Elrettentő magyar haderő

Posted by

Balogh S. Éva
>Váratlan és zavarba ejtő hír jelent meg május végén. Lemondott Komor Ferenc négycsillagos tábornok, aki 2018 óta a Magyar Honvédség vezérkari főnöke vplt. A hivatalos indoklás szerint azért hozta meg döntését, mert “új feladatok állnak a Magyar Honvédség előtt, amelyek más típusú vezetőt igényelnek”. Mivel ilyen új feladatokról senki sem tudott, vad találgatások indultak a távozásának valódi okáról. A legtöbb kommentelő valamilyen személyes konfliktust gyanított az okok között. Ennek egyik lehetséges forrása az volt, hogy egy bizonyos Maróth Gáspár a hadsereg vezetőivel való egyeztetés nélkül hajtott végre fegyvervásárlásokat. “Orbán Viktor katonai bevásárlókörúton” című blogbejegyzésemben úgy jellemeztem az orvos végzettségű Maróth Gáspárt, mint akinek “legfőbb ajánlólevele a posztra, hogy ő a fia Maróth Miklósnak, Orbán Viktor kedvenc iszlámszakértőjének, akit korábban a Magyar Tudományos Akadémiától elvett új kutatóintézet-hálózat vezetőjévé tettek”. A fiatalabb Maróthnak a jelek szerint nagyobb befolyása van a fegyvervásárlások terén, mint  Benkő Tibor honvédelmi miniszternek- Egyesek azt találgatták, hogy Korom “nehezen tolerálható vezetési stílusa” volt a távozás oka, de ez az elmélet nem tartható fenn, mert néhány nappal később kiderült, hogy nemcsak Komor, hanem két helyettese is távozik. Röviden: a Magyar Honvédség felső vezetését elbocsátották. Mindhárman külföldön folytatják pályafutásukat.
A Magyar Honvédségnél felgyorsult a fegyverrendszerek bővítése. A kormányok 50 évig elhanyagolták ezt, most viszont Orbán négy-öt év alatt fel akar zárkózni és valóban modern hadsereget hozna létre. Az újonnan beszerzett fegyverek és katonai járművek működtetéséhez azonban sem a létszám, sem a szakértelem nem áll rendelkezésre. A honvédség ereje meghaladja a képességeit. Katonák őrzik a déli határt, a járvány idején pedig kórházakat kellett működtetniük, és a rendőrség mellett az utcákon is járőrszolgálatot teljesítettek.
Ekkortájt jelent meg egy hosszú tweet, amelyet Mujtaba Rahman, az Eurasia Group európai részlegének ügyvezető igazgatója írt. Ez  az egyik cég, amelyik állítólag nagyon magas díjért politikai előrejelzéseket készít vállalatok számára. Rahman arra figyelmeztetett, hogy “Orbán Viktor, nyilvánvalóan félve a jövő évi választásokon a polgári zavargásoktól, szabad kezet akar adni a magyar hadseregnek a polgári zavargások megfékezésére”. Felvetette, hogy Kormos lemondásának köze van ezekhez a tervekhez, és felszólította a magyar újságírókat, hogy “bontsák ki a történetet”. Rahman még pontos dátumokat is megadott. Forrásai szerint például Korom ezév május 26-án írt levelet Ádler János köztársasági elnöknek és Orbán Viktornak is, “amelyben kijelentette, hogy nem kíván semmilyen parancsot aláírni, de még csak megfontolni sem, amely a katonák jövőbeni bevetésére vonatkozik az utcán”. Másnap “Orbán Viktor ezt zárt ülésen megvitatta a belső körével, és utasította Áder János köztársasági elnököt, hogy azonnali hatállyal rúgja ki Koromot”.
Egyetlen olyan orgánumot fedeztem fel, amelyik felkapta a történetet – a Jobbikhoz kötődő Zsúrpubi internetes oldalt. A cikk rámutatott, hogy Korom elbocsátása körül volt olyan időszak, amikor Orbán Viktor, valamint Benkő Tibor honvédelmi miniszter arról kezdett beszélni, hogy Magyarországnak erős hadseregre van szüksége. Zsúrpubi következtetése az volt, hogy “mindez valószínűleg nem véletlenek sorozata”, és igaz lehet Rahmán gyanúja, hogy Orbán Putyint és Lukasenkót követi.
Rahman valószínűleg tévedett a Korom lemondása és Orbán baljóslatú tervei közötti összefüggést illetően, miszerint a hadsereget a miniszterelnök az utcán akarja bevetni. Ugyanakkor még az olyan komoly kiadványok, mint a HVG is megjegyezték, hogy “a honvédséget a kormány már most is sok mindenre használja a hagyományos feladatai mellett, a kórházigazgatástól kezdve a közterületek járőrözésén át a terrorizmus elleni harcig, a migránsok távoltartására szolgáló kerítések őrzéséig”, és hogy van ok az aggodalomra.
A kritikusok problémásnak találták azokat a célokat is, amelyeket Orbán Viktor a Koromot leváltó Ruszin-Szendi Romulusz beiktatásakor elmondott beszédében vázolt. “A mi feladatunk” – mondta – “egy modern, erős hadsereg felépítése, hogy senkinek se jusson eszébe megtámadni Magyarországot. Sem egy másik állam, sem egy terrorszervezet, sem egy migráns invázió. A magyar hadseregnek elrettentő erejűnek kell lennie. A hagyományos hadviselésben éppúgy, mint a kibervédelemben, a határaink őrzésében éppúgy, mint a terrorizmus elleni küzdelemben. Az új parancsnok feladata lesz a hadsereg beoltása és integrálása a magyar társadalomba, fiatalok tízezreinek megnyerése, fiatalok tízezreinek felkészítése, fiatalok tízezreinek kiképzése a haza védelmére, a katonai hagyományok tiszteletére, a hadsereg integritásának, fegyelmezett belső rendjének és katonai szellemiségének megőrzése mellett.”

A miniszterelnök nem nevezte meg azokat a régiókat vagy országokat, ahonnan Magyarország katonai invázióra számíthat, holott három évvel ezelőtt Korom Ferenc beiktatásakor arra hívta fel a figyelmet, hogy “szomszédaink folyamatosan és erőteljesen fegyverkeznek”. Egy Magyarország szomszédai felől érkező támadás természetesen nagyon valószínűtlen. Bár fogalmunk sincs arról, hogy ki jelent fenyegetést Magyarországra, a mostani megjegyzéseiből az derül ki, hogy Orbán Viktor nem bízik a nyugatiak segítőkészségében, ha szükség lenne rá. A Nyugattal szembeni általános gyanakvását Donald Trump néhány NATO-val kapcsolatos felelőtlen megjegyzése is erősíthette. Körülbelül egy hete Orbán Viktor kijelentette, hogy még ha komolyan is veszi a NATO kölcsönös védelmi garanciáját, “nem találunk szövetségest, aki megvédi helyettünk az országunkat. Mellettünk, velünk talán, de biztosan nem helyettünk”. A régi magyar felkiáltás: “Egyedül vagyunk!”. (Egyedül vagyunk!) mélyen beleivódott Orbán pszichéjébe. A magyar társadalom militarizálása nem áll távol tőle, és ezt a honvédelmi miniszter is szorgalmazza, aki nemrégiben rámutatott, hogy 30 ezer aktív és 20 ezer tartalékos katona nem elegendő az ország védelméhez. Hozzátette, hogy “a társadalomban mindenkire szükség van”, és kvázi érvet hozott fel a sorkatonaság mellett azzal, hogy “annak 2004-es eltörlése jelentősen gyengítette az ország védelmi képességét”. Orbán Viktor támogatta Benkőt, rámutatva, hogy 2010 előtt “eltörölték a sorkatonaságot, de nem váltotta fel egy modern, ütőképes, hivatásos hadsereg”. Ne felejtsük el, hogy a Fidesz is megszavazta a sorkatonaság eltörlését politikai okokból, noha Kövér néhány évvel később azt állította, hogy a sorkatonaság megszüntetése “katasztrofális hiba” volt. Véleményem szerint – és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül -, ha egy kormány lenne olyan ostoba, hogy újra bevezeti a sorkatonaságot, akkor pillanatok alatt búcsút mondhatna a kormányzástól. Ráadásul, akit valószínűleg behívnának, az szintén pillanatok alatt elhagyná az országot.
A 2004 előtti magyar hadsereggel nem lehetett dicsekedni, és Orbán Viktornak igaza van abban, hogy az országnak nem sikerült a sorkatonaságot modern, ütőképes hivatásos hadseregre cserélnie. Nem a létszám az egyetlen probléma, még akkor sem, ha az emberek a számos ösztönzés ellenére is vonakodnak belépni a hadseregbe. Például 2010 után a hadsereg úgy vásárolt harci helikoptereket, hogy évekig nem voltak magyar pilóták, akik vezethették volna őket, és sokáig nem voltak fegyverek a helikopterekhez. Úgy tűnik, ilyen jellegű problémák még mindig gyötrik a magyar hadsereget. A felső vezetés leváltása aligha fog radikálisan javítani a Magyar Honvédség siralmas állapotán.

Címkép: Halász Géza: Magyar hadsereg