Posted by Gellért András
– Mindenki kapott?
– Irénke még nem.
– Majd szólok, mikor kell felvenni. Nyugalom. Pista bácsi, magánál nem látok felszerelést. Adok egy számmal nagyobbat, így könnyebb lesz mozogni.
– Muszáj?
– Pista bá, ne kezdje már megint. Muszáj, és úgy biztonságos.
A közmunkások felvették a munkaruhát, meghallgatták a kötelező munkavédelmi oktatást.
– Lehetőleg mindig védett helyen legyenek. Sose álljanak meg, hanem folyamatosan mozogjanak. Ne alkossanak csoportot, váljanak külön. Ha valaki netán földre kerül, senki se menjen oda segíteni, azt majd megoldjuk mi. Értik emberek? Helyes. Még várunk egy telefonra. Majd szólnak, ha indulnunk kell.
Vasárnap reggel hét óra volt, dermesztő hideg. A közmunkások nem örültek a váratlan behívónak, de figyelmeztették őket, aki nem jelenik meg az elöljáróságon, többé ne is számítson semmire. A zsákfaluban már régóta rebesgették, hamarosan megváltozhat az életük, jobb és szebb világ köszönt rájuk. Lesz munka, pénz, kitörés, és talán egy héten egyszer orvos is. Ugyan nem hoztak ide összeszerelő üzemet, sertéstelepet, iskolát, viszont a falu apraja-nagyja, mind közmunkás, azonnal igent mondott erre a rendkívüli lehetőségre. Próbaüzem nincs, minden élesben történik.
– Na, emberek, szedelőzködjenek. Mindenki beöltözött? Szóval
megint mondom: mozogni és mozogni, nem megállni, fedezékben lenni, akkor nem lesz itt semmi baj.
– Igyekszünk mi, hát kell a pénz.
– De milyen jól áll Irénkén a nyúlszőr! József, maga úgy néz ki ebben a szerelésben, mint egy medve. Pista bácsi pedig tisztára szarvas.
A közmunkásokat a hajdani Béke termelőszövetkezet leselejtezett szénszállító teherautójával vitték ki a bőgősi erdőbe, ahol gyorsan szétszóródtak a terepen, majd a cserjésben folyamatosan mozogtak és állati hangokat adtak ki magukból. Medvéét, bagzó szarvasét, nyúlét, vaddisznóét.
És akkor az EU-s pályázati pénzekből épült 28 magaslesből egyszerre nyitottak tüzet a bérvadászok, akik boldogan lőttek minden mozgó célpontra. Egy olasz vadász pillanatok alatt leterítette a szarvast (Pista bácsit). Nem halt meg azonnal a tüdőlövéstől, de senki sem sietett a segítségére, hiszen éppen arra hívták fel a figyelmet a munkavédelmi oktatáson, hogy ne rohanjanak a földön fekvőkhöz.
A nyúlszőrt viselő Irénke sajnos megfeledkezett erről, mert végül mégis megpróbált odaugrálni, akkor kapta a fejlövést. Esélye sem volt. Lányát, a négy gyermeket nevelő Erikát vaddisznóbőrbe öltöztette az elöljáróság. Feldúltan rontott ki a fák közül, vele egy magyar üzletember végzett, bár csak a negyedik lövése bizonyult halálosnak. A medvének öltözött Zoli közmunkás, Erika élettársa dühödten támadt a gyilkosra, de egy német nyugdíjas nevetve torkon lőtte. A rettenetes zajra a többi közmunkás rettegve kimerészkedett a bőgősi erdő tisztására, ott vadászták le őket fél perc alatt. Ezt követően a prédát, a hagyományoknak megfelelően, szép sorban kiterítették, majd áldomást ittak a tiszteletükre. Egy szarvast, egy medvét, hat nyulat, négy vaddisznót, harmincegy fácánt és két mókust számoltak
össze, majd a tetemeket átadták az erdőgazdaságnak. A vadászatról hivatalos jelentést írtak, meg is jelent az országos sajtóban. A tudósítás szerint a közmunkások véletlenül tévedtek a vadászati területre, de szerencsére az ijedtségen kívül senkinek sem esett bántódása. A vadászati szezont határozatlan időre meghosszabbították.
Befalazott csőgörény kötetből. A könyv a Nélkül Fedél utcai árusainál kapható, illetve a FN Kürt utcai központjában. A vásárlással az utcán élőket segíti!