iránti vágyát ilyen barátok támogatják, azoknak nincs is szükségük ellenségekre. Egy egységet leghatékonyabban „belülről” lehet bomlasztani. Valahogy így.
Eljátszadozom a gondolattal, hogy mondjuk hasonló, de fordított helyzetben milyen levelet küldtek volna Orbán és Szíjjártó urak Hszi Csin-ping elnök úrnak. „Ha nem takarodtok el rögtön, lerúgjuk a fejteket! Gondoskodunk róla, hogy csúfosan megemlegessétek még azt a napot és percet is, amikor ilyen imperialista módon megpróbáltátok betenni büdös, szőrös lábatokat a virágzó Magyarország illatos virágoskertjébe! Ott fogtok sírni majd, ahol senki se lát. Végetek van, végetek lesz!”
De az is lehet, hogy mint egykoron Balog Zoltán, Szájer József, Gulyás Gergely és Prőhle Gergely, kivonult volna néhány Fidesz-vezető a budapesti kínai nagykövetséghez és elereszt pár galambot. Nem olyan büdöset, az azért durva lenne, hanem sokkal inkább elröppenő hófehéret. Ez egy ütős és hatékony tiltakozás lenne. Erre bízvást mondhatnák a radikális, az Orbán-rendszer leváltása iránt mélyen elkötelezett Amerikai Népszava szerzői és olvasói a messze tengerentúlról, hogy ez igen! Ezek az igazi harcos, rendszerváltó, tökös gyerekek!
Abban azonban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy akár a Budapest-Belgrád vasút, akár a Fudan egyetem ügyében egy ellenzéki Fideszben lehetne jobban megbízni. Őszintén szólva én Orbántól és társaitól még soha egy igaz szót nem hallottam. Amit az egyik nap mondtak, azt a másik nap a tetteikkel azonnal megváltoztatták. Szemük sem rebbent. Igaz, hogy egy demokratikus kormány esetében fel sem merülhetett volna efféle létesítményeknek még csak a gondolata sem!
Az Amerikai Népszava szerint a magyar ellenzék levele hízelgő a kínaiak számára. Kvázi jóelőre lefekszik a gyilkos kínai rezsimnek. Az írás szerkesztője nyilván nem ismeri azt az ősi magyar szólást, hogy az az igazi diplomata, aki úgy küldi el az ellenfelét melegebb éghajlatra (finoman fogalmazok), hogy annak azonnal indulni támadjon kedve. Eközben pedig roppantmód ügyel arra, hogy barátait és szövetségeseit, legalábbis akiket így tart számon, meg ne sértse, hátba ne támadja.

Címkép: Bartus László