A gyáva oroszlán, avagy Óz, a csodák csodája

Posted by

Gábor György

Ismert kép Napóleonról, amikor az arcolei csata során az Alpone folyón átvezető, stratégiai fontosságú hídon hirtelen megragadta a trikolórt, s rohamot vezényelt. A gránátosok Bonaparte tábornokkal az élükön, nagy küzdelemben, s egy hatalmas végső rohammal végül elfoglalták a hidat, s ezzel Napóleon előtt megnyílt Észak-Itália.
Nem tudom, mi lett volna a csata végeredménye, ha nem maga Napóleon áll gránátosai élére, de a legtöbb elemző szerint épp ez jelentette az ütközet döntő fordulatát.

Miért fontos mindez? Azért, mert érkezett a hír, hogy Orbán Viktor ma mégsem megy Münchenbe, lemondott a Németország – Magyarország focimeccs megtekintéséről, ugyanis helyette fontosabb dolga akadt.
Bizonyára, hiszen az államügyek halaszthatatlanok. Mégis megképződik bennem a nyakig betojt Legfőbb Hadúr, Orbán, a bátor utcai harcos, a rettenthetetlen Vezérlő Tábornok, amint a csata kezdete előtt pár órával retirál. Napóleon az ágyútűztől nem félt, Orbán a neki amúgy méltán kijáró várható füttykoncerttől meg a szivárványos zászlóktól berezelt, s inkább hagyja a fenébe a magyarok EB-meccsét. Ő, aki még a nyavalyás felcsúti mérkőzésekre is kijár szotyolázni és dísztri(bűnözni) az udvartartásával.
Neki a pocakos tábornokokkal gyűlt meg a baja, én viszont a magukat összecsináló vezéreken tudok jókat röhögni.